†Főoldal† †Sziasztok† †PROLOGUE† †MAGAMRÓL† †Részek†









▼
"Az élet nem arról szól, hogy milyen népszerű vagy, vagy hogy milyen lánnyal/fiúval randizol, vagy kit ismersz, hanem inkább arról, hogy mindig maradj hű önmagadhoz, vagy ahhoz, amiben hiszel. Soha ne engedd másoknak, hogy elhitessék veled, hogy amit ők csinálnak, az sokkal jobb, mint amit te. Az életünk végén csak a szívünk és az elménk marad nekünk. Ez az oka annak, hogy éneklünk, sírunk, és hogy élünk."






▼
MI az amiről boldog vagy? Vagy csak simán nem akarod elfeldni az élni. Gondolj magadba biztos van valaki/valmi aki miatt mindig felkelsz csak miatta vagy olyan amilyen nem estél össze...


▼
"Éld az életed! Hallgass zenét jó hangosan, legyél 'őrült' és a többiektől különböző - amennyire csak az akarsz lenni, és emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül."



▼
Kérésre : Barátnőm blogja
Image : We♥It
Image 2 : Kép




†MIRŐL SZÓL A BLOG? †
†Chapter 14.†
2014. január 13., hétfő, 5:07
Kinyitom a szemem s azt vesszem észre, hogy nem fekszek az ágyon hanem állok. Körbenézek és a Andy- szobájában vagyok.. A ruhám még mindig ugynaz de, valahogy visszakerültem a mi időnkbe. Lefutok a lépcsőn s Andy, meg a többiek mind ugyanott vannak és röhögnek.
- Andy..- ölelem emg teljes erömből.
- MI történt? Csak öt perce mentél fell..
- Jobb ha nem tudod.- engedem el.
- Akkor jó.- puszilja meg a homlokom.Annyira hiányzot ez a szeretett, lehet, hogy egy napra is, de már fájt, hogy nem  ölelhettem meg, amikor ott volt elöttem.
- Ígérd meg, hogy soha nem veszel piros kontaklencsét.- ülök le a kanapéra.
- Ne, már pont, most akartam venni...nyugi.. eszembe sincs, miért?- röhög a poénján Andy, de mikor látja, hogy nem vicnek szántam lenyugszik és odaül mellém.
- Mert, nem áll jól.. és kérlek.. ne.
- Hú... Kat, neked nem szabad egyedül lenned, láttál valamit vagy mi?- kérdezget CC.
- Asszem, de lehet, hogy képzelődtem.. - bámulok magam elé.
- Jólvan, mi asszem elköszönünk.. sziasztok, majd reggel találkozunk. - húz fel a kakanapéról Andy.
- Sziasztok..- köszöszök nekik.
- Hali..- mondják, miközben valamin beszélgetnek. Én még nem vagyok teljesen magamnál így hagyom, hogy Andy vezessen ahova akar.
- Kat, mi történ?- csukja be feszülten az ajtót Andy.
- Az  égvilágon semmi- mondom komásan.
- Látszik rajtad.  Valaki volt itt adott neked valamit?- fogja meg erősen a karom.
- Nem.. senki.. sem volt itt.. csak ők.. meg ti.. összezavar.- motyogom.
- MI? Kik azok az ők? - húzza fel a szemöldökét.
- Nem tudom, te ő vagy?- érintem meg az arcát.
- Nem én Andy, vagyok..- ad ki egy eröltetett nevetés magából.
- Te, Karom vagy? Vagy az én Andy-m?
- Nem.. nem Karom vagyok.. én a te Andy-d vagyok. - mosoloyg rám.
- Akkor Karom ott maradt?
- Igen, ott maradt
- ÉS ki fog jönni?-
- Nem, nem tud kijjönni, de feküdj le a szépen. - dönt le az ágyra Andy.
- Tudod, Andy.. én szeretlek téged..- fordulok felé.
- Én is szeretlek, csak féltelek, mert nem tudom mi történt veled, hogy ilyen lettél hirtelen s ez agaszt.
- Sajnálom. - fogom meg a kezét.
- Nem kell sajálni, csak pihend ki  magad.
- Rendben.. - pár perc múlva el is nyom az álom.  Nem sokáig bírok aludni, mert mindig Karomról álmodok, hogy megöl.. ezért lassan nehogy felkeltsem Andy-t kimegyek a konyhába és egy pohár vízzel a kezemben leülök az étkező asztalhoz. Nem tudom, hogyan vagy miért,de eddig egyszerse beszéltem Jay-el. Lehet,hogy ott maradadt, vagy nem tudom.  Egyedül öldögélek és töprengek az elmult pár órán mikor valami melegséget  érzek a nyakamnál.  Felnézek és Andy-ra leszek figyelmes. A fejét ráhelyezi a vállamra és azon pihen, nem nagyon beszélünk csak nézünk kifelé.. Olyan négyóra lehetett, mert azt vettem észre, hogy egyre világosabb lesz  a szobába.
- Nem, nézük meg a napfelkeltét?- kérdezi Andy.
- Jó ötlet. - állok fel. Odasétálunk az ablakhoz és Andy-t átkarolva  figyelem a napfelkeltét. Nem is tudom ,hogy mikor láttam utoljára felekni a napot,de nagyon szép. Ahogy  nap a sötét égbolton átverekszi magát és feljut.. egy harc szinte.  - valami eszméletlenül szép. - nézek rá.
- De te szebb vagy- csókol meg erőteljesen Andy. - tudod mennyire féltem?-kérdezi.
- Tudom, és sajnálom, nem tudom mi volt velem. - vetem lefelé a tekintetem.
- Nem kell sajnálnod, fáradt voltál és valami történt.- emeli meg a fejemet Andy.
- Akkor nem vag yrám mérges?- nézek rá ártatlan szemekkel.
- MIért lennék rád, te kis buta. - ölel meg.
- Nem tudom, mert a szívbajt hoztam rád.
- Azt, igen, de ez csak egy jel, hogy védelek és szeretlek.
- Én is szeretlek. - engedem el. - Nem jössz el velem Bécsbe?
- Minek nemrég voltunk?
- Mer mindjárt indul egy busza ami oda visz és a sulink szervezi és megyünk plázába és akarok ruhákat próbálni.
- De, úgy is megnézem.. milyen ruhákat próbálsz fel. - húzza perverz vigyorra az arcát Andy.
- Ne, mosolyogj így.. - indulok el a fürdő felé.
- Hogyan? - értetlenkedik.
- Ez a perverz arc komolyan  kikészít. - csukom be az ajtót. Lezuhanyszok és utána felveszem azt a ruhát amit Karomtól kaptam, egészen jól áll.
- Te,hogy tudsz ennyire gyorsan elkészülni? Nekem egy óra is kevés.
- Nem tudom...  na,de menjünk. - ugrándozok.
- Hajnali öt van kicsim, minek annyira sietni?- veszi fel a dzsekiét.
- De, most kezdődik a kirándulás.
-  MI? MInek akarsz te  miért nem szoltál?
-  Mert elfelejtettem és  tegnep hívott a tanár, hogy hétkor inulunk.
- Te tudod.- vonja meg a válát. Beülünk a kocsiba és elindulunk. A megbeszélt helyre.
- Jónapot- köszönök a tanárnak.
- SZiasztok, pont időben jötetek már indulni akartunk. Száljatok fel. - felszállunk a buszba és a hátsó részénél találunk egy üres kétszeméjes helyet és ott foglalunk helyet. Hátranézek és a leghangosab, legribancosabb és a legmenőb társaság ül mögötünk. Nem foglalkozok velük, vagyis megpróbálok nem velük fogalakozni.
- De te, miért engem válaszottál neked ot van Juliett..- fordulok félig felké.
- Nem tudom, ez csak egy meg érérzés volt és bevált, kockáztattam és nyertem. - mosolyog rám.
 - Értem, akkor én egy olyan oroszluett voltam?-
- Nem te sokkal fontosabb vagy az oroszrulet nél. - rakja le az eggyik kezét a combomra.
- Köszönöm. - mosolyodok el. Nekidölök a hátámlának, és elaszok. MOst az álmom teljesen más.. George egy tömlőcbe van bezárva, és ordít.. a következő kép  egy szobábabn vagyunk ahol mindneféle, dolgok vannak ott és hirtelen kinyítodik az ajtó és Jay lép be rajta, hirtelen felém jön és elkezd fojtogatni, és a kezemből vér kezd ömleni. MIkor hirtelern felsíkítok, de az valójában.
- Kat.. nyugi... nyugi.. csak egy rémálom.  - néz rám Andy.
- UH... - fújom ki a levegőt.
- Mostanába nem alszol jól ugye?
- Beletrafáltál.
- Nem akarsz venni, valamilyen gyógyszert, hogy ellaludj.
- Elalszok, csak minidg a halálról álmodom.
- Az nem jó. -csóválja a fejét.
- Igen. És pont ezért félek elaludni.
- Majd megoldjuk- nézrám Andy.
- A következő megállónk az a csokigyár  és ott leszünk egy bő fél órát, utána a buszon találkozunk.- szónokol a tanár.
- Csokigyárba megyünk?- kérdezi.
- Igen meg a plázába.
- A srácok nem tudják, hogy eelmentünk, megint azt hiszik majd, hogy megint eltüntünk.
- Akkor majd  hívd fel őket. - hajtom rá a fejem a vállára.
- Jó, majd ha kiszállunk felhívom őket.
- Rendben.
- Néz má, az emo van mögötünk.- kiabálja hangosan Adrian az eggyik  olyan srác aki nagyra tartja magát. Amióta ilyen vagyok azóta emo-nak hív és már ez szszinte átment, csufolódássá és próbálom őket mindig elkerülni.
- Szia. - köszönök neki halkan.
- Na, ne már; még egy emo.. - dől vissza a helyére.
- Nem foglakoz vele.- mondom neki.
- Hm?... mondtál valamit?- veszi ki a füléből a fülhallgatót.
- Te semmit se halottál?- kérdezem.
- Nem zenét halgattam.- mikor a busz megált. És mindneki elkezdett pakolászni.  MI is kikászálódtunk a helyünkről és kiszáltunk a buszból.
- Uh..- nyújtozkodok.
- Jó husszú út volt. - ugrik le Andy.
- Hát ellégé.  - Elindulunk, oda ahol csokit lehet kapni mivel csak arra van időnk.   Elsétáltunk a boltig, de mikor odaérünk teljesen lebbokoltam, a sor egészen kint az utcáig ált.- Na, én ide be nem állok akkor inkáb kíbírom csoki nélkül.
- Veled tartok. Én addig elszívok egy cigit.- fordul meg.  Egy kis idő múlva én is megfordulok és a ház oldalához sétálok, mikor meglátom, hogy rajongokkal fotószkodik meg aláírásokat osztogat. Nagyon boldognak látom, tök örülök,hogy ilyen jó kapcsolatott teremt az Army-kal és ettöl valahogy én is felvidulok. Visszasétálok azokhoz akijk beáltak a sorba és odamegyek az eggyik osztálytársamhoz.
- Bocsi,de megtudod mondani, hogy miért fotoszkodnak a barátoddal olyan sokan. - lép oda az eggyik menő-manó kiscsaj.
- Ő, a Black Viel Brides frontembere..de te ezt úgysem tudod.- fordulok el tőle.
- De ő híres nemde?
- Igen, az.
- Akkor menjünk oda hozzá- karol belém.
- Szia, Andy. - lépek oda.
- Oh gut.. Auf viersen .. - fordul felénk- szia..sztok- mondja egy kis hatászünet után.
- Szia.  Te tök híres vagy.
- Igen és?
- Öhm... csinálnál egy képet.- veszi elő a telfonját.
- Persze.- nyújtja maga felé a mobilt és egy  pofát vágva lefotózza magát. - tessék.
- Úgy gondoltam, hogy mi ketten.
- Jah, persze, gyere. - a csaj közeleb megy hozzá de az egy métert, megtartotta. A kép elkáészült és a lány el is sietett , biztos mutogatni akarta, hogy kivel csinált képet. - Egy képet?- kérdezi csábosan.
- Igen, nagy rajongód vagyok.. hiperszuper boldog lennék. - ugrándozok oda mellé.
- Én meg a  tied. - csókol meg lágyan miközben csinál egy képet.  - Azért, nem dicsekedni akarok, de baromi jó kép lett. - nézi meg a fotót.
- Igen, szerintem is, de hívd már fel a srácokat, mert nem akarokm ,hogy megint idegesek legyenek. -bokszolok bele a válába.
- Jolvan na'- tárcsázza a fiuk számát. - Jinxx... meg.. fogok.. halni... segíts... elraboltak...- sutogja reked hangon. - ....csokigyárba.. teletetnek vele.- nevet fel hangosan. - jah. jól vagyunk. Majd jövünk, nem tudom.. szia.- rakja le a telefont. - kész is. - néz felém.
- Te mókameter..
- Tudom az vagyok.- mosolyog úgy, mint egy őrült.
- Ki nem tudja?- kérdezem tőle mire elkezd ördögien kacagni, amire mindenki odanéz.
- Hát szerintem,  mindneki.  De, nem megyünk vissza a járathoz, mert kajak, megdöglök.
- Jó, menjünk a járathoz. - Indulunk el.- és te mióta tudsz németül?- kérdezem , meret nagyon jól beszélt velük.
- Csak ezt a pár szót tudom, de az baromi jól. - lép fel a "járatra".
- Én hat évig tanultam németett és nem tudok ennyit beszélni. - megyek a busz folyosóján.  MIre elfoglaljuk a helyünket. Most én ülök kívül Andy meg belül folal helyet.
- Az nagyon sok, hogy bírtad ki?- húzza fel csak az eggyik szemöldökét..
- Sehogy.
- Akkor megnyugodtam.  Amúgy most majd hova megyünk?- néz ki az ablakon.
- Asszem a plázába. - emlékezek vissza.
- És mennyit eurot hoztál?
- Ezret.
- Ezer eurót?- akad ki Andy.-
- Igen, tudod mióta gyüjtök?
- Nem, de szerintem nagyon rég óta.
- Eltaláltad, fél éve.
- Akkor te elégé sok pénzt kaptál.
- Dolgoztam érte...
- Akkor jó. Zenét?- veszi elő a fülhhalgatóját.
- Majd késöbb. - úgy hallom Andy, imád zenét hallgatni, monjuk én is szeretek, csak elfelejtettem elrakni.  Éppen az elöttem ülő támláját bámultam, mikor valami végighúzódik a kezemen. Odanzek és egy kéz, felnézek és láttom, hogy  egy barna hajú kékszemű srác, vigyrorog rám. Azután leüll a melletem lévő helyre amit a elválaszott a folyósó, vagy mi.. ELfordítottam a fejem és valamiért késztetésből megint ránéztem, most úgy nézett rám, mintha életem szerelem lenne.
- Szia, Ed vagyok. - mosolyog rám.
- Én meg, Kat.
- Amikort jöttünk halottam, ahogy felsíkítottál mi történt?- kérdezi
- Csak rosszat álmodtam, elaludtam a buszon és ennyi; rémálom- vonom meg a vállam.
- Az nem jó.  Az apám orvos, ha gondolod irathat neked gyógyszert, tessék itt  teló számom majd hívj ha kell a gyógyszer- nyújt át  nekem egy papaír fecnit
- Köszi- fordulok Andy felé.
- Hm?- veszi ki a füléből a fülhallgatót amiből üvölt a zene.
- Korn?
- Jah az.. honan tudod?
- Ismerem őket.. meg més sorolhatnám, hány bandát.
- Én hülye gondolhattam volna.- csap a fejére.
- Igen te hülye. - veszem el az eggyik fülhallgatót és én is elkezdem hallgatni a zenét. A fejemet a vállára hajtom és úgy figyelem az utat.  Egy bő háromnegyed óra múlva beérünk a pláza parkolójába. Három órát kaptunk arra, hogy nézelődjünk, meg ilyenek.
- Na, kishölgy hova menjünk elöször?- kérdi Andy.
- Nem, tudom.. áh megvan az lego boltba.
- Lego?- néz fora szemmel.
- Igen vegyünk már valamit az othonamaradtakank és a legjobb a LEGO azt ki nem szereti?- húzzom a bejárat felé Andy-t.
- Tőlem. - fut mellém. Bemegyünk a plázába aminek vagy hét része van.. pont azon a helyen voltunk ahol ha felmegyünk a mozgólépcsőn akkor szembe van vele a bolt. - és mit akarsz nekik venni?
- Szerintem egy kulcstartót- szaladok oda ahol az ilyen apróságok vannak a boltba. - melyik legyen?- mutatok felé egy Jedi-s és egy Supermeneset.
- Jedi. - lép mellém.
- Neked meg Batman..- emelem meg a Batman-es figurát.
- Aranyos.  - elveszek a Jedi- ből négy darabot és egy Batman s odasétálok a kasszához.
- Hello- köszön a boltos.
- Hello.
- Drei eoru  bitte. - tartja a kezét. Gyorsan odaadok neki elég pénzt és megyek is el Andy- hoz aki éppen egy lego figura kirakásával foglalatoskodik.
- Nem nőttél te ki belőle?- állok mellé.
-  POnt, te montad, hogy ezt mindenki szereti  és tényleg kafa. MIlyen?- mutat felém egy csontváz Batman figurát.
- Mesés- de márcsak kettő és háromnegyed óránk van. -  mutatom felé a telefonom.
- Jó láttom.. akkor menjünk ruhákat venni. - mondja unottan Andy.
- OKé, menjünk.- fogom meg a kezét.
- Auf Viersene.- köszön egy segítő.
- Auf Viersene.- mondjuk egyszerre.
- Akkor hova menjünk?- képrdezi.
- A New Yoker-be..- in indulok le a lépcsőn.  Andy pár lépcső fokakl késöbb jelenik meg.  Bemegyünk a bolba és valami hatalmas, két emeletes. Kiválaszottam egy pólót s egy nadrágot. A póló fekete s a válán  szögecsek vannak, a nadrág egy sima fekte csőnadrág. - Te itt maradsz..- parancsolok neki, mikor be akarok menni a próbafülkébe, velem együtt.
- Jó- dől neki a falnak. A pólóval egy kicsit küszködök mire felveszem, mert mindig beleakadok a szögecsekbe. A nadrágot gyorsan felveszem, a nadrágot és a sajtám gagyámon lévő öveket átrakom az új gatyára.
- Na, milyen?- húzom el a fügönyt, mikor meglátom, hogy Andy melett egy ismerős arcot látok, Ed.
- Mesés.- mondja, mint egy kábulatba Ed.
- Baromi jó, kiscsaj. - húz oda magához Andy és egy vad csókcsatába kezdünk, mikor abahagyjuk, Ed már eltünt.
- Ebbe meg mi ütött?- kérdezem.
- Nem tudom, ő is ruhát próbált aztán, mikor kijött pont akkor jöttél te ki. És ennyi. Amúgy honan ismered?
- A buszon, az apja orvos és azt mondta,hogy ha kel ad olyan altató mitől biztos nemfogok rosszat álmodni.  De szerinted megvegyem?- nézegetem magam közbe a tükörbe.
- Igen.. nagyon jól áll. Van ízlésed.
- Akkor megveszem. - húzom el a fügönyt. A vetközésnél is ugyanaz a menet.
- Akkor menjünk fizetni. - húzz ek Andy a többi ruhától.
- De.. a többi ruha?? Még van egypár amit kinéztem... Andy...- nyafogok.
- Zwölf euro, bitte. - húzza le a ruhákat a boltos.
- Tessék. - adja oda  a bankártyáját.
- De ezen nem font van?- kérdezem
- De, de tök mindegy én vagyok Andy Biersack és fontal fizetek. - nem tudom ,hogy az eladő értette- e vagy nem ,de a következő pilanatban Andy- nak a telefonja üzenetett jelez.
- Auf Viersen.- Adja át a szatyrakot és a kártyát Andy-nak.
- Tessék.- nyájtja a ruhákat.
- Köszi.  Nem ülünk be valahova? - kérdezem.
- Oké, de én választok.
- Rendben. - megyek bele.
Egy nyugodt kis kávézóba ülünk le.  A pincér mikor odajött én nem is tudtam mit kérdezet, de mi nem tudtunk neki válaszolni, csak leadtam amit kértem s vártam mikor hozzák ki. Szerencsénkre egy ötperc múlva meg is kaptuk az italunkat.
- Megkostolod? - nyujtom fel a turmixomat.
- Köszi most nem, nem vagyok nagy tumixos. És te?
- Nem, nem kérek most alkoholt. -tiltakozok.
- Te tudod. -vonja meg a válátt, mikor hangos nevetés halatszik.
- Szasztok, nem zavarun? Hát persze, hogy nem .. Ide ülünk hozáttok, ha nem baj.. Persze, hogy nem baj- válaszolja meg töbször egymás után a kérédést az eggyik lány a buszból és a társásgával eggyüt oda társulnak mellénk. És vagy vannak tízen. Eléggé furán néz ki, hogy ilyen sok SWAG és olyanok,mint mi egymás melett ülünk.
- Help me....- tátogom Andy- nak.
- Veled tartok, de lehetetlen. - tátogja vissza.
- Szia. - ül le mellém Ed .
- Hali.- szürcsölöm, ki az utlsó csepeket az italomból.
- Hogy vagy?
- Köszi jól, csak egy kicsit szűkösen.
- Jah, bocsi. - ugrándozik arréb Ed a székével.
- Nem, semmi.. Különben nem is tudtam, hogy te is ebb a társaságba tartozol?
- Én, se tudom, csak valahogy ide keveredtem- vonja meg a vállát.
- Akkor te  beszélgetsz velük vagy csak úgy vagy, mint egy követ?
- Inkább az utóbbi. - nevet fel.
-  Értem. - rápilantottam Andy-ra aki két lány között üldögélt. A lányok átkarolva őt csacsogtak neki, mind a kettő ahogy halottam más-másról beszélt. Az arcán lehetett látni, hogy teljesen kikészült.
- Andy, nem  megyünk ki..- állok föl az asztaltól.
- De jó ötlet. - kikotorászok a táskából pár eurót  a poharam alá helyezem őket. Majd kikászálodok a nagy tömörülésből.
- Szia Ed. - köszönök el tőle. Azért nem vagyok annyira modortalan.  Az ajtó elött várom meg Andy-t. Pár perc múlva ki is lép a kávézóból. Hát.. eléggé megviselve- te szegény.- igazítom meg a pólóját ami egy  kicsit- nagyon össze vort gyűrődve.
- Köszi, hogy megmentettél.. nem bírtam ott körülöttök. Érezted az ilatukat olyan erősek votak, mint egy parfümgyáré. - gyújt rá Andy, a pláza elött.
- Igen sajnos éreztem.
- De azt mem értem, hogy miért én? - fújja ki a füstöt.
- Szerintem, mert te híres vagy és hogyha korülötted vannak akkor ők is híresek lesznek.
- Basszuss akkor ezek követni fognak. - tépi a haját Andy.
- Na, ne..
- Ja.. de ott vannak. - mutat át az üvegen rájuk. Egy nagy társaság akik keresnek egy híreséget.
- Ilyen még soha nem fordul elő veled az tuti..- bökök bele a válába. -  Andy Biresack SWAG- ok veszik körül- mondom úgy mintha egy címlapsztori lenne.
- Nem vicces. - mondja gúnyosan.
- Na, itt vagytok féltünk, hogy elvesztetek. Engem különben Ivory-nak hívnak.  - lép oda az a lány aki Andy bal oldalán ült.
- Engem meg Emma- nak. - megy a jobb oldalra.
- Engem meg Andy- nak.- nevet fel kínosan.
- Te cigiezel? - lepődik meg Emma.
- Igen képzeld el cigizek. - tapsol Andy.
- Akkor menjünk el a Breska- ba biztos találunk valami jó rucit neked is.. ez már rég ki ment a divatból. - klarol belé a két csaj és előre indulnak. Andy rámpillant és eltátog valamit, de nem értem, így lassan utánuk blattyogok.
- Szegény srác- áll mellém Ed.
- Hát, jah.. szerintem már eléggé kikészült.  De ha azoknak megmondanám, hogy hadják már békén.. akkor nem tom mi lenne.
- Nyugi mit tudnának csinálni veled?
- Egyszer az eggyik lány a suliba nem engedte őket előre és korházba kellet vinni őt, töréssel a kezén lábán és még agyrászkódása is volt. Szóval.  - nézek rá.
- Akkor tényleg van okod félni.
- Amúgy te kivel jöttél?-  kérdezem ,emrt egyáltalán nem jár a mi sulinkba.
- Ivory, barátja vagyok.
- Oh akkor bocsi amit mondtam, de kérlek ne mond el neki. - ijedek meg, mivan ha elmondja és akkor én is úgy járok mint az a lány.
-  Nem mondom el. Nekem ez az infó új.
- Köszi - lépek be a Breska-ba.. Arra felé megyek, ahonan lányok kacaja halatszik. A próbafülkében találok rájuk. Andy szeirintem a próbafülkében van.. Emma s Ivory amint észrevesz eléggé komoyl arcot vágnak.
- Te.. - lépnek közelbe hozzám. - gyere csak velünk. - nem nagyon akarok ellenkzeni így követem őket a  bolt legeldugodtam helyére.
- Te kije is vagy Andy- nek, mert mindig téged keres akárhova megyünk?- von felelőségre.
- A barátnője.
- Oké, akkro te  hagyhatnád őt egy kicsikét, mert nem szeret téged. - bök belém. Mot ezek azt gondolják, hogy ezt be fogom venni.
- Aham.. persze - untattom ezzel az egészel magam, de jó játcani az agyukkal.
- Szóval nem hiszel nekem? - húzza fel a szemöldökét Ivory. - Akkor  itt az előétel, hagyod őt békén. - üt bele teljes erejéből a karombaami rögvest zsibbadni kezd. Nekidőlök a falnak és lecsusszanok a földig.
- Hagyjad már békén..- áll elém Ed.
- MIért? - makacskodik.
- Mit tett neked ő boldog vele. Te meg egy hárpia vagy, mivel csak híres akarsz lenni. Hagyjad már előre megmondom neked és mindenkinek aki  híres akar lenni a társaságodba, az rosz helyen kopogtat, mostmeg takarodjál el és nem akarlak többé látni. - kiabálja. A lányok a hajukat hátradobva elruhannak az ölözőbe. - jól vagy?- gugol le velem szembe Ed.
- Igen, köszönöm. - ölelem meg. Akármennyire is fáj a bal kezem, de akkor is kedves volt tőle, hogy megvédett.
- Szivesen. - enged el. - nem hagyhattam, hogy a semmiért megverjenek. - áll fel. - segítsek?- nyújtaj a kezét.  Bele kapaszkodok s felhúzom magam.
- Köszi, de komolyan. - mosolygok rá.
- Mondom semmiség.  Na, gyere segítsünk a barátodank is..
- Benne vagyok. - indulunk el a próbafülke felé.  Ahogy  odaérünk szinte elborzadok. - Andy!! Most azonnakl öltözz át.. - lépek elé. - ti megy menjetek el. Nem változtathatjátok meg. - intem el a lányokat. Egy részük kisétál , de  Emma és Ivory, nem akar kimenni. Andy valami borzalmasan nézett kis. Piros volt a gatyája a pólója oink volt és egy basbeall sapka tetőzte az egész szetett.  Pár párc múlva Andy-t megint a normáis ruhájában láttam. - Már azt hittem olyan maradsz. -  csokólom meg.
- Még csak az kéne. - fogja meg a kezem. - köszi a divatígazítást,de leközelebb magam is el tudom intézni- indul meg gyorsan Adny a kijárat felé.
- Majd még találkozunk Kat..- integet Ed.
- Hali. -  intet neki vissza. - Andy ne olyan gyorsan. - lasítom le, mert pont azt a kezemet szorítja ami iszannyatosan fáj.
- De nem bírom .- fújtat dühösen.
- Senki se bírja. Andy kérlek ne annyira szorísd a kezem. - kérlelem, de mitsem hallgat a szavaimra. - Andy...- cövekelem meg magam, hamár nem hallgat rám akkor érezze.
- Mi az? Siessünk. - néz rám a szeme szinte vilámokat szór.
- Andy, nagyon fája a kezem.. És beléd meg mi ütött?- kérdezem feszülten.
- Ezek a libák.. - mutat a közelgő társaságra akik megint felénk tartanak.
- Értelek, de azért nyugodj meg egy kicsit.  - érintem meg a melkhasát.
- Nem tudok, de siessünk.- kap fel Andy és  a vállárra helyezve cipel engem.
- Engedj el.. - püfölölöm. De semmi haszna ő ugyanúgy megy tovább, de nem tudom ,hogy hova.  - Andrew Biersack, azonnal tegyél le. - kiabálom.
- Nem teszlek le, mert akkor nem megyünk sehova.  - megy ki az épülettből.
- Esküszönöm, hogy megyek veled. Csak tegyél le. - pár lépés után megáll és lerak a földre. - köszönöm.
- Akkor menjünk már.- fogja meg a csuklóm Andy. Siető léptekkel arra a helyre megyünk ahol a  találkozót beszltük meg. Mivel a busz nem volt ott ezért nekidőltem egy padnak.  Andy közvetlenül elém lépett, és kezét a drekamra rakta.  A kora novemberi hűvös ellenére a böröm hirtelen felhevült. A tekintette az ajkamra szegezödőtt, majd szelíden közelbb hajolt, , és a száját az enymémre forrasztotta.
Ajkaim szétváltak, hogy viszonozzák a csókot, ő közelebb nyomult hozzám, a nyelve a számat izlelgette, a csók pedig végigperzselte az ereimet, miközben megpróbálltam elnyomni a gyomrombsn kialakuló, lüktető csomót. Túl hamar véget ért.  A busz parkolása vetett véget az élvezetnek.
- Felszállunk?-  kérdezem.
- Jah.. - a busz ajtaja akkor nyilt ki mikor mi odaértünk.
- Nagyon pontosak. - jegyzi meg a söför.
- Áh.. átfagytam..- dörzsölöm össze a kezem.
- Gyere ide... - ölel meg szorosan Andy. Szinte már a lelekte is kiszorítja belőlem, mikor elenged.  Elfoglaljunk a helyünket Andy- átkarolt és úgy néztük, ahogy a többi utas is felszáll a buszra. Mire mindenki elfogalalta a helyét egy rövid negyed órás út után  a busz megált egy kis pihenőre,  egy bolt elött rakot le minket. Mivel Andy meg én se nem voltunk éhesek.. de csak azért ,hogy megnézzük  milyen egy Bécsi botl bementünk.
- Hát.. ilyen, minjünk is..- fordul vissza.
- Ne, már! Gyere. - húzzom be az ajtón.  - vegyünk egy ilyet..- tartok felé egy  piros fehér nyakláncot ami feltéltelezhető, hogy ehető.
- De ez mi?
- Nem tudom, de jól néz ki..
-  Jó akkor neke msi vegyél eggyet.
- Oké.- rakok be a kosaramba két darabot.  - kérsz valamit?
- Nem.. köszi. - gyorsan kifizetem a valamiket s szállunk is fel a buszra.
- Jöhet egy három órás út..- helyezkedek el kényelmesen.
- Szuper...-  ölele át Andy.
- Szerinted a többiek fentleszenk?
- Tíz órakkor érünk vissza, még el se fáradtak.
- Tényleg ők nem olyanok...
- Jah.. zenét?- kérdezi.
- Komolyan hozádd nőt a füllhalgató.
- Nem lehet máshogy, kibirni.
- Én is itt vagyok. - fordulok el tőle. Mondhatni, kedves , hogy nem bírja ki.
- Kat, nem úgy gondoltam.
- Aham.. persze. - mondom sértödötten.
- De nem gondoltam, hogy ez neked fáj, jó veled lenni csak ezek a izék itt mögöttem kikészítenek. Sajnálom ha megbántotalak.- Forró leheletét  a nyakamon éreztem, gyomrom izgatottan remegett. Megcsókolta a fülem alatt a nyakamat, majad fejét a vállamba temette.  Megfordultam és beletúrtam  dús hajába miközbe az orromat az ő orrához helyeztem.
- Én voltam hülye..- sutogom neki.
- Nem, megértem.
- Csak zavart az, hogy el akartak venni ők.
- Ők hozzád képest senkik.- búgja lágyan.
- Szeretlek. - csókolom meg.
- Én is szeretlek.- mondja két csók között. Ajkunk lassan szétválik. Én Andy-hoz fészkelem magam és egész úton majdnem mindent teljesen kibeszélünk. A barátokat, a tegnapi dolgokat, az erdőt szinte mindent.
- Köszönöm, hogy eljötettek remélem jól éreztétel magatokat. - kapcsolja föl a lámpákat a tanár.  Elöször a fény szinte megvakít de lassan megszokom. A busz megált és elkeztük összeszedni magunkat. Andy elörement , mert én még a táskámba pakoltam.  Mikor leszáltam a buszról valaki hátolról meglökött úgy, hogy majdnem elestem. Hátranézek, és a két pletykafészek áll mögötem. Nem foglalkozok velük, gyorsa beülök Andy- kocsijába. S a srácok házáig nem nagyon szólunk egymáshoz semmit.
- Megjöttünk. - szól Andy.
- Na jó volt?- kérdezi a konyhából Jake.
- Igen nagyon. - ugrándozok oda mellé.- MIt csinálsz?- kérdezem, mint egy ötéves.
- Kávét.- önti bele a forró vizet a poharába mi gözölögni kezd.
- Te iszol kávét?? Na, ne már..- játszom el a tudatlant.
- Jaj, Kat.. - lép el tőlem Jake.
- Akkor nem kapsz semmit.- veszek elő egy üveg vizet a hűtőből.
- MIért hoztál nekünk ajándékot?-  néz rám kerek szemekkel CC.
- Igen. De mostmár nem adom oda.- szorítom magamhoz a táskámat.
- Majd meglátjuk..- lép hozzám közel Ash. Az eggyik pillanatban, elveszia táskámat, nem leszek  kegyetlen ezét hagyom..  - megvan..- húz ki belőle négy darab jedi figurát.
- Jedi.. köszi.. legelább megvéd, ha megtámadnának a szörnyek.. -nézegeti Jinxx a figurát.
- Szívesen. Amúgy Andy-t látáttok, mert itt nincs.- fordulok körbe. Emlékezeteim szerint eggyüt jöttünk be az ajtón.
- Azt mondat, hogy a kocsiba hagyott valamit, de vagymá negyed órája kint van.- szól Jake a tv- elöl.
- Akkor, megnézem.- indulok ki az ajtón. A kocsinál senki sincsen. Körbenézek s egy alakot látok a fa melelt, feltételzem, hogy Andy az.  Ahogy közelebb megyek a sejtésem beigazolódik.Andy a fának dölve áll és cigizik. - mi borított ki?- kérdezem miközben sétálok  oda hozzá.
- Ne, néz hülyének, de láttam valamit- néz rám ijedten.
- Mit?
- Nem tudom egy alakot, de nem votl ott. Aztán megint, de most a másik oldalon. Nézd most is ott van. - mutat egy helyre, odanézek és tényleg van ott valami sötét. -de úgy se hiszel nekem, nem is látod. - fordítja el a fejét.
- Andy.. én is látom..- mosolygok rá. - nem zakakntál meg, ha meg igen akkro eggyüt megyünk ilyen elemgyogyóba. Oké?- szorítom meg a kezét. - megnézem mi az..- indulok el od aahol van az a valami.  Ahogy közeledek, egy jobban kivehető, hogy ki az. - Dorina?- kérdezem.
- Igen? A francba.. - sutogja.. ezzel szépen el is árulta magát.
- MIt keresel itt? Andy miatad azt hiszi, hogy megörült.
- Sajnálom, csak azért jöttem, mert rájöttem, hogy Andy helyes és egy olyan, mint te bejött neki akkor én miért ne?!- vonja meg a vállát.
- MIket beszélsz te? Gyere.. ezt mejd ő eldönti.- fogom meg erősen a vállát. És oda hurcolom Andy- hoz. - Andy itt a te szelemmed. - lököm elé.
- Hali.- mondja a Dorina fülig vörösödve.
- Mi a jó Istent kerestel te itt?- kérdezi idegesen Andy.
- Téged.
- Engem?
- Igen.. érsd emg szeretlek téged.. és te is szeretsz engem.. - fogja meg a kezét a Dorina. Andy amilyen gyorsan csak lehet el is kapja.
- Neked teljesen elmentok othonról.. hahó. .
- Csak mivel a Kat-tal jóba vagyunk ezért gondoltam, hogy nerkem több esélyem van.
- OK, de tudod, hogy hányan mondják azt, ohgy szeretlek meg mit-tom én?? De nemek csak ő kell.- húz oda magához Andy.
- De nekie ott van George. - mutat felém.
- George csak barát, érted ninc skjöztünk semmi, és ezt ő is tudja.
- Aham persze, de Andy mi összetartozunk. - mondja könyörően.
- Szerintem, te menjél szépen vissza babákkal játszani. Gyere Kat, menjünk.- inulunk meg az ajtó felé. Mikor beérünk Andy kulcsra zárja az ajtót, nehogy valahogy bejöjjön. A nappaliba senki sincsen, biztos elemntek lefekudni vagy nem is tudom én.
- Sajnálom, hogy ilyen. Nem is tudom mi ütött belé. - állok meg melette.
- Semmi baj, már megszoktam. - vonja meg a vállát
- Akkor, nem haragszol?
- Miért haragudnék?- huz magához s egy csókot ejt a számra.
- Hát.. a Dorina miatt.
- Nem, nem haragszok.
- Jó, de nem alszunk, mert  engem már hív az ágy és mindig ki kellet nyomnom ha hívott. - nézek felefel.
- Jólvan, na' gyere vegyük fel azt a mobilt. - húzza el a kezem. Felsétálunk a lécsőn én rögvest rádölök az ágyra s várom ,hogy Andy is végre megtalálja a helyét.
- Jó éjszakát. - forudlok meg , mikor Andy lefeküdt az ágyra.
- Neked is..- puszilja meg a nyakamat.  Az ágyban csak forgolódok... mikor hallok valami zajt... Andy már rég elaludt. Lassan kimegyek az ajtón és szinte nekimegyek valakinek.
- Kat, téged kerestelek- fordul felém, ahogy a egyre jobban kiveszem a feje formáját rájövök, hogy Jay.
- KÖsz, hogy itt hagytál. -rakom keresztbe a kezem.
- Te hagytál ott. - vág vissza.
- Nem tehetek róla, hogy viszajöttem...- kapom föl a vizet.
- Oh sajnálom, hogy idejöttem megkeresni téged- mondja gúnyosan Jay.
- Veled meg mi történt?- kérdezem kétségbeesetten.
- Velem semmi, veled történt. - bök meg.
- Jah akkor bocs, hogy egyedül voltam s nem tudtam mit csináljak, kétségbeestem.. bocsánat, hogy élek. - sietek be a fürdő szobába..  bazárom az ajtót és a sarokba húzódok ahol elönt a zokogás. Nem tudom mi történt ,de én nem ezt a Jayt- t ismerem. Ő nem ilyen.
- Kat..- érinti meg a kezem, lágyan Jay.
- Mit.. akarsz?- szipogom.
- Sajnálom.. nem gondoltam, hogy te ennyire érzékeny vagy. 
- Persze, mingid én vagyok a szikla, nekem is van szívem.. - szorítom meg Jay kezét. A megszokot jéghideg érzésén, most meleg és már szinte forró az érintése.
- Sajnálom.. sajnálom az egészet... Nem.. nem kellet volna ott hagynom téged. - mondja könnyes szemmel.
- Nem kell bocsánatott kérned, csak gondolkodj mielőt beszélsz. -ölelem meg szorosan.. És érzem.. Jayt- érzem, nem szoktam vele ennyire közel kerülni, de most teljesen érzem amint itt van az ilattát ahogy veszi a levegőt.
- Gyere velem..- búgja lágyan.
- De mégis hova?  - nézek rá.
- Oda ahonnan. Jöttél.. 
- Akkro te megint abba az izé világba akarsz menni ahol van mindenből kettő ugye? - fejetem meg a kersztkérdést. - tőlem menjünk. - tápászkodok fel.

Áh.. kicsit se változott meg.. 

>0 comments
older newer