†Főoldal† †Sziasztok† †PROLOGUE† †MAGAMRÓL† †Részek†









▼
"Az élet nem arról szól, hogy milyen népszerű vagy, vagy hogy milyen lánnyal/fiúval randizol, vagy kit ismersz, hanem inkább arról, hogy mindig maradj hű önmagadhoz, vagy ahhoz, amiben hiszel. Soha ne engedd másoknak, hogy elhitessék veled, hogy amit ők csinálnak, az sokkal jobb, mint amit te. Az életünk végén csak a szívünk és az elménk marad nekünk. Ez az oka annak, hogy éneklünk, sírunk, és hogy élünk."






▼
MI az amiről boldog vagy? Vagy csak simán nem akarod elfeldni az élni. Gondolj magadba biztos van valaki/valmi aki miatt mindig felkelsz csak miatta vagy olyan amilyen nem estél össze...


▼
"Éld az életed! Hallgass zenét jó hangosan, legyél 'őrült' és a többiektől különböző - amennyire csak az akarsz lenni, és emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül."



▼
Kérésre : Barátnőm blogja
Image : We♥It
Image 2 : Kép




†MIRŐL SZÓL A BLOG? †
†CHAPTER 19.†
2014. december 29., hétfő, 6:26


- Jay.- érintem meg a vállát, amitől egy kicsit megtorpan, de majd rám néz.
- Jó napot állom szuszék.- ölel meg szorosan.
-  Mennyi ideig voltam távol? – tudakolózom.
- Pár napig. – dob rám egy köteg ruhát. – ezeket vedd fel.
- S történt valami?- kérdezem, miközben felveszem a nadrágomat s a fekete trikómat.
- Az a srác, akit befogadtál, meggyógyult s elengedtük.  Nagyjából ennyi. Ja’ s látnod kellet volna Karmot, mikor elmentél azt hitte, hogy meghaltál. – mosolyog.
- Várjunk akkor, ha elengedtétek, akkor az azt jelenti, hogy egyszer cseréltetek kötést, s mint aki jól végezte dolgát, szabadon hagytátok?
- Nagyjából- vonja meg a vállát.
- Milyen rendesek vagytok komolyan. – kászálódok ki az ágyból.
- Tudom-tudom. Nem kell megköszönni - indul meg kifele. Nagyjából a csapat az étkezőben üldögél Jinxx Jake s Ash kártyázik. CC s Karom meg egymást üti?! George meg ő ül magába. 
- Hali. – ülök le George mellé.
- Szia. – néz rám, hogy nem is figyel rám.
- Mi a baj? – bámulok reá boci szemekkel.
- Egyedül vagyok Kat, egyedül nagyon egyedül, Karom meg a többiek le se szarnak.- néz, rám kétségbeeset. – vissza akarok menni, nem érdekel, hogy hogyan de vissza akarok menni.
 - De miért nem beszélgetsz velük?!
- Szerinted nem próbáltam, mindent megtettem azért, hogy jóba legyek velük, de nem hatott rájuk. – vakarja meg a haját. A hosszú ujja felgyűrődik s vágásokat veszek észre rajta, de nem sokáig tudom őket nézni mivel gyorsan, el is tűnik a pulóver melegébe.
- Ezt miért csináltad? – kérdezem.
- Nem tudom… csak azt hittem, jobb lesz minden, de nem lett az. Ugyanaz a szenvedés minden nap. S nem tudom mikor lesz vége. Ez benne a rossz, hogy minden nap reménykedsz meg könyörögsz, de senki sem hallgat meg. – ahogy hallgatom, George-t eszembe jut, hogy mit gondolhat rólam, megbízott bennem én meg elárultam s ott hagytam ahol van.
- Sajnálom…- nyöszörgöm.
- Mit?- néz rám.
- Mindent. Egy szemét alak vagyok. Nem kellet volna téged ebbe belekevernem. Soha. – küszködök, hogy a hangom ne hulljon ezernyi apró darabra, de nem nagyon sikerül. – Ha megtehetném, mindent vissza tekernék az elejére, s megakadályoznám, hogy a „szüleim” téged a közelembe engedjenek… Egy közveszélyes alak lettem mindenkit tönkreteszek, aki a közelembe kerül.
- Kat, ne mondj ilyet. Életem legboldogabb szakasza volt, amit veled tölthettem. – karol át szorosan George. – Csak, minden így alakult. Én voltam a barom nem gondoltam arra, hogy te megtudod azokat, amiket csináltam a hátad mögött. S belátom nagy hiba volt. Elfogult voltam magammal szemben. De talán az a legfontosabb, hogy te boldog legyél Andy val. –mosolyog rám. A szemében könnyek csillognak.
- Gyere, menjünk oda a többiekhez. Szerintem mára kisírtuk magunkat- tápászkodok fel. George is lassan mellettem ál. Mielőtt bármit is szólhatna, megölelem nagyon szorosan.
  - Sziasztok-, ülök le CC mellé, aki éppen valami ételt próbál elfogyasztani.
- Holla. – válaszol.
- Öhm neked is.   Hogy vagytok? – kérdezem úgy mindenkitől, de nagyon senki sem figyel arra, ami mondok, így George felé fordulok. – Veled is kb. így volt? – nem szól, semmit csak bólogat. Felállok, az asztalra s úgy elkiáltom magam.  – Oké akkor megint megkérdezem, hogy vagytok?
- Jól, köszi. - válaszolja tétován Jinxx.
- Meg vagyok.- szól, a tv- elöl Ash.
- Ennyit akartam. Köszönöm. – szállok le az asztaltól.
- Ki az a barom, aki itt kiabál hajnalok-hajnalán. A fejem már zeng a hangzavartól. - állít be Karom, kócosan, morcosan, s egy szál bokszerben.
- Neked is jó napot. – állok meg ellőtte.
- Hajnali három van.- vakarja meg a haját.
- Akkor jó estét. Miért nem beszéltettek George- val?
- Mi próbáltunk, de ő volt antiszoc. – nyögi be.
- Hát. persze, nem gondolkodtál el rajta. Egyedül van, eddig egy burokban élt. Mindenkinek sok lenne, ha hirtelen ennyi dolog jönne neki össze. –Ahogy látom Karom egy kicsit magába nézett a monológom hallatán, mivel nem vág olyan képet mintha meg akarna ölni a puszta tekintetével.
- Velem is volt sokszor, volt ilyen, hogy nem tudtam mit csinálhatnék, hova menjek segítségért. A harc mentett meg. Nem akartam, hogy mások is átéljék ugyanazt, amin én átmentem. – enyhül meg a tekintette. – George, bocsánat, ha egy barom voltam veled. S tudom, még sokszor leszek az, de kérlek, majd azt is bocsájtsd meg. – lép oda George-hoz s szorosan megöleli.
- Semmi baj. Én sohasem haragudtam rád vagy egyik ötökre csak kicsit fura ez az egész. Meg kell szoknia az embernek. – engedi el Karom.
- De kis cukik vagytok együtt. – néz aranyos arccal Jay.
- Hahaha, iszonyatosan vicces volt. – tapsolok-, Oscar díj jár érte. – lépek oda hozzá. – s hogy vagy? Ma már mindenkitől megkérdezem, te sem maradhatsz el. – mosolygok rá ártatlanul.
- Megvagyok, mint madár a fészkében. – karol át. Majd hirtelen minden elkezd piros fényekben pompázni s egy fülsüketítő hanggal egyesül ez az egész pompa.
- Basszus pont most. Jake vidd, őket a tizenkettes pontba s majd gyere ide segíteni. – intézkedik karom.  Én csak állok ijedten, mint egy madár s erősen Jay-be kapaszkodom.
- Gyertek. – indul meg Jake a konyha felé. Egy kis ajtón át megyünk s majd vagy ötven ajtó következik ötvenegy kanyarral. – Maradjatok itt - Nyit ki egy utolsó ajtót. S miután bementünk ránk is csapja. A szobában nincsen nagyon semmi csak egy tál, egy takaró s egy nagy üveg víz. Jah meg persze egy nagy képernyős tévé vagymi, ami mutatja, mi folyik kint.
- Hát most itt maradtunk. – Csapok a térdemre.– Ezekkel kell beérnünk.- majd leülök a kivetítő elé. Egy nagy tömeg piros kék ruhás ember szállingózik be az étkezőbe, majd Karom felé sétálnak. Az egyik egy nagy vasfegyvert tart a fejéhez. Ijedten a számhoz kapok, nehogy elkezdjek ott sikítani. Majd egy öt perc múlva lerakja a fegyvert. S az emberek szétszóródnak. A srácok mellé egy erősebb testű férfi ált. Pár másodperc múlva egy női ruhával tértek vissza. Ahogy jobban megnézem a pixelek ellenére az a ruha, amibe idehoztak. Megijedek, mivel már tudják, hogy itt vagyok. A srácokat hátratett kézzel kivonszolják a szobából.
- Meg kell őket mentenünk. – állok fel hirtelen s próbálom kinyitni, az ajtót, de meg sem mozdul.
- De mégis hogyan? – válaszolt nyugodtan Jay- az életüket tették fel azért, hogy megmentsenek s velük harcolj.
- Lehet, hogy megölik őket. Nem akarom, hogy miattam szenvedjen valaki is. – próbáltam megint kinyitni az ajtót, de nem sikerült. - Valaki segítsen kinyitni ezt a valamit-, kérlelem a többieket.
- Nem lehet, be vagyunk zárva Kat fogd fel.- nyugtat le George. Idegességemben összevissza járkálok.
- Hé, valaki jön. – mutat az egyik képernyőre Jay. – Egy katona. – az egyik sarokba húzódok, s remélem, nem jön rá, hogy merre vagyok. De a nagy szerencsétlenségemnek kinyitja az ajtót. Mi csak megszeppent képet vágunk.
- Megvagytok. Nem esett semmi bajotok? Aggódtunk ám értettek a gonoszok már elmentek- úgy beszélt hozzánk ez az ember mintha ötévesek lennénk. – gyertek, csak ki nem esik már bántódásotok. – Jay-ba kapaszkodtam s indultunk meg kifelé.

- Katherine, hát végre megvagy nem esett semmi bajod ugye?- fut elém az a nő, akit valamikor anyának hívtam.
- Jól vagyok, de a többiek hol vannak? – lépek egy lépést hátra.
- Kik?
- Azok akiket behozatattok.
- Várnak a halállukra, mint minden ilyen örült. – ejti ki könnyen a szavakat.
- Nem ölheted meg őket. - áll mellém George.
- Miért nem? – kérdezi hitetlenkedve anyám.
- Mert ők jó dolgokért harcolnak.
- Pl.? – most, mint mondhatnék, hogy ellenetek, hogy ne legyen a nép el nyomában?! Kétlem, hogy bevennék.
- A szegények ellen. Honnan tudtátok, hogy ott kell keresni?- rakom csípőre a kezem.
- Egy ifjú ember segített a megtalálásotokban. Nataniel, kérlek, fáradj be.- tapsol kettő. Az a srác lép be az ajtón, akinek segítettünk ellátni a sebeit.
- Hogyan tehetted? Segítettünk neked. – vonom kérdőre.
- Sajnálom, de csak így segíthettem a családomon. – lép anyám mellé.- már az ő katonájuk vagyok.- Áll meg vigyázban.
- Engedjétek el a barátaimat.
- Nem engedhetem el őket, ők rosszak kicsim. Meg elvinnének megint. S azt nem engedhetem.
- S ha. Ha, elengednéd őket s itt maradék?  - vetem be a Joker-t. Fontosak nekem a srácok nem hagyhatom, hogy miattam haljanak meg.
- George is veled lenne? – vonja fel a szemöldökét.
- Sajnos igen. – sóhajt egy nagyot George, s mellém lép.
- Jó s mindent ott folytattok ahol abbahagytuk kivéve, a koronázást. - húzza ki magát. – Kérlek, szólj, hogy az akasztást lemondom s a fegyencek szabadon... elehetnek. – int Natheniel-nek. Majd elmegy. – Ti meg gyertek velem. Annyira örülök, hogy megint itt vagytok.
- S Jay? – szorítom meg erősebben Jay kezét.
- Ha gondolhatja, beállhat, Katonának vagy mit tudom, én csak ne legyen szem ellőt. – kérdő pillantásokat vettem Jay felé.
- Jó nekem a katonaság. – válaszol szinte a semmibe.
- Tökéletes. De akkor indulhatnánk is. - fordul, meg a nagy habos-babos ruhájában majd felmegy az emeletre s egészen George szobájáig kísér, minket majd eltűnik. Fogalmam sem volt, hogy most mit is kéne csinálnunk. Mikor hirtelen nekem jön Nataniel megfordulok s arcon vágom.
- Au… ez fájt ám. – szól nyugodt hangon.
- Hogy lehettél ilyen?! Segíteni akartunk neked te meg ezzel hálálod meg. Ha sikerült volna legyőzni, akkor nem lenne szegénység, de nem, köszönöm szépen jöhettem vissza a sárkány barlangjában- a szemeim szinte villámokat szórtak Nataniel felé.  De ő észre sem vette teljesen boldogan mosolygott rám.
- Jól áll neked mikor mérges vagy! – sétál el mellettem.
- Barom. – szitkozódok.
- S most hova menjünk? - kérdezi George.
- Mondjuk a szobádba? Nincsen jobb dolga senkinek. – közli Jay.
- Jobb öt lett, mint itt állni. – nyitottam ki az ajtót. Megrökönyödve láttam, hogy a szobában egy lány van s takarít, egy szál kis hálóingben. – Mi a franc?- ez az egyetlen mondat, ami kijön a számon. A fiúk is szinte ugyanaz a véleménye, mint nekem.
- Oh… tessék csak bejönni. – mosolyog, majd tovább fojtatja a munkáját.
- Ki vagy te? S miért szinte meztelenül takarítasz?- mutattok rá.
- Nem tudod, ez a kötelező ruha viselet az elmúlt hónapokban vezették be. De szerintem nektek is át kéne, öltöznötök a királynő akármikor megláthat, hogy ilyen mihaszna ruhában vagytok.
- Hát az biztos, hogy nem öltözök át. Meg különben ez George szobája nem?!
- George herceg, már vagy két hónapja eltűnt. De minden nap ki kell takarítani a szobát hátha ma hazatért a gonoszok fogságából.
- A gonoszok nem ott vannak, hanem itt. - szól közbe George. – S én vagyok, George szóval menjél ki. Talán fel is vehetnél valami ruhát.
- Azt hogy lehet? – akad ki a lány.
- Itt vagyok nem az a lényeg? Na, kifelé. – ül le az ágyra George. A lány nagy bocsánatkérések közepette kirohan szinte a szobából. Én egy kanapén foglalom el a helyem. Jay meg a földet találja kényelmesnek.
- De valamit kell tennünk, nem maradhatunk itt örökre. Nekem ők fontosak. – gondolkodom hangosan.
- Talán ha megszöknénk?
- S hova mennék, nem tudnánk elmenekülni mivel biztos elfoglalták a „terepet”.- válaszol, Jay miközben a falat bámulja.
- És ha átvinnéd a mi világunkba? – kapja fel a fejét George.
- Kizárt dolog. Valami szörnyű dolog történne. Megszakadna az idő kontimentumos izé.- éljenek a filmek. Sokat lehet, belőlek tanulni.
- Kat nem nézel sok sci-fi-t?
- Kicsit se- legyintek. – Nem tudom… – nézek ki az ablakon. – Nem akarok az ellenség oldalán harcolni.
- Vagy csak közölnéd az emberekkel, hogy teljesen más világban élnek, s lehetne nekik jobb? – vakarja a tarkóját a földnő fekvő srác.
- Jay te zseni vagy.. –fordulok, meg s szinte kicsattanok az örömtől. – Ha tudatjuk az emberekkel, hogy ez nem a valóság akkor talán mellénk álnak. És ha..- kezdem meg lelkesítő beszédemet mikor Nataniel belép az ajtón. Szokatlanul mosolyog, valamire készül, vagy olyan dolgot tud amit mi még nem.
- Mit akarsz? – emelem meg a fejem.
- Katherine-t elrabolnám egy percre, ha szabad- áll meg az ajtóban.
- De mégis minek? – hátrálok egy lépést. Szinte már kiesek az ablakon, de nem nagyon akarok vele 5 méternél közelebb kerülni.
- Egy fontos dolog. Négyszemközt. – húzza ki magát. Mély levegőt veszek s kisétálok az ajtón. Utánam Nataniel s kilép.
- Igen? – rakom keresztbe a kezem.
- A jó édes anyád nekem adta a mai napodat és a holnapit is. – áll szinte fölém.
- Hogy mi?- hőkölök. – egyelőre én döntök arról, hogy mit csinálok, és hogy mikor csinálom. Nem holmi anya.
- Pedig most ő mondja, meg hogy hol vagy és mit csinálsz. S rám bízta az őrzésedet így azt csinálsz, amit mondok kicsi lány. – indul lefele a lépcsőn. Mikor meglátja, hogy én egy cseppet sem vagyok hajlandó vele együtt működni megfordul s megint előttem áll meg.
- Gyerünk már. - húzza el a kezem.
- Minek?- nyögöm be némi kételkedés után.
- Mert akármikor lefejeztethetem a kis barátodat. – tudtam, hogy ezzel Jay- re céloz. Nem akarom még őt is belekeverni a szarba. Ha nem csinálom azt amit ő mond csak még nagyobb tüzet gerjesztek.
- Oké. – felelem, majd elindulunk le a lépcsőn. Egészen a vár külső faláig megyünk ahol egy kis ajtón át, szinte egy teljesen más világba kerülök. Olyan, mint ha megint vissza kerülnék a saját világomba mindenhol videó játékok. Pizzás dobozok és mindenhol koszos ruha. Legénylakás. Hogyan? Mi? Miért?- váratlanul ért, hogy egy olyan srác, aki először még kenyérért könyörög, most meg itt mint egy modern király éli életét.
- Kicsit bevezettek a szüleid a „ti világotokba”. S olyan szerencsém van, hogy egy átjáró pont a szoba másik végébe van, így akármikor mehetek kajáért. Ugye milyen király? – vezet be tikos világába.
- Nincsenek bajban a szüleid igaz? – húzom fel a szemöldököm- ezt csak kitaláltad.
- A szüleim már rég meghaltak kellet, egy hely ahol meghúzódhatok. S ők befogadtak egypár információért cserébe. De úgy szeretnek, mintha a fiúk lennék.
- Gratulálok téged is aztán jól lehet befolyásolni. Minél több dolgot mondasz, annál több dolgot kapsz. Egyszerű - ülök le a kanapéra, vagyis inkább egy ruhakupacra ülök. – ember, te itt mikor takarítottál? – emelek, meg egy alsó gatyát szinte már bűzölög.
- Azt nekem kéne?
- Nem, majd hozzád is járnak be biztos a sztriptíz táncos takarítónők, hogy majd kielégítsék a vágyaidat.
- Jó ötlet.. – mosolyog kajlánul Nataniel.
- Ne. Nehogy gondolj valamire. Még megfájdul a fejed. – imitálok, megértést Nataniel felé. De ő csak ugyanúgy mosolyog, mintha nem törődne az oltogatással. – Min vigyorogsz úgy?
- Akármit csinálhatok veled… Érted akármit.
- Hohó. azért nem úgy akármit. Vannak ám szabályok.
- Biztos, de én felügyelek rád. – kulcsolta össze a két kezét. Olyan őrös stílusban.
- Ha te mondod. de mégis mi a terved? Úgy mára. – suttogom.
- Nem tudom, menjünk le a patakhoz.
- Patak? – kapom fel a fejem. - Oda ki? Ahol ’Normális’ emberek is vannak?
- Miért itt nem normálisak?
- Hát nem. Mint egy nagy zombi hadsereg. Élő halottak.
- Oké értem, hogy nem szeretsz itt lenni, de akkor mehetnénk is?
- Jah persze. indulok meg az ajtó felé.
- Te meg merre akarsz menni? Szerinted a palota belsejében van a patak. Gratulálok. – nevet fel. – Inkább csak kövess engem. – nyit ki egy másik ajtót a szoba túl oldalán. Lassan sétálok Nataniel után.
 Először a falun megyünk át majd az erdőn átérve egy kicsi tisztáson köt ki az ember. Ott teljesen más. Nem lehet érezni az elnyomást a világot megváltó erők mintha meghúzódtak volna, s lassan figyelik, ahogy a természet utat tör magának. A réten el légé sok ember játszadozik, mind felszabadult és boldog. Valaki csak a fűben nézi a felhőket, a gyerekeivel játszadozik, de olyan is akad, aki egy kis légy ott partit csap a patak másik végén.
- Na, mit csináljunk? – fordul felém.
- Te laksz itt. mond meg te.
- Annak te nem örülnél. Szóval mit szeretnél-, fújja ki a levegőt Nataniel.
- Elmehetek egy kicsit sétálni? Egyedül.
- Szó sem lehet, róla a végén még megszöksz. – szól rám határozottan.
- Miért szöknék meg? Azt se tudom, hol vagyok a barátaimat mind meg akartátok ölni, igen és én ilyenkor fogok megszökni. Köszi, tényleg. Akkor maradok melletted.
- Rendben. de szólok akkor itt fogunk állni vagy egy órán át.
- Akkor mit szeretnél? Bökd már ki!- rakom keresztbe a kezem s figyelem Nataniel arcvonásait nem nagyon add valamiféle jelet. Öt per után leülök a főbe s figyelem a hangyák játékát.
- Egy hangya elbírja a teste vagy harminc szorosát- jelentem ki.
- Olyan hülyének nézel, hogy azt hiszed, nem tudom?! – néz le rám.
- Csak mondtam, ha már a kérdéseimre nem tudsz válaszolni… - vonom meg a vállam.
- Mivel teljesen selejt kérdést adtál fel nekem. Nem nagyon vagyok oda a hülye tudósos dolgokért.
- Tőlem eztán. – fekszek a fűre, a föld szinte elnyel, de jobb is, ha nem vagyok észrevehető. A fáradtság hirtelen tör le rám. Lehunyom a szemem s már csak arra kelek fel, hogy visszakerültem a világomba. A Saját világomba.
>0 comments
†CHAPTER 18.†
2014. november 14., péntek, 11:15
A reggeli napfény vetett véget az álmomnak. Felvettem egy nagy pólót-s lesétáltam a nappaliba.
- Jó reggelt. – túrok bele a hajamba.-
- Neked is. – int Jinxx aki valamilyen játékkal volt elfoglalva a tévén.
- Mit játszol?- támaszkodok neki a kanapénak.
- Beyond.. Most vettem azt mondják baromi jó.
- Többiek?- lépek be a konyhába hogy egy teát csináljak magamnak.
- A szobájukba vannak.
- Értem. – bólogatok. S leülök Jinxx mellé a kanapéra, nincsen más dolgom így unalmamban nézem ahogy játszik.
- Ha kérhetném, akkor máskor kicsit halkabban.- szól egy negyed órás hallgatás után.
- Vettem kapitány.-  viszem vissza a csészét a konyhába.
- Elintéztem. – lép be diadalmasan Andy az ajtón.
- Na mit?- csókolóm meg.
- Hogy ne keljen iskolába járnod. – mosolyog büszkén. – itt áll előtted a magántanárod. Teljes életnagyságban.
- S mégis mit tanítasz?  Mert rajzot tuti , hogy nem.
- De azt is. Most már meg magyart,matekot minden szarságot.
- Hát te nagyon ügyes vagy tanár úr. – karolom körbe a nyakát. – s mégis miért?
- Mert így több időt lehetek veled. Úgyis lassan kezdődik a BVB harmadik turnéja még egy két hét s ötven helyszín… hú az baromi sok. – gondol bele.
- Hiányozni fogsz majd. – szomorodok el.
- De te is jössz. Nehogy azt hidd, hogy nélküled el megyek valahova is.
- De nem akarom meg zavarni a bandátok életét így is úgy érzem, hogy elveszlek a többiektől. – suttogom neki halkan.
-Te nem veszel el a többiektől.
- Figyelj ma te csak a fiúkkal. Leszel amíg én meg megkeresem a Dorinát. Nincsen kedvem hozzá, de szeretném ha csak öten csinálnátok valami programot.
- Annyira imádom mikor törődsz másokkal.- puszilja meg a homlokomat.
- Akkor én felmegyek átöltözök s el is megyek majd este jövök. – indulok meg az emelet felé. Egy Bring Me The Horizon- os pólót vettem fel. Meg egy szürke csőgatyát s egy tucat övet meg láncot. A hajamat csak megfésültem s egy minimális szemfestéket raktam magamra. 
- Sziasztok- kiabálom mikor becsuktam az ajtót. Andy a ház ellőt ült a gerendán s cigizet. Nem mondtam neki semmit csak hátulról megöleltem – Majd jövök. – puszilom meg meg a fülét.
- Siess majd vissza ha nem jó neked a Dorinánál akkor nyugodtan szólj s érted  megyek.
- Köszönöm, de egyedül is elboldogulok. Meg ma csak a többiekkel törődj. Okés?- kérdezem.
- Rendben. Vigyáz magadra. – csókol meg lágyan. – Szeretlek.
- Szeretlek. – indulok meg a  Dorináék fele. Nem kell sokat sétálnom hogy elérjek hozzájuk.  Bekopogok s nagy meglepetésemre Josh  nyitja ki az ajtót.
- Öhm zavarok? – állok meg az ajtóban zavarodottan.
- Nem tudom.. Dorina itt van Kat bejöhet?- kiabálja be a nappaliba Josh.
- Hát mindjárt megyünk de öt percre bejöhet.- mondja kényesen, mintha nem akarná hogy bejöjjek.
- Akkor nem zavarok. Majd máskor beugrok. – fordulok meg s a közeli park felé veszem az irányt.
A fák hűvösséget adnak az egésznek.Egy nagy punk,emo, goth- társaság nevetgél  a fűben. Nem nagyon ismerem meg őket így nem is próbálkozok oda menni hozzájuk . Csak lassan sétálok a saját gondolataimban mikor szinte elém ugrik egy magas srác szőke hajjal piros oldal melírral.
- Te is az emo talira jötté,l ugye?- mosolyog rám kedvesen. – olyan elhagyatottul kószáltál gondoltam odajövök hozzád.
- Nem csak erre sétáltam. Kicsit sokat vagyok otthon.
- S nincsen kedved csatlakozni hozzánk? – kérdezi bájosan.
- De szívesen, ha nem zavarok.
- Nem dehogy – a srác után sétálok a tömegbe egypáran ülnek egypáran meg állnak de olyanok is akadtak kik a fa tövében beszélgettek.- Haliho, hoztam egy új csajt …- látszik hogy a nevemet keresi, de mivel nem mutatkoztam be így nem tudja.
- Kat – segítem ki.
- Kat-et.
- Mint a macska?- kérdezi egy rózsaszín hajú lány.
- Igen. – bólogatok.
- Nem jössz ide hozzám? – lép a rózsaszínhajúhoz az a srác aki engem oda invitált. Nem válaszolok csak odasétálok.
- Cahos vagyok-  nyújtja a kezét ugyanaz a csaj aki megkérdezte a nevem. – Ő itt Adam- mutat a szőke hajúra. –Ray, Powa, Karine  meg Lily- mutat végig a társaságon nagyjából próbálom megjegyezni a fejeket. Fekete hajú nagyon magas  pircing= Ray, Fekete hajú alacsony = powa.Fekete haj kék elöl= Karine.Vörös haj =Lily.  – Hogy hogy erre jártál nem láttalak még ezen a környéken? – fordul felém Chaos.
- Kicsit sokat voltam a barátorommal s rájöttem hogy elhanyagolja a többieket. Aztán ma egy olyan nélküled napot tartunk.
- Szakítottatok? – néz kerek szemmel rám Chaos.
- Nem dehogy, nagyon szeretjük egymást.
- Rendben akkor megnyugodtam.
- Öhm, miért vannak úgymond csoportokba az emberek? – nézek körbe, mert valahol egy méter is van egy-egy társaság között.
- Mivel úgymond ezek olyan társaságok. Azok a nagy Black Veil Brides fanok de csakis Andy-ért vannak oda.- Mutat egy ülő társaságra  szinte csakis lányok vannak ott. Szinte mindenkin  valamilyen Black Veil Bires-es póló. – Akkor ott a depizős társaság.  Meg a Fake-ek. Azok akik a fánál vannak  ők azok akit mindenkit leszólnak kritizálnak semmi sem jó nekik. Mi meg vagyunk mi. – veregeti meg a hátam.
- Nem lenne baj ha csak úgy körbenéznék?- kérdezem tőle.
- Nem dehogy, csak majd gyere vissza. Olyan nem is tudom miért kedvesnek tűnsz. – mosoly rám.  Visszamosolygok majd először  nem is tudom hova menjek. De hirtelen egy kéz tapad rám.
- Hali- mosolyog rám egy teljesen rózsaszín lány Hello Kitty-s pólója kitűnik a többi közül. Egyből levettem hogy a Fake-hoz sorolják a többiek.
- Szia.
-  Láttuk hogy a  Chaos-ék bevettek a körükbe. Megtudhatom ,hogy miről beszélnek?
- Semmi különös dologról. Miért?
- Mert ők olyan-olyan menők.. Nem tudtad? – néz rám kerek szemekkel.  – ők olyanok mint az Isten.  Boldog lehetsz, hogy bevettek hozzájuk. Nem is tudom hogyan.. Én már vagy három éve próbálok bekerülni de sehogy sem sikerül. Még a kezemet is felvágtam miattuk- mutat a csuklójára min hegek vannak.
- Ez szerintem baromira nem vet rád jó fényt hogy felvágod az ereidet. Aki csinálja az nem csak divatból tesz aki meg igen az süllyedjen le a föld mélyére. Nem is érdemli meg hogy itt legyen. Ők meg valószínűleg azért mert azok akik nem játsszák meg magukat.- hagyom faképnél a lányt s az Andy- imádó társaság felé veszem az irányt.
-Sziasztok zavarok?- ülök le közéjük. Hallom ahogy valaki odasuttog neki, hogy a menő társaságból jött.
- Miért hogy kicsúfoljad,hogy mi csak Andy-t szeretjük pedig  nem is igaz. – veti rám erős pillantását egy szőke hajú lány.
- Én egy szóval sem mondtam ilyet. Ha tudni akarnátok én is szeretem Andy-t de ez csak egy sárm ,nekem a banda összhangja fogott meg. – Olyan furcsa, hogy úgy kell beszélnem a bandáról mintha soha nem találkoztam volna velük, nem tudom az életüket semmi.
- De Andy olyan helyes- sipákolja egy lány.  Majd  mind a húszan bólogatnak.  Egy három perc múlva megszólalt a telefonom Andy volt az.

-Szia, úgy volt hogy nem hívsz fel. – kezdem.
- Tudom csak beugrott hozzám valaki akit te nagyon szeretsz. S gondoltam eléd megyünk.
- Öhm.. akkor nálatok te vagy?Milyen meglepő. –beszélek a telefonba szarkasztikusan.
- Én is szeretlek, de nem. Oliver A Bring Me The Horizon- ból. – Egypárszor beszéltem vele Andy telefonján unalmamba felhívtam s azt beszélgettük hogy az utaknak hol van vége meg hogy miért kék az ég. Teljesen értelmetlen dolgokon.
- Most gondolod  azt hogy örülök, mint majom a farának- beszélek unottan.
- Először a Dorinához mentünk de az úgy ránk csapta az ajtót ,hogy még most is fáj. Szóval itt állunk egy park ellőt. 
- Akkor ha bejöttök a parkba ott van egy nagy társaság na ott. Majd megtalálsz vagy nem. – rakom le a kagylót.

Szó nélkül felállok a társaság mellől s Chaos-ékhoz megyek.
- Ezek nagyon durvák- beszélek hozzá.
-  Tudom. – bólogat. S elkezd valakivel beszélni.
- Mióta laksz itt?- szólal meg hirtelen a mellettem álló srác asszem a Ray.
- Nem tudom pár hónapja. A szüleim elköltöztek s a barátomhoz mentem. Aki meg itt lakik a közelben. S te?
- Én születésem óta.  Nem nagyon jártam másfele. A holnapi koncertre s tudok elmenni pedig megvan a jegyem ,de fogalmam sincs hol van.
- Milyen koncert? – tudakolózok.
- BMTH. A nagy színpadon lesz. De nem tudom hogy hol.
- Ha gondolod elvihetünk.. Tuti meg akarják nézni a srácok.
- Nem.nem akarlak terhelni. – mosolyog szomorúan a srác.
- Nem jelentesz gondot. Szóval hánykor kezdődik a koncert?
- Hatkor.
- Akkor fél hatkor gyere  a hot-dog-osohoz. – mutatok egy árusra, ahol két magas alak közeleg. Rögtön felismerem Andy-t a mellette meg Oliver-t.
- Rendben, s köszönöm. – ölel meg szorosan.
- Szívesen. – ölelem vissza. – Öhm  szeretnél Oliver-el találkozni, a koncert előtt?- vettem fel gyorsan a kérdést mielőtt észreveszik őket.
- Az baromi jó lenne. De képtelenség. – gondolkodik el.
- Dehogy ,gyere- indulok meg a két emberhez akik egyre közelebb jönnek felénk.
- Na ne szívass..- áll meg.
- Gyere, legalább három percet beszélgessetek. – húzom el a kezét.
- Szia Andy, hali Oli-  szólok a srácoknak.
-  Kat… ha ezt túlélem jössz nekem egy doboz sörrel. – mutat Oliver a tömegre.
- Oké,de ő akar veled beszélni –lököm meg Ray-t.
- Szia- mosolyog ártatlanul Andy.
- Hali. – mosolygok rá vissza.- Tudod, hogy imádlak. S a többiek is imádnak.. – mutatok a hátam mögé.
- Hogy… - néz a tömegre amiből egypár lány már kezd körénk gyűlni.
- Majd még találkozunk.- hátrálok egypár lépést. 
- Ezek után te jössz velünk.
- Oké. – nem nagyon hallgatom ahogy a többiek elkezdenek sikítozni meg képeket csinálni a kedvencükkel. Csak leülök egy fa tövébe s onnan figyelem a történteket. Amíg egy negyed óra múlva Ray  ül le a fa tövébe mellém.
-  Honnan ismered őket?- vet bele a közepébe.
- Az egyik a barátom.
- Olyan-olyan barát? – kerekedik el a szeme.
- Más néven a pasim ha így könnyebb.
- S Oliver? Honnan ismered?
- Elcsórtam Andy telefonját s egypárszor felhívtuk egymást. Tudod olyan unalom űzés. Beszéltél Oli val? 
- Igen, azt mondta hogy vár a holnapi koncerten  bent a V.I.P. részlegen- mutat fel egy nagy lapot amin még nagyobb betűkel van ráírva hogy V.I.P.
- Hát szívesen. – vereget meg a kezem mint aki jól végezte dolgát. 
- Köszönöm.
- Semmiség. Majd kunyizok Oliver-től egy jegyet a koncertre. 
- Rendben, de ha nem haragszol akkor én most vissza megyek a Lily-ékhoz úgy látom, hogy már eljöttek a vendégektől. Akkor majd holnap fél hatkor a hot-dog-osnál. – jegyzi meg magának.
- Nem haragszok. S igen pontosan.. – helyeselek majd Ray lassan elsétál a ’menők’ közé.
Én is lassan odabattyogok a tömeghez. Ahogy körbenézek inkább csak az Andy fanok vannak, Oliver áll ott magában mint egy fa.
- Jössz egy sörrel ahogy mondtam.- szónokol.
- Jó veszek neked csak ahhoz keresni kéne egy boltot.. 
- Majd akkor megkeressük csak várjuk meg a nagy méltóságot.- mutat Andy- re. Aki már nem győzi csinálni a képeket meg az aláírásokat. – Andy mehetünk?- kérdi feszülten Oli.
- Jah igen.- bólogat s ellép a többi lány elöl aki hirtelen nem is tudják mit csináljanak. – szia hercegnő. – csókol meg lágyan.
- Hercegnő?- lepődök meg.- mit itattak  veled?
- Nem  mondhatok rád semmi szépet soha sem? Elrontod a pillanatot.  – üt bele a bal karomba.  – akkor hova megyünk?- kérdezi Oli tól.
- Egy boltba… Kat megígérte, hogy vesz nekem egy doboz sört. Ugye!?
- Aham- bólogatok miközben kisétálunk a parkból.Egy negyedórás keresgélés után megtaláltunk egy nagy szupermarket-et.  Oliver rögtön két doboz sört  tartott a kezében. – Egyről egyeztünk meg.
- Egy nekem, egy meg nektek.
- Jó legyen. – a boltban vesznek még egy üveg whisky-t meg könyörögtem nekik egy likőrt ért. Annak valahogyan jobb az íze. Kifizettem az árut s mentünk is vissza Andy-ékhez.
-Megjöttünk!- kiabáltam be az ajtón.
- Hallom. – sétált el előttünk Jinxx.
- Jó rendben.  – bólogatok. Majd leülök a kanapéra. 
- Inni kér a kis hölgy? – kérdezi Andy.
-  Nem, szerintem felmegyek a szobába s ledőlök ti nyugodtan buliztatok. – mosolygok rá ártatlanul.
- Rendben. – áll fel s odasétál a többiekhez. Nem nagyon szeretném megzavarni a  napjukat.
A szobába egy sarokba kuporodok le, s csak bámulok ki a fejemből. Megint el fog az az érzés , hogy egyedül vagyok Jay sincs itt más egy ideje s akárhányszor próbáltam felkeresni, beszélni vele, hogy legalább jól van-e de semmi. Valahol pánikszerűen féltem őt. 

Ahogy itt összeroskadva gondolkodok, hirtelen egy nagy csattanásra leszek figyelmes, felnézek s valamilyen oknál fogva  Karom világába kerültem. Egy cellába fekszek, nem teljesen emlékszem hogyan kerültem át ide.  Felülök s Jay látom meg előszór ott ül az ágyam szélén. 
>1 comments
older