- Josh..- löködöm meg amitől nagyjából felkel.
- Igen....- mondja gyújtozkkodva.
- Reggel van..- szállok ki az ágyból.
- Jólvan..jólvan.. és mit csináljak azzal?- kérdezi.
- Én tudjam.. azt mondtad akkor mehetünk haza.- ugrálok bele a nadrágomba.
- Tényleg teljesen kiment a fejemből. - csap a fejéhez Josh.
- Akkor mikor megyünk? - kérdezem.
- Mindjárt várd meg amíg felöltözök. - kapja magára, Josh a pólóját ami egy kicsit meg volt tépkede..
- Felölöltözél akkor mehetünk.. - veszem fel a táskámat.
- Igen.- nyitja ki alköttem az ajtót.
- Kedves. - mondom. Az intézet teljesen olyan mintha semmi sem történt volna. A napfény az eógész épülettett beterítette. Az kutatók beszélgettek.
- Elvigyelek?- kérdezei nyálas hangon Josh.
- KÖszönöm, de most egyedül szeretnék menni.. - utasítom vissza az ajánlatot.
- Ahogy gondolod. Kitálsz?
- Igen.. kitalálok.- bologattom a fejem. - akkro szia.
- Szia. - fordul meg és indul el a saját útjára. - ja.. ezt el is feljetettem. - forul vissza.- ez a tied- ad egy karkötőt a kezembe. - de most tényleg mennem kell.. -forudl meg és tényle elmegy.
A karkötő valami mesés. fekete és ezüst gyöngyök vannak rajt. Felvettem és csak azután indultam ki a Intézetből. Kiléptem az ajtón és nem tudtam, hova menjek... Ha haza megyek akkor letámadnak a szüleim. Ha meg Andy-hez megyek akkor meg el kell jönnöm,mert ma jönnek az unoka tesómék és nem akarom kihagyni a találkozást. Ahogy ott gondolkoztam egy furgon éllt meg elöttem. A kocsi nagyon ismerős volt. Megnéztem a rendszámát s rájöttem, hogy Andy-é a kocsi.
- Egy fuvart?- huzza le az ablakot Andy.
- Köszönöm elfogadom. - szállok be a kocsiba. A kocsi ban csak Andy ül..- SZia- adok neki egy csókot.
- Szia. - búgja lágyan.
- Hogy- hogy itt vagy?- kérdezem.
- Bementem a városba és erre jöttem haza, aztán megláttalak téged.
- Az jó..- dölők neki az ülésnek.
- És mit mondtak?- érdeklődik
- Azt, hogy a fejem mostmár teljesen rendben van csak ha fáj a fejem akkor vegyek be egy fejfájás csillapítót.
- Mint egy normális ember.
- Nem.. nekem erősebbet adtak. -kotorászok ki a táskámból egy gyógyszert,emlékszem vagy már öt éve itt van , egyszer kaptem anyu-tól hogyha fáj valamim.
- Értem. Akkor hova vigyem a kisasszonyt?- kérdezi.
- Ha kérhetem akkor haza.
- És miért nem hozzánk?- szomorodik el Andy.
- Mert vendégeink lesznek. De ígérem, hogy az egész estt veled töltöm ok?- fogom meg a kezét.
- Oké. - húzza mosolyra a száját Andy.
- Akkor jó.
- És hányra jöjön ön elé a fuvar?
- Hát ha a söförnek megfelele akkor tizenegyre.
- Értem, akkor tizenegyre a hölgy háza elöt..
- Igen.. de ajánlatos lenne elindítani a kocsit. -adom az ötletett Andy-nek mert, még mindig ugyaniott voltunk.
- Ja.. igen természetesen. - kap észbe s beindítja a kocsit.
- Ezek a férfiak.- Suttogom
- Ezek a nők- mondja sajnálkozóan Andy.
Egy ötperces út után ami egy rendes sofőrnek negyed óra de Andy-nak csak öt perc. Beletaposott a gázba mit ne mondjak!
- Köszi,hogy elhoztál. - csatolom ki az övemet.
- Szívesen. - közeledik Andy,felém.
- Itt, ne ..kérlek... - mondom.
- Jó.. értem.. - mondja szottyatan Andy.
- Tudod, mit nem érdekelnek. - közelleb húzzom Andy-t és a nyelvünk heves csatába kezd.. - de mostmár mennem kell.- mondom két csók között.
- Tudom..-enged el.
- Akkor majd gyere. - nyitom ki az ajtót.
- OKé már alig várom.- mondja Kajlán vigyorral az arcán. Becsukom az ajtót és bele is tapos a gázba. Lassan megfontoltan megyek a házunk felé. Két kocsi parkol a ház elött így biztos már itt vananak a vendégek.
- Sziasztok- nyitom ki az ajtót. Senki sem válaszol,de hallom ahogy az étkezőből villák koccanása hallatszik. Biztos ott vannak. Bemegyek az étkezőbe és eggyel többen vagyunk mit szoktunk. Biztos a Dominik a barátnőjét is elhozta, multkor mesélt róla.. De ahogy elnézem ellégé dzsolo (olyan mint a SWAG csak a ruhái mind olcsóbbak)
- Na Katherine is végre hazatlált- tapsol ketőt anya.
- Bocsi dokinál voltam. - üllök le George mellé aki eléggé feszült. - szia. - adok neki egy csókot nehogy azt hidjék, hogy mi roszba vagyunk.
- Miért nem szóltál, hgoy jönnek?- akad ki George.
- Nem volt, időm, bocsi.
- Semmi, de a Dominik csaja eléggé néz.. segíts.. kérlek.- suttogja szinte alig hallhatóan.
- Szia, Kat vagyok.- nyújtom a kezem, hogy kezet fogjak vele.
- Hali, én meg Zia.
- Zia? - lepödök meg.
- Jah. - rágózik bele az arcomba.
- És mi volt a dokinál?- rak le elém egy adag sült húst kruplival Anya.
- Semmi, csak megnézték, hogy vagyok.. -mondom hanyagul.
- És meddig lesztek?- kérdezem.
- Itt alszunk.. ugye milyen szupi.. - örvendezik a Zia.
- Tényleg?- lepödünk meg egyszerre George-val.
- Igen... majd csiálunk programokat meg ilyenek. - adja az ötletet. George közben a kezét rárakta a combomra és úgy ültünk.
- És George, mesélj magadról. Hogyan jöttek össze?- tudakolódik áhhitattal Zia.
- Hát... az anjáék hoztak össze minket, de már elötte is figyeltem az iskolában, csak soha nem tudtam a közelébe férkőzni, akrámennyire is akrtam. De szerencséra a szülei összehoztak minket. - néz a szembe George. Eléggé megható, de nem.. engedhetem ,hgoy újra a földön legyek. Mindenki szerintem az vártam, hogy csókolózzunk és mivel én egy rendes ember vagyok ezért elegett tettem a feltételeknek így megcsókoltam, hosszan csókolóztunk,de nem nagyon figyeletek benünket, kivéve a Anasztáziát, aki szinte le sem vette a szemét George-ról.
- Na és ti, hogy találkoztatok? - kérdezem.
- Engem a Dominik azzal a videóval fogott meg amikor a Túlélni seregélyest forgatták. Az volt nekem a holdpont onnatól úgy tekintettem rá mint szerelmem. És mint késöbb kiderült ő is ugyanígy érez. Aztán röviden ennyi. - mondja a Zia.
- Szuper. Akkor ha mindenki megette mehettek is fürödni és aludni.. elég volt a gyerek beszélgetésből most hadd beszélgessenek a felnőttek. - int ki minket a szobából anya.
- És hol alszanak?- kérdezem mielött kimegyek.
- Veletek, te butus. A szobátokba. A Roliék meg a nappaliban.
- Király. - mondom kicsit se nagy beleéléssel. - George... jönnél egy percre.
- Igen. - lép közelbb hozzám.
- Figyelj ma elmegyek oké? - nézek fel rá.
- És mégi hova?
- Az Dorinához. Első szakítás tudod. - jutnak eszemebe az örtletek.. egy írő veszett el bennem.
- Oh értem.. és mikor érsz vissza?- kérdezi agódóan.
- Tíz-re ithon leszek- mosolygok rá. - na de gyere. - húzzom fel a szobába George-t. A szobámba mintha bombát rombantottak volna. A tükör még mindig összetörve de a falon az írás előkerüllt. A fellfujható ágyak mind a szobámba voltak. Most komolyan velük kell aludnom?!.
- Hogy kerül oda az írás?????- értelenkedik Jay.
- Nem tudom.. - mondom halkan. Majd kiderül.
A Dominik meg a Zia az ágyon falták egymást, ez már komolyan undorító.
- Oké.. most száljatok le az ágyról nyugodtan folytathatjátok a matracon de, ne itt.- utasítja a helyükre George a szerelmes párokat.
- Elmegyek zuhanyozni és köszi. - suggom George-nak.
- Szívesen és ok. - odasétálok George szekrényéhez és kiveszek egy tetszős pólót ami elég nagy volt, ahoz hogy eltakarja a rövigatyámat és a pólót. Egy régi pólóra esett a választás az tetszett si meg elég nagy volt. Kimentem a szobából és bementem a fürdőbe.
- De nem értem mit keres ott a felirat, kivéve ha valaki újra nem írta.... vakarja az állát Jay. - és eléggé frisnek tűnt.
- Hátt elöttem senki sem ment fel a sztobábaq kivéve a Zia és a Dominik.
- A Dominikot ki lehet zárni mert neki még örzője sincs szóval ő tuti, hogy nem. A Anasztázia meg eléggé furcsa, de nem érzek semmilyen fura erőt a közelében, kivévve a mindig feket auráját az jelenthet valamit.
- Lehet. Na,de mindegy majd holnap kiderül. Most pedig Jay, menj ki...- heslegelem ki a szobából Jay-t. Gyorsan lezuhanyoztam, majd fölvettem a rövidnadrágomat és egy toppot, hgoy nehgoy nagyon látszódjon. George pólója pont tökéletes volt. Kimentem és Jay-t találtam az ajtó elött. - te leskelődtél?- kérdezem viccesen.
- Nem, dehogy.. nem is mernék. - tiltakozik.
- Mindegy... -belépek a szobába és szinte ugyanaz a helyzet fogad, a Dominikék ugyanott csak szerencvsére nem az ágyon, hanem a szőnyegen egyre jobb.
- Hé, mit keres rajtad a pólóm?- háborodik fel George.
- Nem találtam másikat, baj? - lépek oda hozzá.
- Nem dehogy is.. különben nagyon szexi vagy benne. - bókol George.
- Köszi. - mondom átlagosan.
- Megvársz, addig én is lefürdök?
- Igen, megbárlak. - mosolyodok el, mert szinte mindig bealudtam.. Amíg George fürdik én addig nézelödök. Kinyittottam az ablakot s azo figyeltem a kinti világot. Az idő meleg volt. Ahogy ott nézelödök valaki hátolról körbeöleli a derekam és egy fej bujik ki az ablakon meleltem.
- Meg is fürödtél?- kérdezem.
- Igen.. Nem fekszünk le.. legalább arra a rövid időre is.- szomorodik el George.
- Jó ötlet. - bújjok vissza. - Oké, szerlem pár, alvás.. -dobok rájuk egy párnát.
- Ne.. már.. - nyafogja a Zia.
- De.. már ... sajnálom ez itt így megy. - fekszek be az ágyba. George pár perc múlva feküdt be az ágyba mellém, mert az ablakkal bíbelödött.
- Jó éjt. - mondom.
- Nektek- köszönek el tőlünk a lentiek.
- Neked is Kat. - csókol meg George.
- Neked is. -
Egy bő óra után mikor az óra 10 et ütött kikászálódtam az ágyból, nehogy felkeltsem a töbieket. A cipőmet még gyorsan felvettem és levettem George nagy pólóját és indultam ki az ajtón mikor valaki megszólalt.
- Hova mész?- kérdezi egy női hang. Biztos a Zia.
- Az eggyik barátommal találkozok.
- És miért pont most.?
- Figyelj,nem érek, rá veled vitatkozni ha nem hiszed el akkor ne hidd el. - hagyom faképnél. Lesietek a lépcsőn és kisátélok az ajtón. Andy- kocsija már ott áll a házunk elött.
- Már tudod mióta itt várok? - kérdezi miközben ad egy csókot a számra.
- Nem nem tudom? Öt perce?- találgatok
- Igen öt perce.... -tapos bele a gázba.
- Úr isten Andy Biersack öt percet várt.. most ettől megfordul a világ?- kérdezem nevetve..
- Nem,de most komolyan akármikor kijöhetett volna vamamelyik szölőd, hogy mit keresek itt.
- Jó, de az utatt figyeld.
- Igen is..
Mire a házhoz érte már, kész röhögörcsrohamokat kaptam, mert nem értette miért várattam meg. Elöszőr azért,mert azt mondta, hogy egy majommal lakok eggyüt és még illusztrálta is, hogy miket csinál a majom; másodszor meg azért,mert rossz helyen kanyrodott be és majdnem az egész várost meg kellet kerülni amitől egy kicsit ideges volt úgy- hogy mindenkit ledudált. Egyszer egy öreg nénire dudált rá, mert lasan ment az utón és a nő meg a botját a kocsira mutatta ami elég vicces volt.
- A többiek?- kérdezem Andy-t mikor nyitja ki az ajtót,mert nem égnek a lámpák vagy valami és náluk azért ilyenkor még túl korai aludni.
- Elküldtem őke, így csak mienk az egész ház. - vírít egy félholdas mosolyt Andy.
- A kis huncut. -jegyzi meg viccesen Jay.
- Menjél fel, a szobámba, majd mindjárt én is megyek csak viszek fel kaját. - megy be a konyhába Andy.
- Akkor majd megkeresem egyedül. - mormogom az orrom alatt. - felmentem az emeltre és öt szobát találtam.- Jay most segíts melyik lehet az?
- Az utolsó.- böki meg az eggyik ajtót.
- Köszi. - nyitom ki az ajtót, és tényleg az ő szobája volt. Ezt onann tudom, hogy tele volt Batman-es cuccokkal.
Leültem az ágyra és megnézem egy könyvet ami a kis asztalon volt. Biztos régen nem olvassa mert már poros volt, vagy lehet, hogy csak divetból rakta ki.
- Kat, segítenél?- nyit be a szobába Andy egy nagy adag popcornar és egy 2L- es üdítővel.
- Persze. - veszem át az üccsit. Leraktam az asztalr és visszahuppantam az ágyra.
Andy közelleb lépett hozzám és át karolt, magához húzott, majd egy lágy csókot nyomott számra. Szemeiben ugyanazt a csillogást láttam, mint ami tegnap is ellepte, így sejtettem mit fog csinálni. Kezei mozgolódni kezdtek, először végig simították oldalamat, majd jobb kezével fenekemet fogdosta, közben egy merész vigyort eresztett felém. Karjaimat nyakára fontam közel húzódtam, harapdálni kezdtem ajkait, amire halk, elégedett morgással válaszolt. Ledültünk az ágyra és ott fojtatta amit elkezdett.Lassan egy órája feküdtünk egymás karjaiban, megvárta amíg teljesen sötét lesz, aztán hirtelen fülemhez hajolt belesuttogta, hogy "Szeretlek" aztán beleharapott gyengéden a fülembe. Belebizseregtem a dologba,amikor megéreztem kezeit a pólóm alatt, ahogy felfele haladnak, majd elérik melleim. Óvatosan masszírozni kezdte őket, közben megcsókolt. Nem bírtam nemet mondani, egyszerűen hagytam, hogy tegyen amit akar. Ujjai egyre lejjebb vándoroltak, majd elérkeztek rövid nadrágomhoz, szépen leemelték rólam, majd a bugyimmal kezdtek bíbelődni. Közben le sem nézett, csak azzal tudott foglalkozni, hogy szám egy pillanatra se legyen szabadon, nehogy meggondoljam magam. Éreztem ahogy ujjaival belém hatol. Halk nyögések hagyták el torkomat, mire egy újabb csókkal elnémított. Miután kezét elhúzta egy pillanatra rá tudtam nézni, s arcáról már tudtam mi következik. Hirtelen megfogta kezemet, maga köré kulcsolta, majd belém helyezte férfiasságát. Óvatosan csinálta, közben magához vont, én pedig vállaiba mélyesztettem körmömet. Egyre gyorsabban csinálta, mire lélegzetem is egyre gyorsult.
"Az élet nem arról szól, hogy milyen népszerű vagy, vagy hogy milyen lánnyal/fiúval randizol, vagy kit ismersz, hanem inkább arról, hogy mindig maradj hű önmagadhoz, vagy ahhoz, amiben hiszel. Soha ne engedd másoknak, hogy elhitessék veled, hogy amit ők csinálnak, az sokkal jobb, mint amit te. Az életünk végén csak a szívünk és az elménk marad nekünk. Ez az oka annak, hogy éneklünk, sírunk, és hogy élünk."