|
M
|
iután
átmentünk. Én Karom mellet feküdtem, fura, hogy ugyanott vagyok.
-
Karom…- böködöm a vállát.
- Maradj már. – rakjak rá a kezét
a szemére.
- De. .
- Csitt.
- Karom, ki szeretnék menni. –
ülök föl.
- Menjél.
- De nem tudok, a fal mellet
vagyok – ütögetem meg a falat.
- Kabbe.- kászálódik ki az
ágyból, bosszúsan. – ezt majd még vissza, kapod. – csapja be az orrom ellőt, az
ajtót. Kisétálok a konyhába, és leülök a tv elé. Nem kapcsolom, be csak bámulom a fekete
sötétséget. Milyen jó a sötétségnek,
mindenhova bejut és elnyel mindent. Biztonságban. Magányosan. Egyedül.
- Mit csinálsz itt egyedül. –
terít rám Jay egy takarót. Majd helyet foglal mellettem.
- Ülök és nézek.
- Hát arra rájöttem.
- Jay- nézek rá. - nekem miért
kell itt lennem?
- Mivel te vagy a vadász, ez
egyértelmű.
- Jó, azt értem, de miért én
vagyok a vadász, bárki lehetne az, de, nekem ?!
-
Hát, ez én se tudom, ezt megjósolták, és azért.
- De, kik?- vetem felé, értetlen
pillantásomat
- Az emberek ott fönt.- mutat,
fel Jay.
- Ó. értem, akkor valakik, így
jósolgatnak és pont én kerültem ki. – emelem meg a hangomat.
-
Nem, dehogy, ezt te teljesen nem érted. – temeti bele a fejét a kezébe.
- Nem, elmagyaráznád, kérlek.
- Megpróbálom. – fújja ki a
levegőt Jay.- Na, szóval, valamikor nagyon régen, volt egy húsz, fős tanács,
ami békében tartotta az alvilágot és a sötétség világát. Az egyik ember
szövetséget kötőt a tanács egyik tagjával, hogy az őket védi, mindenben. Ez később kiderült és háború fajult belőle.
Ezért egyességet kötöttek, hogy kiválasztanak egy vadászt aki megvédi a
világokat egymástól. És téged, választottak, hogy, mert te eléggé
erős vagy a feladathoz. -
kócolja össze a haját Jay.
- Oké, megértettem töri tanár út. – nevetek fel, mert Jay úgy mondta, mintha felelni kellene belőle .
- Örülök neki.- mosolyodik el.
- Kérsz valamit
enni?- tápászkodik fel, mellőlem Jay.
- Köszi, most nem.
- Te tudod.
– indul el a konyha fele. Pár perc múlva
megjelenik, egy nagy tál popkorn- al.
- Ezt meg hol találtad?- kérdezem
meglepődve.
- Ott ahol ezeket- rak le elém
vagy öt CD-t. Megnézem és a Titanic, Interjú a vámpírral, Woolf Blodd összes része, Felhők fölött három méterrel,
Oroszlán király, és American Horror Story mind a három évad.
- Ezek mind bocsi, hogy ezt
mondom de szarok. – nézegetem a cédéket. – De mondjuk az American Horror Story
jó, csak egy kicsit hihetetlen., szellemek, boszorkányok. – sorolom a természetfölöttii lényeket.
- Én is hihetetlen vagyok.
- Tudom, Jay tudom- simítom meg a karját.
- Akkor mit nézünk?
- American Horror story- jelentem
ki.
- Igen is. – helyezi be a dévédét,
a lejátszóba. Törökülésbe ülök és nézem
a sorozatot.
- Mit néztek?- huppan le mellém
George.
- Horrort- szólok.
- Akkor én megyek is.-
tápászkodik föl.
- Ne , menj.- húzom vissza földre.- nyugi nem annyira durva.
- Oké,de csak a te kedvedért .-
ül vissza.
- Köszi. – a sorozatnak már a
második évad -jánál járunk, mire én már szinte elunom az agyam. George elégé
félős az ilyenekhez, de azért. Elégé jól bírja.
- A többiek hol vannak amúgy?- kérdezi Jay.
- Karom még asszem alszik. A srácok meg fogalmam sincs. –
vonom meg a vállam.
- De már öt óra van. – néz az órára George. – keltsük már föl
őket. – áll fel.
- Oké, enyém Karom és Ash. – álldogálok föl.
- Öhm nem láttad, hogy jövök?- kérdezi szemrehányóan. Ez Juliet. Nem itt is van egy olyan?!
- Bocsi nem. - nézek
el.
- Várj tudom, ki vagy te. Az a vadász féle , vagy ki. Karom
beszélt rólad nekem. – rakja keresztbe a kezét.
- Öhm.. oké. – fordulok
meg.
- Miért jöttél? – kérdezi
- Csak meg akartam nézni, hogy jól van- e, de ahogy látom
remekül elvagytok. - fordulok be.
És így Juliet is
eltűnt a hallókörömből. Benyitok lassan
Ash szobájába aki annyira hangosan horkol, hogy megváltás lesz felébreszteni.
- Ashley.- kiabálom.
- Kat, mi a francot akarsz?- rakja feje fölé a párnáját, hogy
ne halljon.
- Kelj fel. – veszem el a párnát.
- Még öt perc.
- Ash, öt óra van kelj fel.
- De, most nem alkalmas fel kelnem.- nyafogja.
- Egy egytől kettes skálán hány éves vagy?
- Öhm.. kettő?!- kérdezi
- Pontosan, na most Ash kelj már fel.
- Oké, fent vagyok. – ül fel, de utána rögvest vissza is dől.
- Ne játszik már ezt.- bámulom meg a plafont.
- Jó húzni, téged.- kuncog.
- Ha-ha. – tettemet a nevetésemet.
- Te, kedves lány vagy.- tápászkodik fel.
- Köszi, de ezt most
úgy miért mondod.
- Mert nem támadtál le, mikor megláttad a tökéletes
felsőtestemet.- feszíti be az izmait Ash.
- Az önimádó..- lépek ki a szobából. – öt percet kapsz, ha
nem jössz ki akkor, neked annyi. – intek felé.
- Igen, persze. – beszél
a falnak Ash.
Kimegyek az ebédlőbe,
mindenki ott ül és éppen falatozik kivéve Karmot, és Ash-t.
- Ti, hogy bírtátok felkelteni őket? – ülök le Jake mellé.
- Hát.. könnyen és
egyszerűen. – vonja meg a vállát George.
- Jah, igen a víz a könnyű megoldás.- mondja szúrósan Jinxx
- Ó, az nekem hogy nem jutott eszembe. – csapok a fejemre.
- Jó reggelt.- lép be a terembe Karom átölelve Julietet. Úgy
érzem mintha a szívem, összetörne, de nem érte miért, mivel ő nem Andy és ő
mást szeret. És Ő nem Andy- ő Karom.
- Kat, jól vagy?- kérdi Ash, aki útközben csatlakozott hozzánk.
- Jah, igen, természetesen.- kapok észbe.
- Oké. – tér vissza a zabáláshoz Ash. Mivel én nem vagyok
éhes, mert tele ette magam popkornal, így
csak ülök és nézem ahogy, esznek vagy éppen csókolóznak. Amitől hányingerem, kerekedik.
- Öhm, én köszönöm, elég volt.- állok fel az asztaltól. Egyenesen
Jay, és George szobájába megyek. Rámászok Jay- ágyára, és ott ülök, és gondolkodom ,hogy ezt miért kell
kapnom.. Látni, hogy ő is boldog. És valószínűleg Andy, akkor is ilyen boldog
volt amíg nem jöttem bele a képbe. Nevettet, csak úgy sugárzik a boldogságtól.
Ha nem mentem volna oda a tűzhöz nem
lennék vele, ő még akkor mindig
Juliett-el lehetne.
- Miért gondolkozol ilyeneken?
Mikor ő téged választott, nem őt..- hallatszik Jay, hangja csak nem látom.
- Jay.. ki engedte meg, hogy belemássz a gondolataimba. –
kapom fel a fejem.
- Senki, de magadtól
úgy se mondanád el.
- De jobb
lenne, ha szemközt beszélnénk meg, mert így baromira nehéz.
- Oké.- lép be a szobába. Az ágya szélére ül le, hogy engem
jól lásson.
- Látod milyen boldog Juliettel?- kérdezem tőle szinte már hisztérikusan.
- Kat, ő nem Andy.
Karom teljesen más. Csak külsőleg hasonlítanak, belsőleg egyáltalán nem.
- De akkor miért
Julietett, szereti ő énekes.
- Nem, itt nem énekes ő
is egy harcos. Csatában találkoztak. Pár napja.
- És máris együtt
alszanak, nem túl gyors?- kérdezem
- Hát.. azért te meg Andy…- ráncolja össze a homlokát Jay.
Értem mire céloz, hogy mi és Andy is egy
kicsit korán egymásba habarodtunk.
- De az más.
- Nem, más tök ugyanaz.
- Igazad lehet. –
vonom meg a vállam.
- Igazam, van. – vigyorog Jay.
- Most, meg gyere, nem
tettek semmit. Tegyél úgy mintha nem is lenének ott. Ok?- kérdi Jay.
- Megpróbálom.- kászálódok ki az ágyból. Mikor visszaérünk,
mintha semmi sem történt volna leülök és próbálok csatlakozni a beszélgetésükhöz.
- És akkor képzeljétek, megtaláltam anyám holtestét..
Lezuhantam és amennyi erőm volt felüvöltöttem. - meséli Juliet. Még illusztrálta is szuper.
- És utána mi történt?-
kérdezi CC.
- Karom fölsegített és ahogy belenéztem a vörös szemébe elbűvölt.- fogja meg a Karom kezét. Hát nem
romantikus?
- Szép kis történet.- szedi össze a tányérokat Jake.
- Igen, szerintem is.-
csókolja meg Karom Julietett. A gyomromban lévő összes étel készült feljönni,
mikor erőt vettem magamon és tartóztatni, bírtam magam.
- És Vadász, neked milyen
történeted van?- ül le velem szembe.
- Hát… nekem nem nagyon van ilyen hű, de nagy szenzációs
misztikus sztorim.- mondom féléken.
- Hah, Valahol gondoltam. – pillant rám szemrehányóan, majd belül Karom ölébe, és ott falják egymást. – Azt halottam, hogy ahonnan te
jöttél ott is van egy ugyanilyen jóképű fiú. Hogy hívják? – furakodik még
jobban bele Karom ölébe.
- Andy- nek.
- És ő is olyan, mit Karom?
- Igen, csak neki kék a szeme.
- Komolyan- néz értetlen szemekkel.
- Igen..
- Na az szuper. – fordítja a fejét Karom felé.- szerinted őt is el tudnám csábítani úgy, mint
téged.- hízeleg nyálasan.
- Khm..- ’köhög’ Jay.
- Jay, baj van?- néz ijedt szemekkel Juliett.
- Nekem? Nekem semmi. -
rakja keresztbe a kezeit.
- Valaki eljönne, a piacra kéne venni egy pár dolgot..- áll
föl az asztaltól Jake.
- Én szívesen megyek. – mondom, szinte egyszerre, Juliettel.
- Jó, akkor már én is megyek- adjabe a derekát Karom, pedig
senki sem kérlelte.
- Jó akkor hozatok, kenyeret, meg vajat. – sétál ki a
szobából Jake.
- Akkor öt perc múlva
indulunk.- irányít minket Juliett.
- Igen is.- szalad ki szinte Karom a szobából Julietett maga
után húzva.
- Kat, biztos menni akarsz?- lép mögém George.
- Hát, nem de ha már
azt mondtam, hogy megyek akkor nem akarok puhánynak tűnni. – fordulok meg.
- Veletek megyek..- húzza ki magát George.
- Rendben- mosolyodok
el.
- Boldog vagyok, ha mosolyogni látlak.- simítja meg a karom
George.
- Na, kész vagy?- áll elénk Juliett.
- Öhm.. asszem igen,
de nem baj, ha George is jön?
- Tőlem aztán!- vonja meg a vállát.
- Jó, akkor mehetünk. – fordul meg Juliet. Mi csak
követjük őt ahova megy. Amikor felmegyünk, akkor egy nagy réten találjuk
magunkat. Űt közbe nem nagyon,
beszélgetünk egymással, csak talán Juliett s Karom. A palota előtti falus rész,
nagyon szegény. A házak, már mind szinte lebomlóan állnak. Az emberek, mind a
házukba menekültek, a félelemtől. Egy rég elhagyott, vagy nagy szegénységben élő, ház mellet haladunk el. Mikor a falnak dőlve egy szőke hajú, srácot látok. A
kezét a hasára rakta. Körülötte egy vértócsa keletkezett.
Akaratlanul is odafutok és megfogom a srác kezét.
- MI történt? Jól vagy?- kérdezem ilyedten.
- A királynő… - mondja lassú tempóban erős kínok között.
- Kat, gyere már mi a fenét csinálsz?- kiabálja Karom.
- Segítenünk kell rajta.- nézek rájuk.
- Ha segíteni akarsz neki intézd el magad én nem foglalkozok,
holmi sebesültekkel.- csapja hátra haját
Juliett és Karomall együtt, elindultak.
- George?- nézek rá,
mivel ő maradt csak. Elindul felém. Majd felemeljük a srácot és a kezei a a Válunkra rakjuk, hogy nehogy elveszítse az egyensúlyát. Lassan haladunk, nehogy több
vért veszítsen. Már az út felénél járunk, mikor azt veszem észre, hogy a srác
kezdi elveszteni az eszméletét. –
Siessünk. – veszem gyorsabbra a tempót. Mikor leérünk, rögvest a legközelebb eső
szobába fektetjük le. Azaz Karoméba. A fiút, George ra bízom ameddig
előkerítem a többieket. Először a
konyhába megyek és meg is találom őket. Ott ülnek és a tévét nézik.
- Hol vannak a kötszerek. – állok a telvízíó elé.
- Menj már arrébb.- szól CC.
- Nem, van egy sebsült, és hol vannak azok a rohadt
kötszerek?- kérdezem meg újra erőteljesebben.
- Erős hangú lány mond mit?- pillant rám Ash.
- Ah… amikor mentünk a piacra akkor megláttam és a hasa
vérzik nem tudom mi történt veled, de azt mondta, hogy az anyám tette.
- Hadd segítsek.- áll fel Jake. Az egyik kis szekrényből
kivesz egy elsősegélydobozt. Majd a kezembe adja.
- Köszönöm.- mosolygok rá.
- Semmiség.- huppan vissza.
Visszasietek, a szobába. George, már levette a srác pólóját.
Egy nagy szúrás látszik a rajta a vérzés már nem annyira erős, de valami
borzalmasan néz ki.
- George, hozz egy tálba meleg vizet.- adom ki neki a
parancsot. Gyorsan meg is hozza. Egy kendőt belemártok a meleg vízbe majd óvatosan ráérintem az egyik sarkát a sebre.
- Áh… ez fáj.- nyitja aki a szemét.
- Sajnálom, de ha ezt
nem csinálom meg akkor meg is halhatsz. – nyomom rá erősebben a kendőt a seb
körüli helyre.- csak bírd ki, aztán jobb lesz- biztatom.
Egy bő óra után, megtisztítottam a sebet, és lefertőtlenítettem,
majd beközöltem. Mikor végezünk a
munkával, rögvest el is nyomta az álom
- Hogy van?- kérdezi Jake, a tv- elöl.
- Igen, most már rendben lesz,de sok pihenésre lesz szüksége. – huppanok le egy kanapéra.
- Mit keres, egy srác a szobánkba, azonnal vigyétek ki. –
kiabálja Juliett. Úgy látszik vissza jöttek.
- Neked, is szia- köszönök neki nyugodtan. – és azért van
ott, mert pihennie kell.
- De nem az én szobámba.- kiabálja.
- Jul, a srác beteg, nem tenne jót neki, ha most fel kéne
áltatni. - áll mellé Karom.
- De az az én szobám. – toporzékol
- Nem, az az én szobám, te csak itt vagy. – ingerül fel Karom
- Jah, persze álljál mellé. Most kit választasz? Ha?- vonja kérdésre, Juliett Karmot.- vagy én
,egyek vagy ő.- mutat felém.
- Most ugye te viccelsz? Te tényleg ilyenre akarsz engem
rávenni ,hogy válasszak?
- Igen, válasz- kulcsolja össze a kezét.
- Igen, válasz- kulcsolja össze a kezét.
- Sajnálom..-suttogja alig halhatóan.- Juliett, menyél el..- mutat kifelé.
- Te, kétszínű pulyka,- fordul sarkon majd, kisétál az
ajtón. – Karom vagy még öt percig csak áll, és bámul maga elé, majd leül
mellém. Elégé megviselt.
- Sajnálom.- suttogom.
- Te sokkal fontosabb, vagy ha te nem lenél akkor
hányan, halnának meg. - fordul felém.
- Köszönöm.-
mosolyodok el.- most megnézem a srácot.
- Nincs, mit
köszönöd.- felállok és Karom szobája fel éveszem az irány. Bekopogok semmi válasz. Benyitok a srác ott ül
az ágyon s nézi a kezét.
- Szia, hogy vagy?- mosolygok rá.
- Öhm.. köszi jobban. Amúgy miért hoztál ide? Nyugodtan
hagyhattál volna ott meghalni. – néz rám.
- Furán hangzik, de valahogy magamat láttam bénéd. Mert engem
is így kezeltek- ülök le az ágy szélére. – meg amikor meghatoltam, hogy a
királynő tette ezt veled… Nagyon feldühítettem magam.
- Miért?
- Mert ő az anyám.- nézek rá
- Oh.. akkor én nem maradhatok itt. Felség bocsásson meg.-
kászálódi ki az ágyból. De én elkapom a kezét.
- Ne, maradj.. én is elmenekültem vagyis inkább elvittek. –
vonom meg a vállam.- szóval kérlek maradj. Még gyenge vagy.- a srác vissza dől
az ágyra és fájdalmasan néz rám.
- Köszönöm, nem is tudom ,hogy-hogy hívnak.
- Engem Katherine-nek de csak szólits Kat-nek .
- Engem Natheniel-
nek,de s szólíts Nath, nak.
- Rendben.- mosolygokrá.- Hozok neked valami enni valót. – indulok ki a szobából. A srácok mind ott ülnek Karom mellet, szegény
elégé le van törve, de most segítenem kell neki.
- Na, hogy van a srác?- mosolyog rám Karom. Látszik, hogy
csak tetteni akarja a vidámságát.
- Már jobban, gondoltam viszek neki valami ételt.- kotorászok ki a hitőböl egy alámt,
nem is értem mit keres a hűtőbe alma,de mást nem találok. – majd még jövök. – sietek vissza Nath
szobájába.
A kezébe dobom az
almát és leülök egy kanapéra.- bocsi csak ez volt.-
- Semmi, baj ez is jobb, mint a semmi. Egyszer két hétig nem
ettem.
- Jaj, te.. – szörnyülködök.- amúgy miért vertek meg?
- Mert minden olyan embert aki veled egyidős azt megkérdezik
,hogy láttak-e téged és azt hitték, hogy én biztos tudom és megvertél mert az hiszik, hogy hazudok.
- Hogy lehet ilyen kegyetlen.- csóválom meg a fejem.
- Nem te tehetsz róla. – szál ki az ágyból.
- Ne’ maradj pihened kell- pattanok fel, Mikor belép Karom.
- Csak gondoltam benézek- áll meg az ajtóban.Odasétálok hozzá,
és szorosan megölelem. Nem is ellenkezik ő is visszaölel. Ráfér egy kis
szeretett.
- Ő Karom, ő az ellenállás feje. – engedem el. De ő átkarol és úgy állunk egymás mellet.
- Téged már láttalak,
valahol, de nem tudom, hogy hol.- gondolkodik el Nath.
- Engem sok helyen látnak. Pedig lehet, hogy nem is én
vagyok.- néz rám Karom. Értem mire céloz.
- Na.- bökök bele.
- És meddig kell itt
maradnom?- tudakolózik Nath.
- Ameddig jobban nem leszel. De ha gondolod maradhatsz, ha
nincs hova menned.- mondom, őszintén. Karom, rögvest belémmeresztette a körmeit. Ami eléggé fáj, mit ne
mondjak.
- Karom, -szólok rá
erélyesen.
- Mi az?- kap észbe, vagy úgy tesz mintha nem tudna semmiről.
- Ez fáj ám..
- Tényleg?
- Igen.
- Karom.. vagy, hogy hívnak ha fáj neki akkor enged el .- véd
meg Nath.
- Nem bántom.. csak reggel felkeltett. Most visszakapja. – mosolyog kajánul.
- De ki akartam
menni.- szólok ártatlanul.
- Na mindegy- enged Karom a szorításából.
- Köszi, hogy
benéztetek.. most szeretnék egy kicsit aludni ha nem gond.- kérdezi ijedten Nath.
- Nem, semmi probléma. Szerintem, mi is lassan lefekszünk
aludni hosszú nap volt ez a mai. – fordulok meg Karommal együtt az ajtó felé.
- Jó éjt- szólok neki vissza még az ajtóból. Mikor kiérünk a
szobából Karom rögvest elenged.
- Na, akkor kis hölgy mi hol alszunk? – néz rám, ölbe tett kézzel.- ha már így elintézted, hogy Nathaniel itt aludjon.
- Nem tudom. Te laksz
itt. Valami ötlet? – lépek be az
étkezőbe senki sincs ott.
- Akkor aludjunk a kanapén. – mutat rá Karom.
- De az egyszemélyes- akadok ki.
- Majd megoldjuk. – mosolyog rám és elővesz két pokrócot.
- Rendben. – ugrándozok oda kanapéhoz.
Karom csak úgy szinte beleugrik. Én meg csak ott állok.
- Na gyere már. – megy arrébb két centit. Bekuporodok mellé, hogy még éppen elférjek én
is meg ő is.
- Jó éjt- fordulok kifelé.
- Neked is.- rakja rá a kezét a hasamra- nehogy le ess.-
mondja valami magyarázatként.
- Jah köszi.- suttogom.
"Az élet nem arról szól, hogy milyen népszerű vagy, vagy hogy milyen lánnyal/fiúval randizol, vagy kit ismersz, hanem inkább arról, hogy mindig maradj hű önmagadhoz, vagy ahhoz, amiben hiszel. Soha ne engedd másoknak, hogy elhitessék veled, hogy amit ők csinálnak, az sokkal jobb, mint amit te. Az életünk végén csak a szívünk és az elménk marad nekünk. Ez az oka annak, hogy éneklünk, sírunk, és hogy élünk."

