†Főoldal† †Sziasztok† †PROLOGUE† †MAGAMRÓL† †Részek†









▼
"Az élet nem arról szól, hogy milyen népszerű vagy, vagy hogy milyen lánnyal/fiúval randizol, vagy kit ismersz, hanem inkább arról, hogy mindig maradj hű önmagadhoz, vagy ahhoz, amiben hiszel. Soha ne engedd másoknak, hogy elhitessék veled, hogy amit ők csinálnak, az sokkal jobb, mint amit te. Az életünk végén csak a szívünk és az elménk marad nekünk. Ez az oka annak, hogy éneklünk, sírunk, és hogy élünk."






▼
MI az amiről boldog vagy? Vagy csak simán nem akarod elfeldni az élni. Gondolj magadba biztos van valaki/valmi aki miatt mindig felkelsz csak miatta vagy olyan amilyen nem estél össze...


▼
"Éld az életed! Hallgass zenét jó hangosan, legyél 'őrült' és a többiektől különböző - amennyire csak az akarsz lenni, és emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül."



▼
Kérésre : Barátnőm blogja
Image : We♥It
Image 2 : Kép




†MIRŐL SZÓL A BLOG? †
†Chapter 06.†
2013. november 6., szerda, 12:20
Reggel, arra ébredek, hogy valaki dörömböl a szobám ajtaján. Lassan kikászálódok az ágyból és az ajtóhoz sétálok.  Ahogy kinyitom , az a doktor  áll előttem akivel tegnap találkoztam.
- Maga, mit keres itt?- kérdezem reggeli hangon.
- Önnek is jó reggelt. A maga ügyét egy tanuló, kutató veszi át és ezért kérem fáradjon velünk.
- De, George. - mutatok az ágyon fekvő George-ra.
- Ő is jöhet. Majd megint kitöröljük az emlékeit.- mondja.
- Rendben, - csukom, de  az orra előtt az ajtót.
- Nem, értem miért kell, mindig menni. 
- Hidd el, én se. George, lécci kelj fel.- ölelem át, George-ot.
- Mi az.. - dünnyög.
- Gyere, vissza kell menni a kórházba.
- De, miért?
- Mert felszakadt a kötés.
- Azért még jól vagy?- ugrik ki az ágyból ijedten George.
- Igen, persze.. csak menni kéne mert már itt van a kocsi, de nem akartalak itt hagyni..
- Rendes tőled, gyere menjünk. - mosolyog édesen George.  Még a tegnapi ruhámba voltam ,de nem nagyon akartam átöltözni így nyugodtan mentem le a lépcsőn. George-nak volt esze és ő átvette a ruháit nem úgy mint nekem.  A véres ruha nem olyan szép látvány volt, mint hittem de csak én meg Jay láttuk a vért szóval a ruha még tiszta volt.
- Kat, te meg hova mész?- állja el az ajtót az anyám.
- Az orvoshoz.
- Miért mennél, te az orvoshoz.
- Anya.. kérlek.. majd elmondom ha visszajöttem. - Nyitom ki az ajtót. - Köszi, hogy elengedsz azért, hogy életben maradjak. - lépek ki a szabadba.
- Mi??- kap észbe az anyukám, de mire rám figyelt volna én addigra már a kocsiban ültem George- val.
-  Ürülök, hogy újra találkozunk, George. - nyújtja a kezét a doktor.
- Én is örülök. -szorítja meg a kezét.
Az úton én nem is figyeltem mit beszélgetnek csak néha bólintottam egyet, mikor kérdeztek. A kórházban engem bekísérnek egy szobába, George-t meg leültették a váróba.
- Sietek. - csókolom meg búcsúzóul, mivel sejtem,hogy megint csak este érünk haza.
- Jó.- enged el George.
A teremben nem csak én vagyok, hanem egy kábé egy évvel idősebb srác is ül ott, köpenyben. Biztos ő az új dokim.  Ahogy belépek, ő rögtön feláll és végigmér a szemével.
Josh

- Ő lesz mostantól az új doktorod, Josh  Ewans tanuló, paranormális kutatót. - mutat  rá.
- Csak szólíts, nyugodtan  Josh- nak.
- Hali. - biccentem oda neki.
- Akkor én most hagylak titeket..- lép ki a szobából Dr. Philips.
- Tudom, ez elég furcsa te vagy nekem az első ilyen kliensem és nem tudom mit várjak el. - ül le a székbe.
- Én se tudom, de elég kellemetlen. - mosolyodok el.
- Olyan, fura a srác. 
- Tudom..- súgom Jay-nek.
-  Most te kihez beszélsz ilyenkor?- kérdezi.
- Jay- hez.
- Ja, igen ő a szellem akit nem lehet elvállasztani tőled.- nézi az adataimat.  - Nem lenne baj  ha megvizsgálnálak.
- Nem. - ülök fel az asztalra.  Josh, mindenféle műszereket kötöz rám ami nagyon hasonlít  azokra  a gépekre amik a másik szobában voltak.
- Oké akkor Jay, mondanál valamit Katherine- nak?
- Csak Kat.. - helyesbítem ki.
- Én hívom Katherine- nek. - erre a pár szóra a gép kijelez és most épp szavak írnak ki. Fejlődött a technika egy nap alatt?! És a szöveg teljesen megegyezik azzal amit Jay mondott.
- Rendben, akkor csak Kat.- írja le az eredményt egy lapra. Felülök az asztalon és elkezdem leszedni a gépeket.
- MI.. mi csinálsz? - néz értetlen szemmel.
- Nem, akarom, hogy tudják mit beszélek Jay- jel ez nem tehetitek ezt meg. Majd a végén beépítitek ezt a testembe és mindig tudják, mit beszélgetek.
- Nem, ültetünk a testedbe semmit, kérlek még tönkreteszed. - állítja meg a kezem Josh.
- És, kit izgat ha tönkreteszem?- mondom.
- Figyelj, nem értem , miért vannak dühkitöréseid. És vágások a kezeden de nem jó ez így.. - csóválja a fejét Josh.
- Nem tudod mi van otthon. - nevetek fel kínomban.
- És ezért akarok segíteni. - foglya meg a kezem Josh.
- Mit csinálsz?- kapom el a kezem.  Mikor megszólal egy elviselhetetlen hang.
- Gyere- nyit ki egy titkos ajtót Josh. - úgy látszik ki szökött egy lény.
- De vissza kell mennem George-hoz. - lépek ki a szobából,
- Nincs időnk.
- Nem izgat.
- George. - kiabálom.
- Mi az?- mondja a várószobából nyugodtan.
Odafutok hozzá és megfogom  kezét.
- Gyere, nincs sok időnk. - húzom be a terembe.
- De, miért?
- Megszökött egy ember és nagyon veszélyes. Josh, nyisd ki az ajtót. - dörömbölök az ajtón.
- Az ki? - kérdezi George mikor Josh kinyitja a vészkamra ajtaját.
- Gyertek, gyorsan- int be  minket a szobába.
Belépünk a szobába és körbenézek. A terem teljesen üres. Egy hordó víz és egy lepedő ennyi az egész.
- Ő a dokim.
- És ilyen fiatal?- lepődik meg George
-  Tanuló.  mondja meg Josh.
- Értem.
- Kat, itt van..- vág ijedt arcot Jay.
- Josh, itt van. - nézek Josh ra.
- Mi van itt?
- Egy lény amit csak Kat lát.
- A kígyófejű. 
- Csak azt az egyet ne.- mondom de már megint érzem, hogy ránéztem. - Itt.... Lorem ipsum dolor sit amet, consectetuer adipiscing elit. Curabitur non augue et nisi porttitor pretium. Mauris vel neque vitae orci luctus aliquet. Nulla facilisi. Donec in mi. Curabitur semper massa quis diam. Ut dignissim elit at nisi. Mauris nec ipsum. Nunc ac quam. Donec in diam. Phasellus tempus scelerisque justo. Aenean at elit id eros luctus malesuada. Donec magna. Nullam quis dui. Vivamus a est eu eros eleifend venenatis. Fusce arcu. Cras ipsum ante, placerat at, euismod eu, tempus eu, risus. Nulla tempus erat et ante. Sed facilisis scelerisque mauris. Morbi erat dui, congue sit amet, egestas eget, rutrum ac, lectus. Proin porttitor molestie lorem. 
-  Kat, mi van veled?- lép oda ijedten George.
- Jay... -suttogom.
- Kat, válaszolj.
- Megszállta egy démon.. - mondja nyugodtan Josh.
- Mi a fészkes fene, folyik itt?
- Ez, nem kórház hanem paranormális kutató intézet. És Katherine, tud kommunikálni ezekkel a lényekkel. Az eddigi adatunk szerint őz az egyetlen aki minden fajta jelenséget lát és tud vele kapcsolatba lenni.
- És nem kéne csinálni vele valamit?
- Nem lehet.. Csak ő és Jay, mentheti meg magát.
- Katherine, menni fog
- Mors quaerere non potestis venire.
- Katherine, tudom hogy bent vagy. Gyere ki..
- Jay, itt vagyok de nem enged ell.
- Numquam tua, non tua
- Engedj el- kiabálom a semmibe.
- Numquam tua, non tua.
- Ahh..- essek össze a földön.
- Mi történt?- kapkodja a fejét George.
- Visszajött.
- Kat... Kat..
- Mi.. mi az?- kérdezem kómásan.
- Annyira örülök, hogy itt vagy. - ölel meg szorosan George.
- Én is örülök, nem tudod milyen volt abban a sötétségben lenni, úgy hogy senki sem hall. - fogom körbe George-ot, nem akarom,hogy elengedjen,hogy újra visszatérjek oda ahol senki sem lát és nem hall.
-  Annyira jó, hogy megint veled beszélek nem  azzal a lénnyel. De elég volt már az ölelkezésből. 
- Szóval, te ilyen médium vagy?- enged el George.
- Na végre! Nem ő teljesen más ha akar akkor át tud menni a holtak világába csak erre még nem jött rá.- öl le közén Josh.
- Mi?- húzom fel a szemöldököm, mert ez most hallottam először. - És.. hogy.. hogyan ?- rebegem.
- Az előbb mondtam le, mi vagyok én könyvtár?- mondja unottan Josh.
- Bocs, csak nem fogtam fel. - szeppenek meg.  Pár perc múlva kinyílik az ajtó és két fehér ruhát viselő ember lép be rajta.
- A jelek ide vezettek,de itt nincs semmi ahhoz a lényhez köthető ami megszökött.
- Már nincs.- áll fel Josh. - Itt volt, de megölte..
- Ki ölte, meg ebből csak egy volt. - háborodnak fel.- és mégis hogyan nem láttunk semmiféle eszközt ebben a teremben.
-  Ő, ölte meg és csak saját maga.- mutat felém Josh.
- Miért ölted meg?- kérdezik.
- Ne, tudtam, hogy ezzel megölöm nem én voltam akkor hanem ő. - sütöm le a tekintettem.
- Már értem, szóval megszállt téged, eddig az ilyeneket senki sem élte túl..-  húz fel a földről az egyik emberke.
 - Köszönöm. -porolom le magamról a koszt.
- George?- nyújtom a kezem.
- Jah, kösz.- húzóckodik fel rajtam.
- Szívesen.
- Akkor most, mi lesz?- nézek az köpenyesekre.
- Mehettek haza, de ön ifjú úr jönne velünk egy percre?
- Persze, miért?- megy az emberek után.
- Akkor, majd még találkozunk. - toloncol engem is ki Josh.
- Igen, majd valamikor.- kapok észbe. De már rég becsukta az ajtót és én csak  ott álltam a csukott ajtó előtt. Megfordultam és helyet foglaltam a váróban. Teljesen úgy volt berendezve,mint a kórházban. Biztos azért alakították ki, hogy akikkel jön valaki azt higgye , hogy a kórházba van. Pár perc múlva, George lépett ki a velem szemben lévő szobából, látszólag vidám volt.
- Gyors voltál. -állok fel a székből ami nagyon kényelmes volt.
- Jah, csak azt beszéltük, hogy kell- e neked gyógyszer. - szóval erre emlékszik.
- És mit mondtak?- kérdezem vidáman.
- Hát.. azt, hogy nem. De mivel megyünk haza mert a kocsin otthon van.
- Taxi?- kérdezem.
- Áhh.. az túl sok pénz, nincs nálunk annyi, hogy 5 km-re elvigyen minket.
- Akkor marad a busz. - indulok el a buszmegálló irányába.
- Hé.. várj már meg. - fut utánam George. Mert ő időközben valamin elbambult és nem figyelt rám, hogy én viszont elindultam.
- Én csak sétálok. - vonom meg a vállam.
-  Jól van.- kulcsolja rá George az ujjait az enyémhez. A buszmegállóba rajtunk kívül még egy kábé egy vagy két évvel fiatalabb, pár akik nagyon- nagyon szerették egymást mert minden második percbe csókolóztak. De párszor észrevettem, hogy a lány gyakran néz George-ra. Lehet, hogy tetszik neki, mert nekem az a srác akivel csókolózott nem nagyon volt szimpi, mert valahonnan ismerős volt... Nem nagyon foglalkoztam velük,de amikor meghallottam őket beszélgetni, rögtön rájöttem, honnan volt ismerős. Josh. Hátranéztem és azt vettem, észre, hogy mind a ketten ülnek a padon és minket néznek. Josh engem, a csaj meg George-t.
- Szia, Kat. - néz rám.
-Öhm.. Hali. - fordulok meg teljesen. És így George-nak is kötelessége volt velem együtt megfordulni, mert senkinek sem jutott eszébe.
- Ő, ki?- mutat Josh- ra
- Az orvosa vagyok. Igen és tudom ,hogy hogyan lehetek ilyen fiatal, de még csak tanuló vagyok.- mondja Josh, unottan mert ezt már kb. egy órája eljátszottuk.
- Huh.. gondoltat olvasó is vagy?- röhög a saját viccén George.
- Jah had mutassam, be a barátnőmet.... - tétovázik Josh, nem túl jó ha így kezdi. -  Daniella.- jut eszébe végül is.
- Szuper!- öt perc gondolkodás után, végre estedbe jutott, hogy hívják.- csapok a kezembe.
- Jól van... én is itt vagyok. - intetett Josh "barátnője"- és ki áll mellétedd.
- George.- mondom lazán.
- Szia. - mosolyog.
- Szia- köszön vissza fülig vörösödve Dan.
- Na nekünk itt a buszunk, akkor mi megyünk.- nézek a közeledő buszra.
- Mi is pont ezzel megyünk, akkor még dumálhatunk.- derül fel Dani.
- Jaj, de jó. - mondom egyszerre Josh-al. Ez már most dög unalom ,de az, hogy buszon is az hallgassam, hogy mit tud ez a csaj és mit nem na az már kész kínzás lesz. Pedig ma már volt  részem elég kínzásban.
- Uhh... Joshii. - nyafog a csaj. - elfelejtettem pénzt hozni kifizeted helyettem a jegyet?- száll fel a buszra.
- Ige, Joshii. Jó lenne fizetni.- lököm meg az előttem álló Josh, miközben nevetek ezen a neven Joshii... olyan vicces.
- Nagyon vicces.- mondja szarkazmussal.
- Akkor kifizeti végre azt a két jegyet. - türelmetlenkedik a sofőr.
- Igen tessék. - adja a kezébe a pénzt. Utána és is kifizettem a részem és George részét is kikészíttettem, mert neki nem volt elég pénze.
- Itt van még szabad hely. - ugrál Dani egy négy személyes helyen.
Odasétálunk, Josh meg Dani már leült és a lábát odarakta a helyünkre, hogy senki se tudjon leülni.
- Szegény néni. - sóhaj egyet Jay.
- Tessék leülni.- adom át a helyem annak a nő nek akit Jay említett.
- Ó.. kedveském köszönöm, tudja már alig látok ilyen kedves embereket.- ül le a helyemre a hölgy. Én meg beleülök George ölébe aki, rögtön átkarolja a derekam.
- Na akkor hol tartottunk?- kérdezi Dani.
- Ott, hogy én elunom az agyam. - nézek fel a  plafonra. Amitől a fejem hozzáér George hajához.
- Igen én meg eszem a hajad. - köpi ki a hajam.
- Ne már, nyálas lett a hajam. - nyafogom.
- Képzeljétek, tegnap olyan jó filmet néztünk Josh-al. - irányítja megint magára a figyelmet.
- Mit néztetek?- érdeklődik a mögöttem ülő srác.
- Na végre ide is figyelsz.- mosolyog.
- A vérmeséket, tök jó volt tele volt szellemekkel, meg az egyik csajt megszállta egy démon, nagyon jó volt. - Mintha ez ma történt volna... eléggé rémisztő. 
- Tök jó lehetett.
- És ma meg a, Carrie-t , néztük. - mesél Daniella
- Tényleg Josh? Akkor ki vizsgált ma meg?- nézek fura szemmel. Mert tudomásom szerint ma még egyszer se ment el Josh valahova, mert bujkáltunk a szellem elől.
- De, kicsim az nem ma volt hanem tegnap előtt.- öleli át Josh.
- Jaj, tényleg teljesen összefolynak a napok.
- Szerintem is. - néz ki a hajam mögül George.
- Hát igen, na de itt mi le is  szállunk. - állnak fel Dani -ék.
- Várjatok mi is megyünk. - szállok ki George öléből, mert innen csak egy háztömbnyire van a mi házunk.
- Tényleg?- néz fura szemmel.
- Igen, George.  Gyere már. - húzom föl a székből.
- Tök jó, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz.
- Igen, nagyon jó..- mormogom magamban. Ahogy szállunk ki a buszból.
- Akkor ti merre mentek?- kérdezi Josh.
- MI arra.- mutatok bal oldalra.
- Mi meg jobbra, akkor mi itt most elválunk. - ölel meg engem Dani és ad két puszit amitől kirázz a hideg. Az az egy kiló smink mit magára kent a fele már az arcomon volt. Majd George val is ugyan ezt megcsinálja. Majd köszönés nélkül elsétálnak.
- Sminkes lettem. - törlöm le magamról az alapozót és a rúzst amit az arcomon hagyott.
- Akkor  valszeg én is az vagyok..- kezdi George is letörölni a mocskot az arcáról.
- Nagyon nyomul rád. - mondom átlagosan.
- Jah, észrevettem, nem zavarja, hogy van barátnőm.
- Egy cseppet se. - közlöm.
Nálunk nem  ég a villany szóval, vagy alszanak vagy a béres gyilkos anyám vár a sötétben, hogy lecsapjon. Szerintem, most kivételesen az első a jó választás. És igazam is volt, mert mikor beértünk a házba akkor lehetett hallani a család két tagjának horkolását. Most nagyon vigyáztunk, nehogy felkeltsük őket de se én se George sőt meg Jay se bírta ki nevetés nélkül felmenni az emeltre mert ahogy meghallottuk a horkolást, rögvest elékeztünk nevetni. A szobámban levettem a pólóm és a  gatyám és már dőltem is be az ágyba.
Kész voltam...
- Jó éjt. - mondom  
- Meg se vársz?- háborodik fel.
- Bocsi, de nem bírom. - nyöszörgöm.
- Ennyit nem bírtál meg kibírni ugrik be az ágyba George.
- De, kibírtam. - fordulok a másik oldalra. - Szeretlek.- mondom.
- Én is..- súgja a fülembe. - Na aludjál, mert eléggé zűrös volt a nap.
- Szerintem is.
Két perc se telik bele, de engem elnyom az álom

















>0 comments
older newer