†Főoldal† †Sziasztok† †PROLOGUE† †MAGAMRÓL† †Részek†









▼
"Az élet nem arról szól, hogy milyen népszerű vagy, vagy hogy milyen lánnyal/fiúval randizol, vagy kit ismersz, hanem inkább arról, hogy mindig maradj hű önmagadhoz, vagy ahhoz, amiben hiszel. Soha ne engedd másoknak, hogy elhitessék veled, hogy amit ők csinálnak, az sokkal jobb, mint amit te. Az életünk végén csak a szívünk és az elménk marad nekünk. Ez az oka annak, hogy éneklünk, sírunk, és hogy élünk."






▼
MI az amiről boldog vagy? Vagy csak simán nem akarod elfeldni az élni. Gondolj magadba biztos van valaki/valmi aki miatt mindig felkelsz csak miatta vagy olyan amilyen nem estél össze...


▼
"Éld az életed! Hallgass zenét jó hangosan, legyél 'őrült' és a többiektől különböző - amennyire csak az akarsz lenni, és emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül."



▼
Kérésre : Barátnőm blogja
Image : We♥It
Image 2 : Kép




†MIRŐL SZÓL A BLOG? †
†Chapter 13.†
2014. január 13., hétfő, 2:16
Pár órával késöbb magamhoz térek de.. nem látok nagyon semmit,mert a fény nagyon enyhe.. csak alakok.. a kezem hátra van kötve és egy széken ülök.
- Azt, hiszem magához tért.. - sutogja egy isemrős hang.
- Jolvan azt én is látom..- kiabálja egy másik ember.
- MIt csináljunk vele?
- Elöször is ; miért csak most.. jött el ide 'Hercegnő' -  lép ki a kisbálós ember mikor rájövök, hogy ő Andy;hogyan?
- Andy?- ráncolom össze a szemöldököm.
- Honan tudod a nevem?- kérdezi. - így senki sem hív.
- Mindenki így hív..
-  Nem.. senki sem hív így; és válaszolj a kérdésemre..-  ordítja idegesen. MIntha nem is ő lenne.. den szerintem nem is ő..
-  Mert.. nemrég történe egy balesett és azért jöttünk ide, hogy beszéljek George-val.
- Mi.. történt?
- Az, hogy az én világomban összevesztem a szüleimmel és a barátom a házunkhoz jött és szerelmett vallot és ezért megverték, velem eggyütt. Aztután bezártak a pincébe egy hétre és mire kikerültünk, addigra senki sem volt a házba és nekem beszélnem kellet George-val és  ezért jöttem én ide.. és nem is sejtettem, hogy ez, fog történni.
- De te a vadász vagy.. nem?- kérdezi aki mögötte áll vagyis Jake.
- Igen.. az vagyok .. de ti kik vagytok?
- Mi az ellenálás.
- Gondolhattam volna.  De mi ellen áltok ellent?
- Ez ellen a hülye szabájok és ez a kor amit játszanak ellen.
- És mióta álltok ellen.
- Vagy már száz éve.. de most jutottunk el oda, hogy elraboljunk.
- Tényleg, miért is raboltatok el?- kapom fel a fejem.
- Hogy velünk harcolj..
- De miért??
- Mert nemsokára, harc lesz.. - sétál el Andy.
- És azért kellek?
- Igen, mert neked olyan hatalom van a kezedben amit csak ti vadászok tudtok előhívni.
- De ezeket én csak ... Jay segítségével tudtam megcsinálni azt is, hogy ide jöjjek.
- Az meg ki a franc? - kérdezi CC.
- Ő a legjobb barátom aki szellem..
- Jah akkor ő az aki a szobádba volt.. az is itt van csak eszméletlen.- vonja meg a vállát Jinxx.
- Ti mindenkit elhoztatok?
- Öhm.. majdnem... csak azokat a nyomorék 'Királyi pároskát' nem.. - mondja utánozva anyám hangját Ash.
- De miért vagyok megkötözve?- forgatom meg a kezem.
- Jah. .engedjétek el. - int Andy.  Ash odalép mögém és egy húzással elengedi a kötelet és a kezem szabad. A csuklómat mozgatom miközben a srácokat figyelem mit csinálnak.  Egyszerre mindenki kimegy a teremből kivéve Andy-t.- Honan tudod az igazi nevem? Vadász.. - ül le velem szembe egy székre.
- Hát... ott is van egy Andy aki pont ugyanolyan, mint te. - nézek a szemébe... neki fura módon nem kék hanem piros..- csak neki kék a szeme.
- És az az Andy.. ő is ellenálló? - puhatolózik.
- Olyasmi..
- Értem akkor mindenképp kell vele találkoznom.. Vadász majd egyszer ell kell vinde abba a világba.
- Km.. a nevem Kat.
- Jé.. neve is van..- csap a kezébe.
- Engem meg Andy..nak hívnak, de mindenki Karomnak hív..
- Karom?? Olyan macskakarom.
- Megmutassam?- indul el 'Karom' (ezt meg kell szoknom, hogy így hívom.. ha meg vissza megyek akkor azt meg Andy-nek) és hirtelen valami éleset érzek a nyakamnál.
- Jólvan..- engedj el..- fogom meg a csuklóját, hogy nehogy tényleg azt a valamit belém szúrja.  Elveszi a  kezét és látom, hogy egy hAsonló mint egy boxer, csak hegyes és hosszab van a kezében.
- Tessék... örülsz? - nét idegesen rám karom.
- Igen..köszönöm.. - felelem ridegen.
- Megmutatom, hol vannak a barátaid. - nyitja ki az ajtót. Egy keskeny folyosón megyünk ahol az utolsó szobába vannak a többiek. - tessék.
- KÖszi. -  lépek be  a szobába, ami olyan mint egy cella.
- Kat..- áll fel ijedten George.
- Szia..- ölelem meg. - jól vagy?
- Szerinted?
- Szerintem te szarul vagy.
- Eltaláltad- bólint George.
- Jay? Segítened kéne. - fordulok Jay felé. Aki a földön ül.
- Miben?- kérdezi.
- Andy.. azaz Karom.. azt akarja , hogy velük harcoljak az ellenálásban s azt, mondja, hogy olyan hatalom van a kezemben ami csak a vadászoknak van meg.
- Ez igaz.- tápászkodik fel.
- És a háború is? - csatlakozik a beszélgetésbe George.
- Hát.. úgy látszik, hogy igen.
- Szuper.. de ők azok akik felneveltek.. hogyan harcolhatnék ellenük?- esek kétségbe.
- Katherine.. ők nem a szüleid.. ők csak azért neveltek, hogy velük harcolj te egy gyémánt vagy..ők téged bármikor megölhettek volna. - fogja meg eröből a két karomat Jay. - érted ők nem szeretnek..
- Honann veszed?
- Kat, igaza van ha szeretnének akkor is vernének?- veti fel a kérdést George.
- De, lehet ,hogy .. lehet, hogy..- próbálok kifogásokat találni, de igazuk van.. egy normális szülő nem tesz ilyet. - igazatok van.. ők nem a családom.. ti vagytok a családom. - ölelemem meg egyszerre őket.
- Bocsi, hogy megzavarom ezt a gyönyörű pilanatott, de nem akarnátok velünk tartani egy ebédre?- áll meg az ajtóban Jinxx.
- De szivesen. - ugrálok az ajtó elé..mikor beugrik, hogy nem mindnekinek az a neve, mit a fölödn használnak. - Te ugye Jinxx vagy?- mutatok rá..
- MIért ki lennék?- vág fura arcott.
- Jah nem csak.. Karomnak más a neve. De úgylátszik ti megtartotátok az igazi neveteket.
- Hű.. kiscsaj, te eléggé nehéz eset vagy.- sétál melettem Jinxx.
- Nem vagyok az.. csak fura, hogy őt Karomnak kell nevezni.. ezt meg kell szoknom.
- Miért ti nem úgy hívjátok?
- Nem.. mi a rendes nevén hívjuk..- lépünk be az ebédlőbe.. hátt mit ne mondjak elégé nagy.. szerintem vagy száz ember elférne.
- Na, végre ideértetek.. kihül a kaja. - lök elém Karom egy adag izét.  Nem kérdezősködök.. csak leülök és megpróbálom megenni, de nem nagyon megy.. úgy látom George is valahogy ugyanarra gondol amire én, mert ő még meg se kostólta. - Mi az nem szeretitek?- mondja tele szájjal
- Öhm.. én ilyet még sose ettem. - vallom be.
- Hogy-hogy.. nem etél még.. lovat? Ma kaptuk el.. még hallod ahogy nyerít. - nevet a saját poénján Karom.
- Hahha, nagyon vicces..
- Tudom, egy igazi poéngyártó vagyok.
Valahogy megpróbálom megeeni a lovat ,de mindig vissza akar jönni.
- Huh.. ez finom volt-löki el a kievett tányért Jay.
- Te megetted?- nézek rá kerek szemekkel.
- Tudod mióta nem ettem rendes ételt? Örülök annak ami van..
- Jól mondod..- pacsizik le vele CC.
- Megy a meccs...- ugrik le a tv- elé Ash. Odasétálok a tv-hez és ugyanaz a csapat játszik aki mi nálunk is.. csak ezt a meccset már lejátszották.  Közben George is Ash mellé csatlakozott.
- A piros fog győzni 1-0 - ra. - ülök le mellé.
- Aham persze.. a pirosak a leg szarabbak.
- Jó akkor ne hidd el, de megmondom , hogy az utolsó tíz percbe fogják belőni, büntetővel. - hagyom ott.
- Nem jön ki valaki cigizni?- áll egy doboz cigivel a kezében Karom.
- Majd én megyek. - ballagok mellé.
- Még.. csak ez .. kéne maradj ott ahol vagy. - taszít vissza Karom.. mondhatom baromi kedves.
- Akkor menjél egyedül.. - indulok vissza a cellába.
- Majd én megyek -áll fel Jay.
- Egy normális ember. - hálálkodik. Azután nem hallom a beszélgetést, mert már a cellában vagyok.  Most tényleg egyedül vagyok. Nincs kivel beszélnem.. üdv újra régi én..  Nem is emlékszem mikor voltam így tényleg egyedül.. hátt szerintem nagyon ritkán, főleg mostanába.
- Hát te?- néz be az ajtón Jake.
- Hát én. - dölök neki a falnak.
- Mi a baj?
- Semmi. -  mondom áll mosollyal az arcomon.
- Na, látom rajtad, hogy nyomja valami a szíved..- dől a falnak Jake- is.
- Csak.. nem szoktam meg, hogy egyedül vagyok.
- Hogy- hogy?
- Mert Jay.. mindig itt volt ,velem. Most meg veletek van.. és örülök, hogy boldog.. csak hiányzik a társasága.
- Ó.. értem.. ez.. nehéz ügy...
- Meg, hogy Karom-Andy vagy Andy-Karom nem tudom eldönteni..
- És ez miért  olyan nagy gond.
- Mert én szeretem Andy-t
- Ezt?
- Nem.. nem ezt.. hanem ami a mi világunkba van. És ő is szeret és itt meg utál gyülöl, és olyan mintha Andy- val vitatkoznék.. Érted.
- Asszem . Akkor ahol te élsz ott mi is vagyunk?
- Igen.. pont ugyanzok.. csak egy híres banda  vagytok.
- Csak.. azt ne mond, hogy.. ilyen pop.. vagy mi?
- Nem.. soha.. egy ütős.. banda vagytok..
- És jók vagyunk?
- Igen.. eszméletlen jók.
- Na, az szuper, majd esetleg mondom a srácoknak, hogy ha ez nem jön össze akkor legyünk ilyen banda vagy mi..- inul el Jake. - nem jössz?
- Áh.. még maradok... - legyintek.
- Na.. igen.. majd aztán megint valami bajod lessz. Gyere szépen. - kap fel Jake..
- Tegyél le.. -ütögetem a hátát..
- Majd.. - fordul meg hirtelen amitől beverem a fejem a falba.
- Hé.. ez fájt..
- Na, tessék. - dob le szinte Jake  a kanapéra ami eléégé kemény. Felkele és odamegyek Ash-ék, hoz akik még mindig a tv-t nézik, de most egy másik adón.
- Mennyi lett a végeredmény?- kérdezem úgy, mintha semmit se tudnék.
- Honan a francból tudtad?- dob meg Ash egy  kukorica darabbal.
- Mondtam, hogy tudom. Hé.. kapcsolj a hármasra..  most-ugrikbe , hogy mikor volt a meccs, pont azon a napon.. a hármas adó egy olyan napott tartott ahol egész nap Black Viel Brides zemék, meg intejúk mentek.
- Mi a franc?- lepődik meg Ash. - Srácok gyertek.. mi vagyunk a képernyőn.
- Azt miért?- áll mellém Jinxx.
- De kafa.- szól CC.
- És igazad vot?- mosolyog rám Jake.
- Mi ez a nagy tömeg?- tolakodik Karom. - mi a franc???- lepődik meg.
- Ahol én élek ott ti híresek vagytok. - mondom.
- Karom neked kajak ilyen hangod van?- néz rá Jinxx.
- Úgy látszik, de te meg baromi jól Gitározól, meg Ash meg Jake is.
- De, hogyan? Honan tudtad, hogy pont,most megy.- néz rám Karom.
- Úgy, hogy Andy.. mondta nekem.- szólok diadalmasan.
- Te ismered?
- Még nem is, hogyan- szól közbe George, szomorúan.
- Ash, kapocsold ki ezt a szar zenét.. most- utasít Karom.. teljes elntéte annak akit ismertem.  Lassan mindenki,  elmegy a tv-elöl. Oda sétálok a kanapéra és elödöl rajta. Teljesen eluntam az agyam mikor, valaki a lámpa elé, áll.
- Igen?-  nyitom ki a szemem.
- Nem, csak a tied a kanapé..- áll elém Karom.
- Jah bocs. - ülök le rendesen.
- Nem.. bírom, hogy ilyen nyomorék ruhába vagy.. gyere adok neked egy normálisat.- lép az eggyik szekrényhez.- tessék.- dob nekem egy nadrágot és pólót meg egy pár bakancsot.
- Köszi..- állok fel.  A cellában.. gyosan felveszemn a nadrágot és a fehér trikót.  A bakancsommal elbíbelődök egy darabig mire sikerül felvennem.
- Kat?- áll az ajtóban George.
- Igen. - nézek rá.
- Jó a ruhád. - áll elém George.
- Köszi, most kaptam. - igazítom meg a pólóm.
- Fura, téged ilyen ruhában látni..- búgja lágyan,miközben a kezét a derekamra helyezi.
- George. - nézek bele barna szemébe.
- Igen...- illeszti a fejét az én fejemhez. MIlyen régen, volt, hogy valaki így közeledett felém.
- Jól vagy?- sutogom.
- Nem..- csóválja meg a fejét.
- Mi a baj?
- Én.. szeretlek téged..- mondja elcsuklott hangon.
- De te ezt már egyszer eljátszotad..- bújok ki a szorításából. MIkor észreveszem, hogy egy alak van az ajtó elött. Aki elégé jól szórakozik. -Biersack.. azonnal huzzál  el.- kiabálom.
- Jolvan..na..- lép el vidáman.
-  De én komolyan szeretlek..- sóhalytozik.
- George... én i szeretlek, de.. nem müködhet érted, nem fogok megint a földön lenni, hogy gyenge legyek és megin majdnem meghaljak..nem engedhetem meg  magamnak..
- De ha szeretsz.. akkor miért nem müködhet?- pillant felém könnyes szemekkel.
- Mert, ha beléd esnék.. akkor megint ugyanaz lenne, és megint és megint..majd a végén... addig játszod ezt mire megöregszünk és akkor jösz rá, hogy kit kellet választanod.
- De én téged választalak. - fogja meg a kezem..- senki mást sem.
- George.. miért pont most jöttél errerá?
- Mert, most érzetem egyedül maga és gondolkoztam ketönkön és rájöttem, hogy szeretlek.. - érinti meg az arcomat.
- Hátt én is egyedül vagyok.. most tényleg egyedül.. de ez nem fog menni.. sajnálom.
- Értem... - hajtja le a fejét..
- De George..ne legyégy szomorú kérlek.. te a családom vagy.. érted nem eshetsz össze.- gugolok le mellé.
- Kérlek.. adj egy kis időt nekem..
- OKé.- símítom meg a kezét és kimegyek a szobából. Az étkezőbe senki sincsen, biztos elmentek valahova. Az óra most pontosan hajnali ketőtt mutat, milyen gyorsan telik az idő. Akkor már értem hova tüntek a többiek, szerintem lefeküdtek aludni.  Előveszek az eggyik szekrényből egy pokrócot és lekuporodok a tv- elé. Csak kapocsolgatom a csatornákat, mikor valaki megérinti a válamat.
- Csak én vagyok..- ül le mellém Karom. Most sokkal nyugodtabnak tűnik, lehet, hogy így esténkét átváltozik kedves és értelmes emberré.
- Szia..- mondom egyhangúan.
- Jót multattam rajtatok, mit ne mondjak.
- Ez nem vicces teljesen komoly.. te ezt úgyse érted, mert nem voltál mg ilyen helyzetben soha.
- Az igaz..- vonja meg a váltát.
- Komolyan nem volt egy barátnőd se?- fordulok felé.
- Nem.. még nem volt..de ezt miért kéne neked tudnod.. 'miss tökély'- tévedtem nem változik meg..
- Szóval te azt, hiszed, hogy nekem mindenem meg volt és nem kellet soha seznvedem? - akadok ki.
- MIért nem így volt?
- Nagyon is tévedsz...
- Jaj.. bocsáss meg egyszer nem kaptad meg a palotában a te kis barbi, hercegnőidet..- parodizál engem Karom.
- Figyelj.. nem tudom, hogy neked a kis agyadba miket terjesztettek rülma, de ez teljesen nem igaz.
- Aham, persze.. akkor mod már el az igazat.
- Jó el is mondom...
- Hadd haljam.
- Na, szóval.. én me itt élek, nem is értelek, hogyan gondolhattad hogy abban lakok.  Ők nagyon valásosnak tűntek ezért nem mehettem sohva és így nem  nagyon, voltak barátaim. Amikor betöltöttem a 18- at akkor amikor a temetőben voltunk Jay- el találkoztam és utána mindieg velem votl. MIkor hazajöttünk a temetőböl és láttam egy alakot amit a töbiek nem és az apám vagy ki annyira megütöt és összevert, hogy nem bírtam lábraálni, azután hazajöttek George-val, mert ők olyanok, hogy ők vállaszák ki , hogy ki lesz a barátom. Ezek után mi a George- val tényleg szeretük egymást csak mikor elmetünk az osztályal egy kirándulásra akkor megcsalt, de én hülye voltam és visszafogadtam, azután elmentünk egy élményfürdőbe ahol valamiért Jay-nek elgurult a gyógyszere és ezért  majdnem megölt két embert. MIvel csak n tudtam vele beszélni, hülyének néztek és bevittek egy paranormális kutató intézetbe ahol megszált egy lény.. s hidd el nem kellemes, utána pár nap múlva elmentünk  sátorozni a barátaimmal  amikor találkoztam Andy- ékkal. Egész éjszaka velük voltam. Azután reggel felajánlották, hogy menjek el velük bulizni.. az belementem és  én szolni akartam George-nak, hogy  elmegyek azt láttam, hogy ott faljék egymást a legjobb barátnőmmel. Azután, elmentem Andy-ékkal a plázába ahol a volt pasimmal találkoztunk és majdnem verekedés lett Andy és közte , mikor végeztünk akkor kiderül, hogy a buli, elmarad.  Az éjszakát náluk töltöttem és csak utána indultam, haza. Mikor hazamentem othon anya várt s annira a falnak lökött, hogy  elkezdett vérezni a lábam.. George, rendes votl és felvitt a szobámba.. kicsivel késöbb halottunk egy kocsit megálni a házunk elött . És utána kiabálást, George- segítségével lementem  és Andy volt ott. Anya annyira kiakadt, hogy elkezdte verni Andy-t és utána meg engem.. mikor végzett akkor bezárt minket a pincébe ahol egy hétig voltunk bezárva. Ash- talált meg minket, és azonnal  Andy ékhoz mentünk, én nagyonlmos voltam és felmente ma szobába ahol azt beszéltük Jay-el, hogy meg kell keresen George-t és ide jöttünk.
 - Hátt én tényleg máshogy képzeltem el a te mesés, világodta. - bámul maga elé Karom.
- Akkor érted??
- Igen értem... és sajnélom, hogy ilyne votlam veled, mert nem bírom ezeketr az elkényesztetett embereket.
- Nuygi, én se bírom.. - mosolygok rá. - Olyan fura  a szemed. - nézek bele mélyen a piros szemébe.
- Tényleg? Mindnekinek tetszik.
- Ez tesz téged különlegessé.
- Jah, de te most különben nem vagy álmos, mert vagy már hajnali három van.
- De egy kicsit.
- Akkor eludjunk má',mert én teljesen hulla vagyok.
- Tőlem menjél aludni, miben akadályozom meg?
- Jah.. nem is mondtam?
- MIt?
- Azt, hogy velem kell aludnod, mert nics több szoba.
- Rendben, da ha nincs több szoba kkor miért ilyen nagy az étkező?
- Így találtuk.. kérdezd meg aki elötünk lakott itt.. nem jösz?
- Jah, de- tépászkodok fel a földről. Most teljesen másik úton megyünk, erre én még nem is jártam.  Mikor beérünk Karom szobájá nagyon meglepödök. Teljesen olyan, mint Andy szobájá, csak ez egy kicsit sötétebb.
- MI az talán nem ennyire félelmtes a szobám?
- Nem, csak tök ugynolyan, mit Andy-é.
- Mert, talán ugyanazok vagyunk..- nevet fel Karom. - na, gyere. - invitál az ágyba. Oda sétálok az ágayhoz és bemászok a takaró alá. Miután én kényelmesen elhelyezkedtem, Karom is elhelyeszkedik melettem egy méter távolságot megtartva.
-Jó éjszakát.- forduloik a fel felé.
- Öhm.. neked is..- tétobázik Karom.

































>0 comments
older newer