†Főoldal† †Sziasztok† †PROLOGUE† †MAGAMRÓL† †Részek†









▼
"Az élet nem arról szól, hogy milyen népszerű vagy, vagy hogy milyen lánnyal/fiúval randizol, vagy kit ismersz, hanem inkább arról, hogy mindig maradj hű önmagadhoz, vagy ahhoz, amiben hiszel. Soha ne engedd másoknak, hogy elhitessék veled, hogy amit ők csinálnak, az sokkal jobb, mint amit te. Az életünk végén csak a szívünk és az elménk marad nekünk. Ez az oka annak, hogy éneklünk, sírunk, és hogy élünk."






▼
MI az amiről boldog vagy? Vagy csak simán nem akarod elfeldni az élni. Gondolj magadba biztos van valaki/valmi aki miatt mindig felkelsz csak miatta vagy olyan amilyen nem estél össze...


▼
"Éld az életed! Hallgass zenét jó hangosan, legyél 'őrült' és a többiektől különböző - amennyire csak az akarsz lenni, és emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül."



▼
Kérésre : Barátnőm blogja
Image : We♥It
Image 2 : Kép




†MIRŐL SZÓL A BLOG? †
†Chapter 08.†
2013. november 20., szerda, 12:15
- De ezért nem haragszol?- nézek boci szemekkel George-ra.
- Nem, dehogy.- puszilja meg a homlokom.  Ahogy én ott  gyönyörködtem George-ban, azt hallom, hogy Josh fut le a lépcsőn.
- Mi az?- pattanok fel hirtelen.
- Mennem, kell, most hívtak, hogy vissza kell mennem..a ku..khm.. kórházba
- Kikísérlek- nyitom ki az ajtót.- Szia.
- Sziasztok. - lép ki az ajtón.
- Hali.- mondja vidáman George.
- Kat..- már éppen be akarom csukni mikor, valaki a nevemet kiabálja, kintről.- Kat.- lép az ajtóm elé Ádám. Az egyik haverom, volt amíg el nem költözött és azóta alig beszéltünk.
- Hát, te?- rökönyödök meg az ajtó előtt
- A George, hívott fel,  hogy találkozzunk.. - hátranézek George-ra aki  ártatlanul mosolyog.
- Nem, akarsz bejönni?- invitálom be az ajtón.
- De... - hirtelen  felkap és úgy visz be a házba maikor én már bent voltam!
- Engedj.. el. - ütögetem a hátát. De semmi haszna.- Majom... engedj..- mondom nevetés közben.
- Nem engedlek.. el.. hippi- ugrál fel alá Ádám.
- Nem, vagyok hippi. George... - ordibálom.
- Nem, segíthetek.. - nevet magában George.
- Mi folyik itt?- lép ki dühösen a nappaliból anya. Én még mindig Ádámon vagyok és nem is szándékozom onnan lejönni.
- Csókolom..- vág értelmes képet Adam, de inkább fogyatékos fejjé változott.
- Megtudhatom, hogy miért van Katherine rajtad és mikor jöttél?- néz rám anya
- Nem rég jött. Én meg már itt vagyok vagy húsz perce.- nézek a képzeletbeli órámra.
- Jaj, de vicces. Mi meg itt aggódunk érted, hogy hova tűntél, de kiderül, hogy már itt vagy és nem is egyedül. Jaj, de megnyugodtam.- Mondja szarkazmussal anya.
.-Én is- mosolyog Jay.
- Kat, gyere... össze kell pakolni...- visz fel Ádám.
- Mégis hova? - nézek kerek szemekkel.
- Az erdőbe.- mondja.
- MI?? Nem is beszéltünk ilyenről?- forgolódók.
- Nem is mondtam?- vág olyan értelmetlen fejet George- de most már te is tudod.
- Kedves, vagy. -gúnyolódok. - de hova megyünk, vagy mikor? - kérdezem.
- Ma indulunk.  - bólogat Ádám.
- De nem engednek el.- ülök le szomorúan az ágyamra.
- Jó lesz neked egy kis friss levegő. - érinti meg a vállam Jay.
- Nem is kell tudnia, hogy eljössz.
- De akkor hogyan? - kérdezem.
- Majd azt én elintézem..- mosolyog Ádám. - Csak most készülődj, ősze egész hétvégére pakolj.
- Oké. - vidulok, fel. Az Ádám és George lementek, elintézni, hogy eltudjunk menni. Összepakolok két napra elegendő ruhát és pluszba egy kést és egy gyufát, mert zseblámpát nem találtam. Lesétálok a lépcsőn. Ádám éppen anyámnak bókol... a régi trükk.
- Gyere- karol át George. -akkor én elmegyek a boltba. - kiabál.  A ház előtt Ádám kocsija áll. Beszállunk a kocsiba és várjuk, hogy  végezzen az udvarlással.
- Na, hogy sikerült?- érdeklődök.
- Áh...az anyád, nem olyan mint a többi.. - legyint.
- Tudom, szólhattam volna  ha ezzel próbálkozol.- nevetek fel.
- De, azért sikerült?- kérdezi George.
- Szerinted akkor itt lenne?
- Mondhatjuk,de azért gyorsan húzzunk el. - tapos bele a gázba Ádám.
- Le fokot bukni. 
- Hova is megyünk?
- A réti erdőbe...
- Ott még nem voltam. - bámulok kifelé.
-  Senki se  volt még ott, pont ezért jó..- nézz a visszapillantó tükörből vissza Ádám.
- Jaj,de jó. - ujjong George.
- Itt is vagyunk.- állítja le a kocsit. A csomagtartó tele volt cuccokkal, táska, kaják, hálózsákok, sátrak.
- Te hány emberre hoztál?- kérdezem.
- Öhm.. asszem csak hat. - vakarja meg a fejét  Ádám.
- Hatan leszünk?- kérdezem.
- Igen..- pakolja ki a cuccokat a táskából.
- Na... akkor, gyerünk. - veszem fel a táskákat. És a kaját. Nagyon nehéz nem tudom ,mit vissz benne de az van vagy három kiló.
-Bárcsak, segíthetnék.- tettei Jay, hogy ő is nagyon szívesen segítene. A többi cuccot a srácok cipelték. Vagy egy óra sétálás után értünk a megbeszélt helyre. Zsombor, és a Viki már ott vártak minket.
- Sziasztok. - dobom le a cuccokat.
- Kat!!- ugrik a nyakamba a Viki. - nem bírtam a Zsombi-val.
- Azt tudtam, hogy nem bírsz vele.- mosolyodok el.
- Itt...vagyunk- esik össze a földön George.
- Ennyire nem bírod?- hajolok felé.
- Nem, nagyon. Segítenél?- nyújtja ki a kezét.
- Persze.- húzom fel, ami a nagy erőlködésemben arra vezet, hogy én is a földön fekszek George-n - Köszi..-  mondja.
- Szívesen. - csókolom meg . - Most nem segítek- hagyom faképnél. És a fatuskón ücsörgő Zsombi hoz sétálok. -Szia. - ülök le mellé a fára.
- Hali. - mosolyog rám. - hippi.
- Ne.. már, te is..- nyafogom. - miért mindenki így hív ?!
- Mert illik rád ez a név
- Akkor te meg egy.... egy.. egyszarvú vagy. - mondom ki.
- Egy.. egyszarvú?- néz rám Zsombi.
- Igen, mert az olyan fogyatékos.
- Rendben akkor én egy fogyatékos egyszarvú vagyok. - határozza be magát Zsombor.
- Igen, az vagy.- bokszolok bele a vállába.
- Most azt kéne mondanom, hogy au?
- Igen, azt. - helyeselek.
- Akkor, au.- mondja nagy beleéléssel.
- Hé, ti ott ketten. Nem akartok esetleg segíteni? - néz ránk Viki aki a sátrak felállításával kösz köd.
- Nem, mi itt  jól elvagyunk. - hagyom rá.
- Kat.. segítenél. - szól a másik oldalról George aki a mi sátrunkkal akad el.
- Jó, akkor te oda én ide. - állunk fel egyszerre. Én odasétálok George-hoz, Zsombor meg a Viki hez megy oda.
- Itt vagyok. Miben segítsek?- lépek oda George-hoz.
- Hát.. úgy mindenben. - tárja szét a karját.
- Na, akkor .. azt szerintem vegyük ki..- húzom ki az egyik rudat és utána a másikat pedig abba rakom amiből kihúztam. És utána a sátor rendben állt.- Kész. - porlom le a kezemről a koszt.
- Csak ennyit kellet volna csinálni?- kap észbe George.
- Igen. - mondom.
- George, eljössz fát szedni?- kérdezi az Ádám.
- Igen. - megy el tőlem George. Odasétálok a többiekhez.
- Az üdítő hol van?- kérdezem.
- A piros táskában.- válaszolja Viki.
- Oké.- ahogy kinyitom a táskát, elcsodálkozom. Csak pia van benne.- Na, ne már.. ki vásárolt be?- fordulok meg egy Whiskys üveggel a kezemben.
- Az Ádám.
- Szuper.
- Megkapom?- lép oda mellé a Zsombi.
- Mit?- kérdezem.
- A piát.
- Nem.. - ölelem magamhoz az üdítőt.
- De miért nem?- vég értetlen fejez Zsombi.
- Mert, ha el tudod venni akkor. - fordulok meg és elkezdek futni. Az egyik fánál majdnem elesek de még időben kapcsolok és kikerülöm a fát. Mikor hirtelen nekimegyek valakinek.
- Áu.. - mondom- George.. - nézek rá.
- Mi.. az?-kérdezi.
- Mit keresel itt?
- Fát szedek, de te miért estél el?
- Benned estem el.
- Tényleg, bocsi. - vakarja meg a haját.
- Megvan. - ugrik rám Zsombi és kicsavarja a kezemből az üveget.
- Ne.. már.- terülök el a földön.
- Na, végre megvan a pia...- ölelgeti az üveget mint valami féltet kincset.
- Mi, folyik most itt?- vakarja a haját George.
- Csak.. az Ádám.. nem vet rendes italt. - nézek gonosz tekintettel Ádámra.
- Mi az? Nem volt más
- Hol vetted?  A trafikba?- kérdezem
- Jah, ott.- bólint
- Szuper, gondoltam. - mondom.
- Akkor mi megyünk. - fordít az ellenkező irányba Zsombor.
- Nem akartok segíteni?- akad ki Ádám.
- Köszi nem.. - lépek át egy fát.
- Vele tartok. -  lép mellém Zsombi.
- Akkor maradjatok is ott.- dühöng George. Amin én jót kuncogok.
Kábé öt perce sétálunk mikor lányokat pillantunk meg a közelben.
- Na, én megyek és beszélgetek pár jó csajjal. - nyújtózkodik Zsombi.
- Oké. Akkor majd a tűznél találkozunk én még sétálok egy kicsit.- bámulok az  égre ami már kezd sötétedni.
- Jó.. akkor majd ott. Jól nézek ki?- kérdezi tőlem.
- Igen... jól nézel ki. De menjél már. - lököm meg. Egyedül maradtam.
- Szerintem menjél egyenesen az olyan ... hogy is mondjam egyenes. - vakarja meg a haját Jay
- Jó, mindenképpen.- indulok el előre. Egy óra sétálás után már ki vagyok, és be is sötétedet. Mikor egy társaságot, akik jól elröhögcséltek. Ki akartam kerülni őket de elbotlottam egy fába és óriásit estem.
- Ki van ott?- kérdezi egy hang.
- Bocsi, csak erre sétáltam és elestem. - tápászkodok, föl. És közelebb lépek a tűzhöz, hogy megnézzem megsérültem-e ó. Ahogy közelebb lépek látom , hogy öt srác ül a tűznél. És az a öt srác a Black Viel Brides banda, imádom őket.
- Az szar.. de azért jól vagy?- kérdezi ugyanaz.
- Igen, csak egy kis horzsolás. - törlöm le magamról a port.
- Ha már itt  vagy nem akarsz- e  esetleg itt maradni?- kérdezi Andy.
- Ha, nem zavarok. - ülök le egy fára.
- És mi a neved?- kérdezi CC , Jó kérdés.
- Kat. - mondom.
- Szép név. - helyesel Andy.
- Hogy- hogy itt vagy?- fojtatja a kérdezősködést CC.
- A barátaimmal jöttem le.
- Értem, akkor biztos már keresnek. - dob a tűzbe egy cigicsikket Jinxx .
- Áh.. szerintem el vannak nélkülem is. - legyintek.
- Akkor nem zavarja őket, hogy mi velünk vagy. - mosolygott a szívdöglesztő mosolyával. Amitől szerintem egy kicsit elpirultam.
- Kértek kaját?- mutatja körbe a kajás zacskót Ash. - Van puding, chips, ropi.
- Én a pudingot kérem. - mondom.
- Tessék. - adta a kezembe Ash.
- És kanál?- kérdezem meglepődve.
- Anélkül kell enned. - vonja meg a vállát.
- Kösz.. - iszok bele a pudingba. - Kértek?- kapok észbe és megkérdezem nehogy illetlen legyek.
- Áh.. én most passzolom. - harap bele Jake a szendvicsébe.
- Most én se kérek. - mondja együtt CC, Ash és Jinxx.
- Andy, kérsz?- nyújtom felé a poharat.
- Jah, de akkor ez az enyém. - nevet fel.
- De alig ettem belőle.
- És? - húzza fel a szemöldökét
- És... szeretem a pudingot.
- Na jó akkor a fele az enyém a fele a tied. - megy bele.
- Köszi- ugrálok.
- De akkor ülj már ide. - megy arrébb a fán, hogy nekem is legyen hely ő és Jake között.
- Jó, de csak a pudingért. - gyömöszölöm be magam arra a kis helyre.
- Hali.. - néz rám Jake aki szerintem abban a tudatban volt, hogy mellette Andy ül.
- Szia. - integet neki.
- Na ez kb. a fele tessék. - adja vissza a poharat amibe nem a fele inkább a negyede van.
- Nagyon a fele. 
- Hú, neked aztán van szíved. - mutatok a pohárra.
- Tudom, olyan nagy. - büszkélkedik.
- Kat, nem kéne vissza menni mert elég késő van?- néz a képzeletbeli órájára Jay. Mondjuk igaza van, mert ma úgy volt, hogy a barátaimmal töltöm a napot. Felállok és megigazítom a ruhámat.
- Köszi, hogy veletek lehettem , de szerintem nekem most mennem kéne.
- Hova? Nem vagyunk jó társaság?- lepődik meg CC.
- De nagyon is jó társaság vagytok csak  szerintem kezdenek aggódni a barátaim. - nézem a földet.
- Vissza kísérlek, nem lehet tudni milyen alakok mászkálnak itt. - áll mellém Andy.
-  Igaza van, mondj igent. 
- Kedves tőled. Akkor sziasztok. - búcsúzok el a srácoktól.
- Szia..- mondják.
- Merre kel menni?- veti fel a költői kérdést Andy.
- Pontosan nem tudom, de az biztos, hogy egyenesen.
- Oké akkor előre. - lép katonásan. Ami elég vicces volt.
- Majd segítek. 
- És meddig lesztek. - töröm meg a csendet a csendes úton .
- Nem tudom pontosan ameddig jól érezzük magunkat. - mosolyog rám.
- Az szuper mi  csak a hét végre jöttünk. - nézek a telefonomra, nincs télerő.
- Ideadod a telefonod egy kicsit?- kérdezi.
- Aha, tessék. - adom neki oda.- De minek kell neked?
- Csak megnéztem valamit. -adja is vissza. Nem nagyon foglalkozok vele zsebre vágom a telóm  és dumálunk tovább, addig amíg egy nevető társaságot hallok.
- Szerintem ők azok.
- Akkor innen egyedül is megy, ugye?- kérdezi minta egy ötéveshez beszélne.
- Igen boldogulok, köszi mindent. - fordulok meg.
- És az ölelés?- nyújtja ki a kezét.
- Igen az ölelés nem maradhat el. - vissza sétálok és szorosan megölelem.
- Na, így már mehetsz. - mondja mosolyogva. És indul visszafele.  Szerintem soha többé nem látom, de azért jó volt vele beszélni.
- Sziasztok . -lépek oda hozzájuk.
- Jaj, Kat annyira szeretlek. - lép oda hozzám Ádám  teljesen beütve.
- Igen én is szeretlek, de menjél feküdj le szépen. - toloncolom be a sátrába.
- Maradj itt. - kérlel.
- Nem, lehet ,de ígérem legközelebb itt maradok.
- Jó. .de akkor itt alszol. - fekszik le a sátrába. Jól bevált trükk amit meg ígérsz egy részegnek.... úgyis holnapra elfejti. Ahogy visszasétálok a többiekhez szinte ugyanez a helyzet fogad. George és Viki egy sátorban teljesen kiütve alszanak.
- Hát te?- kérdezi Zsombi aki látszólag teljesen normális.
- Elmentem sétálni. És te miért nem vagy berúgva.
- Valakinek vigyázni kellet rájuk. - vonja meg a vállát.
- Mondjuk igaz.
- Akkor ma aludhatok nálad?- kérdezem, aranyosan.
- Tőlem. - vonja meg a vállát.
- Oké, köszi. Megvárjalak?- kérdezem.
- Aham. - áll fel a tuskóról.
Bekászálódok a sátorba és mivel az én hálózsákom az George-nél van így kénytelen vagyok az Ádámét használni.
- Jó éjt. - mondja a sátornak fordulva Zsombi.
- Neked is egyszarvú. - mosolyodok el.
- Neked is Hippi.

   





Black Viel Brides  






















>0 comments
older newer