Reggel arra keltem,hogy nincs melettem senki. Felvettem a tegnapi ruhámat és mentem is le a nappaliba. Andy a tv- elött ült és véltogatta a csatornákat.
- Mikor keltél?- ölelem meg hátulról Andy-t.
- Már rég csak nem akartalak felkelteni. - kapcsolgat tovább . - Ja, a Dorina üzent, hogy ma menjét átt hozzá..
- Oké. És azt nem mondta, hogy miért? - ülök le.
- Nem, de azt modta, hogy fontos és jó lenen ha minnél hamarabb mennél. - említi meg unottan Andy.
- Meddig beszéltél vele?- kérdezem.
- Annyit elmondok, hogy sokkal többet tudtam meg róla, mint komlyan rólad.- süti le a szemét.
- Akkro az egy bő három óra.- saccolom meg.
- Három óra tíz perc, hogy pontosak legyünk.
- Akkor megértelek, hogy miért vagy ennyire, ideg. Na, de akkor én megyek, hogy vele még tudjak beszélni meg még haza ugrok, és elmegyek a boltba és madj utána jövök vissza.
- Az, hosszú- hosszú idő.
- Igen az hosszú idő. - kapom föl a táskámat. - akkor majd jövök. - nyomok Andy- nek egy puszit és már megyek is ki az ajtón. Az Andy-ék háza és a Dorináék közötti távolság nem olyan nagy így gyorsan oda értem.
- Kat..na végre ideértél..- ugrik a nyakamba.
- Neked is, szia.- szedem le magamról a Dorinát. - MIért akartad, hogy idejöjjek?- toporzékolok.
- Na, meséld el, hogy találkoztál a Andy-vel. - ültet le a fotelba.
- Hát nem nagy ügy.. csak találkoztunk az erdőben és ennyi. - vonom meg a vállam.
- És George?-kérdezösködik a tovább.
- MIvel a szüleim ha megtudák megölnének ezért nem tudják.
- És ő tudja?
- Igen tudja.
- És mit szólt.
- Semmit.
- Az elégé cink. De kérsz valamit?
- Nem, megyek is csak mondta Andy, hogy ugorjak be és beugrottam.- állo kfel a székből.
- Ja.. értem.. akkor szia.-szomorodik el.
- Szia..- lépke ki a házból.
Az utam, mos a kisbolt felé veszem, mert szerintem nem látszik annyira feltünőnek ha azt,mondom ,hogy elmentem a boltba.
A zöldségeshez megyek csak be. Elveszek egy kis almát és epret aztuán megyek is fizetni.
- Régen láttalak itt a boltban. - köszön Shell az eladonő akivel még jó viszonyban voltam.
- Hát.. most így minden összejött.
- Értem, három font lesz.
- Tessék. Viszlát.
- Hello.
Út közben megeredt az eső így elekeztem futni, de akkór is csurony víz lettem.
- Sziasztok.- köszök a családnak.
- MI az ,hogy másnál alszol?- háborodik fel anya. Honann tudhatta meg. Biztos a Dorina köpött be,de nem értem miért.
- Másnál aludtam és?
- Neked ez az életed nem az.. érted?- rángat anya.
- Nem.. nem mondod meg, mikor kivel és hol legyek, vannak más gondjaim is mint, hogy ezzel a fasságal törödjek.
- Mi az, hogy fasság, mi ez a szó? Azonnal kérjél bocsánatott.
- Nem kérek.. soha nem fogok azért bocsánatott kérni amit megérdemel. - erre a szóra anyám egy akkrorát üt belém, hogy nekimegyek a falnak és allólam vér kezd el folyni. Lassan mindent homályosan látok,
- Katherine, sajnálom ,hogy ezt kellet tennem de az anyád az nem az anyád!!
-Kat. Jesszusom! Kelj fel kérlek!-mondta valaki, miközben dübörgött a fejem. Résnyire nyitottam a szemem és egy homályos alak jelent meg előttem. Két kar a testem köré fonódott és megemelt, majd elindultunk. Alig éreztem valamit az engem körülvevő világból, csak azt vettem észre, amikor leraktak valami puha dologra és simogatni kezdték az arcom.
-Kat, kérlek!-mondta egy igen zaklatott hang. Megpróbáltam megmozdulni, amiből annyi lett, hogy részegen kapkodtam a karja után, ő pedig hirtelen megfogta. Végig simított a kezemen, én pedig megpróbáltam az arcára fókuszálni.
-Rosszul vagyok- suttogtam.
-Mi a baj?
-Hányingerem van-szóltam, majd szédülve felültem. Felsegített, az oldalamat karolva és kivitt a mosdóba, ahol öklendezni kezdtem. Nem volt túl szép látvány ami feljött, de kissé megkönnyebbültem, így ő visszakísért a szobába, ahol leültetett . - George. - mostmár mondhatni, kitisztult a látássom és elégé fel tudom ismerni őt.
- Igen. - mondja édesen.
- Mi történt veleed, megint te buta. - simítom meg az arát amin pár helyen zuzódások vannak.
- Nem tudom. Lemnetem és láttalak téged, az anyukád meg a valakivel vitatkozott de nem tudtam kivel és a másik pillanatban ő a levegőben volt. És utána a földre rogyott és nekem rontott.
- Sa..sa.. sajnálom.. ho..hogy ilyett..csinálnak veled.. menjél.. nyugodtan.. el.. én iss aszt tesszem.. - motyogom.
- Ilyen állapodban nem hagyhatlak itt. - simít ki egy tincset a szememből George.
- Köszönöm..- mosolyodok el.
- Semmiség,ha nem lennék ilyen helyzetben akkor is melleted lennék.- ölel meg.
- Kedves vagy.. - mondom.
- De.. te meg.. beteg vagy. .feküdj vissza.. - fektett vissza az ágyba, mikor egy kocsit hallok leparkolni a ház elött és utána kiabálást és csapkosdást. Megpróbálok kimekelni az ágyból ,de csak George segítségével sikerül. Mikor a lépcsőnél járunk ott eléggé lassan haladok lefelé, mert még mindig fáj a lábam. Így csak mikor leérünk akkor veszem észre, hogy a kocsi és a kiabálás anyám és Andy között folyik.
-EZ MEG KI?!- üvöltötte felém, én pedig majdnem elestem, de George még időben megtartott. Andy nagy szemekkel nézett ránk.- KAT, TE NORMÁLIS VAGY?-ordította, majd lekevert egy pofont, ami miatt elestem és sírva fakadtam. George, próbált felálítani, de nem bírtam ;ordítottam a fájdalomtól.
-Héé- lépett közbe Andy, anyám pedig őt kezdte el ütni.
-Te aljas! Mit tettél a lányommal? Ki vagy te?- üvöltötte az anyám, miközben minden szónál behúzott egyet neki.
-Én szeretem őt- nyögte Andy az ütéseket jól bírva. Sírva futottam oda hozzá ami nagy kinok között ,de sikerült és próbáltam róla leráncigálni az anyám, de lekevert még egyet és fojtatta tovább.Miután Andy ájultan hevert a földön hozzám sietett és a hajamnál fogva felemelt.
- EZ NEKED KI?? MIÉRT?? NEM JÓ NEKED GEORGE??
-Annya- sírtam neki, de csak még egy pofont kaptam., majd kiráncigált a szobából és a bezárt a pincébe Andy-val eggyüt.
Andy, még pár órán átt eszméletlenül feküdd a földön. Én a sarokba húzoddtam és néztem ahogy az esőcseppek a kis ablakon hogyan mozognak.
- Andy...- ültem le mellém. Megfogtam a kezét és vártam mikor kerül életteljes állapotba.
- Uh...- nyitja ki résnyire a szemét.
- Pihenj.. még egy kicsit. - szorítom meg a kezét.
- Meg... kell.. védenem.. Kat-et.. - nyöszörgi, biztos még nincs teljesen eszméleténél.
- Már biztonságban vagyok.. - mosolyodok el. Lefeküdtem mellé a földre a kezét átraktam a vállamon, hogy egy kis biztonságérzetem legyen. Pár perc múlva elnyomott az álom.
- Kat... kelj..fel kicsim..- simogatta a hajam Andy.
- Fent.. vagyok.. - ásítottam. Megfogtam a lábam és éreztem valami nedveset. Megnéztem és a kötés ázott át amit szerintem George rakott rá, mert nem volt tökéletes.
- Úr Isten..- kap a szájához Andy.
- Azért.. nem anyira durva. - kuncogok.
- Nem.. nem annyira csak, hogy ilyet bírnak tenni veled, már láttam a kezeden a vágásokat, csak nem tudtam mitől van de mostmár rájöttem.
Körbenézek és az ajtónál egy adag kötszer hevert. Oda billegek és felveszem az illata olyan,mint a szobámnak akkro valósziínüleg George jöhetett be és rakta.
- Kaptunk kötszert.- mutattom fel diadalmasan az gézt.
- Szuper. Akkor kezdjük veled, neked nagyobb a sebed. - álldolgál fel Andy.
- Inkább majd én megcsinálom. Te csak pihenj..- leülök az eggyik székre és leszedem a régi kötést, hát mit ne mondjak.. nem tudom mi történt de nagyon ronda. Olyan mintha meg lenne égetve...
Gyorsan rárakorm a friss gézt úgy, hogy még maradjon Andy-nak is.
- Most te jösz. - ülök le mellé a hideg földre. - mutasd a sebeidet.
- Nem nagyok.. inkább csak zúzódások.- veszi le a pólóját Andy.
- Andy! Ezek nem zuzódások ezek égések. - nézek rá a sebekre. Neki is olyan mintha megégették volna.
- Nem tuti, hogy nem azok, nem is volt a kezébe tűz. - érinti meg az eggyik semet és utána el is kapja a kezét.
- Fáj?
- Igen..
- Gondoltam.. - Andy testén mindenhol voltak ütések így az egész testét, körbetekertem..
- KÖszönöm. - csókol meg lágyan.
-Olyan tökéletes vagy- suttogta ajkamba, míg én majdnem elájultam miatta.
-Mondod te- szóltam vissza csukott szemekkel, ő pedig rádöntött egy ágynak nevezhető valamire és vetkőztetni kezdett. Lekerült rólam a ruha és róla is én általam, mindkettőnk égett a vágytól, testünk forró volt, és ahogy puha bőre az enyémhez ért mindenem belebizsergett. Aztán megéreztem magamban őt és érzések százezrei teremtődtek bennem. Lágyan végig csókolta a nyakamat az állam tövéig, majd egy édes csókot lehelt a szájamra, kezeivel erősen kapaszkodott testembe, én pedig a hátát markolásztam, amíg el nem értük azt a bizonyos pontot, ahol minden rossz gyönyörű és úgy érezzük szétrobbanunk. Lassan rám ereszkedett és oldalra fordulva magához szorított. Kék szemeit figyeltem, ő pedig az enyémeket, miközben egy szomorú mosolyt eresztett meg felém és arcomat simogatta.
-Szeretlek- lehelte a számba egy újabb csók következésében.
-Én is szeretlek- szóltam halkan, miközben beletúrtam a hajába. Órákig feküdtünk ott, egymás karjaiban, majd mindketten elaludtunk. Lehet, hogy azért mert mind a ketten betegek voltunk, a sebektől és ezért vagy nem is tudom.
Vagy már egy hete voltunk bezárva minden nélkül George kedves volt ő néha valahogy becsempészett valamiféle ételt és kötszert így mondhatni begyógyultak a sebek. Az eggyik nap mikor éppen azt elemztük unalmunkba, hogy mirért élnek a majmok. Arra lettem figyelmeses , hogy valaki nagy erővel jön le a lépcsőn. Pár perc múlv az ajtó is kinyílt és Ash lépet be rajta idegesen.
- Mi a fasz? - háborodik fel.
- Jah.. neked is haver, mi a fasz. - áll mellém Andy.
- De, most kajak, ti itt voltatok egész ideáig?- kérdezi komolyan Ash.
- Igen, itt voltunk..- mondaj lesajnálóan Andy.
- Na.. ne... már.. akkro inen most rögtön ell kell menünk.- fordul meg
- De te mit keresel itt?- kérdezem, mert Ash nem itt lakik.
- Hát... jöttem megkérdezni, hogy téged láttak-e. Aztán nem tudom miért lementem a pincébe és itt voltatok..
- És a szüleim?- lépek fel az első lépcsőn .
- Ők nem tom.. hol vannak. Senki sem volt ithon azt, gondoltam bejövök.
- Értem... Andy.. - nyújtom a kezem Andy-nak. Felmegyünk a lépcsőn és szinte vakít a napfény amint behatol az ablakon. A házban tényleg nem volt senki így csak kisétáltunk az ajtón. A srácok mind a kocsiban voltak és bömböltették a zenét.
- Megvannak. - szál be Ash a kocsiba.
- Öcsém, komolyan halálra izgultuk magunkat. - szól CC, mikor beülünk az auttóba.
Az út közben nem nagyon beszélgettünk. Csak inkább a srácok dumáltak arról, hogy mi történt az egy hét alatt. Nagyjábol semmi Juliett kereste Andy-t nagyon kerste. Amikor kiszáltunk a kocsiból a srácok most nem tartottak velünk hanem, elmentek, mert volt valamilyen dolguk ezért csak mi voltunk a lakásban.
- Kat, nem engedem, hogy többé oda visszamenjél. - csukja be mögöttünk az ajtót Andy.
- De .. nem szabad.. - tiltakozok.
- Nincs,de..- szorítja meg a kezem.
- És George?
- Ő vele majd kitaláljuk mi lesz.. de az a lényeg, hogy oda soha-soha nem mehetsz vissza. Ezek nem normálisak, amit veled tesznek már nem ésszerű. Aki veri a lányát az nem ember, hanem valami állat. De mióta csinálják ezt? kérdezi idegesen Andy.
- Nem rég óta, mióta George-val hazatértek...
- MI az, hogy hazatértek?- kérdezi felhuzott szemöldökkel.
- Uh..ez egy kicsit bonyolult. Röviden annyi, hogy a nem én választhatom ki, hogy kivel legyek eggyüt és ők mondták meg és eggyszer George-t hozták haza, és volt egy időszak mikor szerettem,de töbször mgecsalt és mostmár gyülölöm, de mivel a szüleim kinyirnának,kinyirtak azrt azt tettetük, hogy jól megvagyunk.. érted? - fujjom ki egyszerre a levegőt.
- Igen mondhatni értem.- ül le a kanapéra Andy. - de akkor se mész oda vissza többet...- húz oda magához Andy mitől majdnem elesek.- fogyatékos..- neveti el magát.
- Nem vicces... nagy a szőnyegetek. - próbálom cáfolnim, hogy milyen ügyetlen vagyok, de nem megy.
- De most komolyan..- veszi normálisra a hangját Andy. - nem mehetsz oda visza.
- Jó.. nem megyek,de akkor is George- val mi lesz. - nézek rá kerek szmekkel.
- Majd megoldjuk.- csókol meg Andy. Beleülök az ülébe és úgy nézzük a tv-ét amíg a srácok be nem törik szinte az ajtót.
- Megjöttünk. - kiabálja CC.
- Há, na ne má'- állok fel, mert Jake beragadt az ajtóba,mert valamit behozott. - te meg mitt vettél?- veszem el a csomagot ami vagy egy kiló.
- Egy grillsütőt..
- Mit?- kérdezem elkerekedett fejekkel. - de minek?
- Mert megláttam és, azt mondtam ez kell. - nyitja ki a dobozt amiben egy eléég nagy grillkészlet van.
- Szuper.. - ülök vissza a helyemre. - Andy.. én fölmegyek jó..lepihenek,mert álmos vagyok..- megyek be a szobába. -Jay.. mit csináljak?
- Nem tudom.. - ül le mellém az ágyra. - Katherine, ezt el kell mondanom.
- Mit?
- Azt, hogy a szüleid nem a szüleid, nem a szüleid. Ők azokat az erőket foglalják egybe, amiket mi elképzelni se tudunk, vagyis egyszerűen gonoszak.. de nem olyan gonoszak, hanem átválttoznak mindenféle mutánsá.
- Hogy mi? - nézek rá kerek szemkkel..
- Az, hogy nem ők a szüleid az igaziakat megölték... mikor te megszületél. Azért neveltek téged így, mert nem akrtákl, hogy te vadász legyél, azt akarják, hogy az ő birodalmukban legyél.
- De miért, pont én..
- Mert te a vadász vagy és fontos személyiség. - szorítja meg a kezem.
- És miért nem szóltál előre?
- Akkor vettem észre mikor történt ez a nagy baleset.
- És George.
- Ő a halottak fejének a fia.
- De te is hallot vagy
- Igen.. onan tudom ,hogy ő ki
- Ezért kellet nekünk összejönünk?
- Igen ezért ..- érte eggyet Jay.
- De beszélnem kell vele. -kapok észbe.
- És mégis mit mondasz neki? "Szia, te vagy a halottak királyának a fia én meg a vadász és a szüleim a gonoszak fejei és azért akrtak minket összahozni, hogy kapcsolatott teremtsenek a halotakkal?" Vagy mi? - bök meg.
- Nem.. még nemtudom, de beszélnem kell vele. - állok fel.
- Nem is tudod,hol van
- Ez igaz... Jay, segítenél?- kérdezem.
- Neked nem tudok.. nemet mondani.. menjél a kapun át.
- Nem veszik észre,hogy eltüntem.?
- Amikor átlépsz akkor megáll az idő, így bőven van időnk.
- De miért azon át megyünk nem tudnánk ajtón át menni?
- Nem, mert a sötétség birodalmába ,megyünk.
- Értem, de hogyn fogunk oda jutni a multkór nem emlékszem mit csináltam..
- Nem is kell majd mondom mit kell csinálni.
- Oké, de siessünk. - sürgetem Jay-t
Jay segítségével nagyon könjű volt megcsinálni azt amit én is elvégeztem, naddjából megjegyeztem a menetett és majd talán máskor nmeg tudom csinálni. Mikor végeztünk a fal ahova felirtuk a szöveget az befeketedett és egy utcát láttam meg.
- Ez az.. menjél.. - tűnik el. . Átlépek és megint egy másik ruhába vagyok, mindig. Most egy szinte középkori ruha van rajtam. Egy fekete egyberuha van rajtam ami a középkorba volt divat. Körbenézek és komolyan olyan,mintha a XVI. században lennénk, minden olyan barokk és régies. - na itt is vagyok. - áll mellé Jay. Ő is teljesen régies ruhában van.
- Szia. - ölelem meg szorosan, annyira hiányzik az ,hogy megölel hessem, már szinte fáj, hogy nem érezhetem. - miért vagyok ilyen ruhában?
- Itt teljesen más a öltözék, a szüleid azt az irányzatott követik, hogy középkor, ott is barokk. És mindenkinek kötelző abban a divatban élnie. De nem akarsz menni? - karol belém Jay.
- De nagyon is szeretnék.
- Akkor menjünk. - karol belém Jay és egy fényes palotához megyünk. Út közben az ebmberek akikkel üt közben találkoztam teljesen szegényesen öltözködnek, amikor ránk néztek lehajtották a fejüket és úgy próbáltak gyorsan elmenni tölünk. Mikor a kapuhoz értünk itt is csak ránk néztek és knyitották a kaput és vagy még öt kapun át így volt mikor megérkeztünk egy előtérbe.
- Kicsikém.- fut elém anyám.
- Neked is szia. - lepödök meg.
- Alig vártam, hogy idegyere, már alig vártunk , gyere körbevezetlek.- öleli körbe a derekam anyám.
- De, Jay.- kulcsolom rá a kezemet Jay- éra.
- Ő.. nem jöhet.- áll közénk anya.
- De jön.. ha nem akarod, hogy elmenjek. - torpanok meg..
- Na jó,mert a lányom vagy ő is jöhet.- engedi meg anya.
- Köszönöm.- szorítom meg még erösebben Jay kezét.
- Na.. szóvalm, miután elbeszélgettünk... azután, apáddal és George-val visszajöttünk és vártuk az érkezésedet. - vezet be minket egy terembe ahol George és apa ül egy asztal körül.
- Kat...- áll fel, kétsébeesetten.
- George herceg.. a hercegnőnek meghajlás..- csap a kezére apa-
- Elnézés.. hercegnő...- hajol meg elöttem George, mit csináltak vele ez idő alatt.
- George. - köszönök neki. - szeretnék beszlni vele hat szem közt.
- Értem.. semmi gond menjetek a Katherine szobájába.. ott nyugodtan beszélgethettek, de negyed tizenkettőre gyertek le, mert köszöntitek a népet.
- Jaj dejó..- mondom szarkazmussal.
- Majd én mutatom az utatt felségek...- nyitja ki az ajtót egy cseléd. Egy nagy szobán át megyünk át mikor elérjük a lépcsőket. Én közben nem engedem Jay kezét, félek ,hogyha elengedem akkor valami történik köze és a szüleim között. Még vagy három ajtón megyünk át mire elérkezünk a szobába. Mit ne mondjak ellégé látszik az, hogy melyik korban vagyunk.
- A szobája. - hajol meg a cseléd.
- Köszönöm elmehet.. vagy mi-
- Akkor elmehetek, felség.
- Igen, természetesen.
- Köszönöm.- csukja be az ajtót.
- George.. mit csináltak veled?- ölelem meg George-t.
- Jobb ha nem tudod. - mondja.
- De mégis mit?
- Olyan dolgokat tudtam meg mindenről amire még soha nem lett volna szabad tudnom. Rólad,róla, a szüleimről , a te szüleidről,világokról..-sóhajt George.
- Te szegény..
- De azt, nem értem őt miért nem láttam, ha én a holtak királyának a fi vagyok.
- A nevem nem Ő hanem Jay és azért nem mert, nem akartam.- ül le mellém Jay.
- Akkor Jay, nem tökmindegy. - húzza fel a szemöldökét Jay.
- Azért nem mindegy, de most nem a neveken kéne vitatkozni. - állok a két vitatkozó közé. Mikor valaki kopog.
- Igen. - szól George.
- Elnézést csak a ruháját jöttem feladni a hercegnőnek..- lép egy aprótermetű hölgy.
- Akkor ezt itt be is fejetünk, de majd később visszatérünk rá. - ülök fel az ágyról.
- A hercegnek a saját szobájában adják magára a ruháját. - szól halkan a hölgy.
- Rendbe. - sétál ki a szobából George.
- Önnek is ki kell mennie. - bökdösi meg a nő Jay-t.
- Ne, ő maradjon. - nézák rá a tükörből.
- Akkor maradjon. - lép hozzám a hölgy.
- Önt különben, hogy hívják?- kérdezem miközben veszi le rólam azt a göncöt, fura, hogy más öltöztett.
- Engem; Maria-nak hívnak. - rakja rám a füzőt.. Sokat olvastam róla a könyvekben és azt írták, hogy valami borzalmas.. hátt ennek igazat adok.. nem kaptam levegőt, de kötelező ebben lennem sajnos.
- Engem meg Kat.-nek..- mosolygok rá, amitől ő valamiféle viszont mosolyt kaptam tőle.
- Tudom.. - adja rám a ruhát ami bordó és valahol fekete mintákkal vannak rávarva minták.
- Akkor jó...
- Kész is vagyunk hölgyem. - néz meg a tükörben.. Hátt amit látok teljesen nem én vagyok. A hajam még ugyanaz votl de azonkívül teljesen más voltam.. a derekam szinte elrünt a mellem meg a kétszeresére nőt.
- Hu.. eléggé szép. - símítom meg a ruhát- Jay mit gondolsz?-fordulok meg, hogy ő is lássa.
- Mesés- mondja unottan.
- Tudom.. - állok mellé.
- Kop-kop..- néz be az ajtón George.
- Gyere.
- Inkább menjünk. - áll megaz ajtóban.
- MIért?
- Mert van ez az izé.. tudod az mikor bemutatnak minket. - vakarja a tökéletesre lenyalt hajár George.
- Értem.. - indulok el..- Jay?
- Majd megyek utánatok.- mosolyog.
- Oké.. - karolok bele George-be.
- Hercegnő.
- Herceg- lesétálunk a lépcsőn és kimegyünk oda ahol elöször találkoztunk ot várnak a szüleink.
- Pont időbe..- nézrán apa. - Akkor menjünk. - nyit ki nekünk egy ajtót ami egy nagy erkélyes teraszre vezet.. lenézek és vagy ezzer ember és lény.. inkább a töbség ember.
- A halottak királya és a Sötétség Hertcegnője..- mondja egy bemondő emberke..mikor minden elsötétül elöttem és eszméletemet vesztetem.
†Chapter 12.†
2014. január 11., szombat,
8:38
"Az élet nem arról szól, hogy milyen népszerű vagy, vagy hogy milyen lánnyal/fiúval randizol, vagy kit ismersz, hanem inkább arról, hogy mindig maradj hű önmagadhoz, vagy ahhoz, amiben hiszel. Soha ne engedd másoknak, hogy elhitessék veled, hogy amit ők csinálnak, az sokkal jobb, mint amit te. Az életünk végén csak a szívünk és az elménk marad nekünk. Ez az oka annak, hogy éneklünk, sírunk, és hogy élünk."