†Főoldal† †Sziasztok† †PROLOGUE† †MAGAMRÓL† †Részek†









▼
"Az élet nem arról szól, hogy milyen népszerű vagy, vagy hogy milyen lánnyal/fiúval randizol, vagy kit ismersz, hanem inkább arról, hogy mindig maradj hű önmagadhoz, vagy ahhoz, amiben hiszel. Soha ne engedd másoknak, hogy elhitessék veled, hogy amit ők csinálnak, az sokkal jobb, mint amit te. Az életünk végén csak a szívünk és az elménk marad nekünk. Ez az oka annak, hogy éneklünk, sírunk, és hogy élünk."






▼
MI az amiről boldog vagy? Vagy csak simán nem akarod elfeldni az élni. Gondolj magadba biztos van valaki/valmi aki miatt mindig felkelsz csak miatta vagy olyan amilyen nem estél össze...


▼
"Éld az életed! Hallgass zenét jó hangosan, legyél 'őrült' és a többiektől különböző - amennyire csak az akarsz lenni, és emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül."



▼
Kérésre : Barátnőm blogja
Image : We♥It
Image 2 : Kép




†MIRŐL SZÓL A BLOG? †
†Chapter 15.†
2014. február 24., hétfő, 13:45
M
iután átmentünk. Én Karom mellet feküdtem, fura, hogy ugyanott vagyok.
- Karom…- böködöm a vállát.
- Maradj már. – rakjak rá a kezét a szemére.
- De. . 
- Csitt.
- Karom, ki szeretnék menni. – ülök föl.
- Menjél.
- De nem tudok, a fal mellet vagyok – ütögetem meg a falat.
- Kabbe.- kászálódik ki az ágyból, bosszúsan. – ezt majd még vissza, kapod. – csapja be az orrom ellőt, az ajtót. Kisétálok a konyhába, és leülök a tv elé.  Nem kapcsolom, be csak bámulom a fekete sötétséget.  Milyen jó a sötétségnek, mindenhova bejut és elnyel mindent. Biztonságban. Magányosan. Egyedül.
- Mit csinálsz itt egyedül. – terít rám Jay egy takarót. Majd helyet foglal mellettem.
- Ülök és nézek.
- Hát arra rájöttem.
- Jay- nézek rá. - nekem miért kell itt lennem?
- Mivel te vagy a vadász, ez egyértelmű.
- Jó, azt értem, de miért én vagyok a vadász, bárki lehetne az, de, nekem ?!
-  Hát, ez én se tudom, ezt megjósolták, és azért.
- De, kik?- vetem felé, értetlen pillantásomat 
- Az emberek ott fönt.- mutat, fel Jay.
- Ó. értem, akkor valakik, így jósolgatnak és pont én kerültem ki. – emelem meg a hangomat.
-  Nem, dehogy, ezt te teljesen nem érted. – temeti bele a fejét a kezébe.
- Nem, elmagyaráznád, kérlek.
- Megpróbálom. – fújja ki a levegőt Jay.- Na, szóval, valamikor nagyon régen, volt egy húsz, fős tanács, ami békében tartotta az alvilágot és a sötétség világát. Az egyik ember szövetséget kötőt a tanács egyik tagjával, hogy az őket védi, mindenben.  Ez később kiderült és háború fajult belőle. Ezért egyességet kötöttek, hogy kiválasztanak egy vadászt aki megvédi a világokat egymástól.  És téged, választottak, hogy, mert te  eléggé erős  vagy a feladathoz.  -  kócolja össze a haját Jay.
- Oké, megértettem töri tanár út. – nevetek fel, mert  Jay úgy mondta, mintha  felelni kellene belőle .
-  Örülök neki.- mosolyodik el.
- Kérsz valamit enni?- tápászkodik fel, mellőlem Jay.
- Köszi, most nem.
- Te tudod. – indul el a konyha fele.  Pár perc múlva megjelenik, egy nagy tál  popkorn- al.
- Ezt meg hol találtad?- kérdezem meglepődve.
- Ott ahol ezeket- rak le elém vagy öt CD-t.  Megnézem és a Titanic, Interjú a vámpírral, Woolf Blodd összes része, Felhők fölött három méterrel, Oroszlán király, és American Horror Story mind a három évad.
- Ezek mind bocsi, hogy ezt mondom de szarok. – nézegetem a cédéket. – De mondjuk az American Horror Story jó, csak egy kicsit hihetetlen., szellemek, boszorkányok. – sorolom a természetfölöttii lényeket.
- Én is hihetetlen vagyok.
- Tudom, Jay  tudom- simítom meg a karját.
- Akkor mit nézünk?
- American Horror story- jelentem ki.
- Igen is. – helyezi be a dévédét, a lejátszóba.  Törökülésbe ülök és nézem a sorozatot. 
- Mit néztek?- huppan le mellém George. 
- Horrort- szólok.
- Akkor én megyek is.- tápászkodik föl.
- Ne , menj.- húzom vissza földre.- nyugi nem annyira durva.  
- Oké,de csak a te kedvedért .- ül vissza. 
- Köszi. – a sorozatnak már a második évad -jánál járunk, mire én már szinte elunom az agyam. George elégé félős az ilyenekhez, de azért.   Elégé jól bírja.
- A többiek hol vannak amúgy?- kérdezi Jay.
- Karom még asszem alszik. A srácok meg fogalmam sincs. – vonom meg a vállam.
- De már öt óra van. – néz az órára George. – keltsük már föl őket.  – áll fel.
- Oké, enyém Karom és Ash. – álldogálok föl.
- Rendben. – elindulok, Karom szobája felé, mikor szembe jön velem egy barna  hajú lány.
- Öhm nem láttad, hogy jövök?- kérdezi  szemrehányóan. Ez Juliet.  Nem itt is van egy olyan?!
- Bocsi nem. -  nézek el.
- Várj tudom, ki vagy te. Az a vadász féle , vagy ki. Karom beszélt rólad nekem. – rakja keresztbe a kezét.
- Öhm.. oké. – fordulok  meg.  
- Miért jöttél? – kérdezi
- Csak meg akartam nézni, hogy jól van- e, de ahogy látom remekül elvagytok. -  fordulok be.


 És így Juliet is eltűnt a hallókörömből.  Benyitok lassan Ash szobájába aki annyira hangosan horkol, hogy megváltás lesz felébreszteni.
- Ashley.- kiabálom. 
- Kat, mi a francot akarsz?- rakja feje fölé a párnáját, hogy ne halljon.
- Kelj fel. – veszem el a párnát.
- Még öt perc.
- Ash, öt óra van kelj fel.
- De, most nem alkalmas fel kelnem.- nyafogja.
- Egy egytől kettes skálán hány éves vagy?
- Öhm.. kettő?!- kérdezi
- Pontosan, na most Ash kelj már fel.
- Oké, fent vagyok. – ül fel, de utána rögvest vissza is dől.
- Ne játszik már ezt.- bámulom meg a plafont.
- Jó húzni, téged.- kuncog.
- Ha-ha. – tettemet a nevetésemet.
- Te, kedves lány vagy.- tápászkodik fel.
- Köszi, de ezt  most úgy miért mondod.
- Mert nem támadtál le, mikor megláttad a tökéletes felsőtestemet.- feszíti be az izmait Ash.
- Az önimádó..- lépek ki a szobából. – öt percet kapsz, ha nem jössz ki akkor, neked annyi. – intek felé.
- Igen, persze. – beszél  a falnak Ash.
 Kimegyek az ebédlőbe, mindenki ott ül és éppen falatozik kivéve Karmot, és Ash-t.
- Ti, hogy bírtátok felkelteni őket? – ülök le Jake mellé.
-  Hát.. könnyen és egyszerűen. – vonja meg a vállát George.
- Jah, igen a víz a könnyű megoldás.- mondja szúrósan Jinxx
- Ó, az nekem hogy nem jutott eszembe. – csapok a fejemre.
- Jó reggelt.- lép be a terembe Karom átölelve Julietet. Úgy érzem mintha a szívem, összetörne, de nem érte miért, mivel ő nem Andy és ő mást szeret. És Ő nem Andy- ő Karom.
 -  Kat, jól vagy?- kérdi Ash, aki útközben csatlakozott hozzánk.
- Jah, igen, természetesen.- kapok észbe.
- Oké. – tér vissza a zabáláshoz Ash. Mivel én nem vagyok éhes, mert tele ette magam popkornal, így  csak ülök és nézem ahogy, esznek vagy éppen csókolóznak. Amitől  hányingerem, kerekedik. 
- Öhm, én köszönöm, elég volt.- állok fel az asztaltól. Egyenesen Jay, és George szobájába megyek. Rámászok Jay- ágyára, és  ott ülök, és gondolkodom ,hogy ezt miért kell kapnom.. Látni, hogy ő is boldog. És valószínűleg Andy, akkor is ilyen boldog volt amíg nem jöttem bele a képbe. Nevettet, csak úgy sugárzik a boldogságtól. Ha nem  mentem volna oda a tűzhöz nem lennék vele,  ő még akkor mindig Juliett-el lehetne. 
- Miért gondolkozol ilyeneken? Mikor  ő téged választott, nem őt..- hallatszik Jay, hangja csak nem látom.
- Jay.. ki engedte meg, hogy belemássz a gondolataimba. – kapom fel a fejem.
- Senki, de magadtól úgy se mondanád el.
- De jobb lenne, ha szemközt beszélnénk meg, mert így baromira nehéz.
- Oké.- lép be a szobába. Az ágya szélére ül le, hogy engem jól lásson.
- Látod milyen boldog Juliettel?- kérdezem tőle szinte már hisztérikusan.
-  Kat, ő nem Andy. Karom teljesen más. Csak külsőleg hasonlítanak, belsőleg egyáltalán nem.
- De  akkor miért Julietett, szereti ő énekes.
- Nem,  itt nem énekes ő is egy harcos. Csatában találkoztak. Pár napja.
- És máris együtt  alszanak, nem túl gyors?- kérdezem
- Hát.. azért te meg Andy…- ráncolja össze a homlokát Jay. Értem mire céloz, hogy  mi és Andy is egy kicsit korán egymásba habarodtunk.
- De az más.
- Nem, más tök ugyanaz.
-  Igazad lehet. – vonom meg a vállam.
- Igazam, van. – vigyorog Jay.
-  Most, meg gyere, nem tettek semmit. Tegyél úgy mintha nem is lenének ott. Ok?- kérdi Jay.
- Megpróbálom.- kászálódok ki az ágyból. Mikor visszaérünk, mintha semmi sem történt volna leülök és próbálok  csatlakozni a beszélgetésükhöz. 
- És akkor képzeljétek, megtaláltam anyám holtestét.. Lezuhantam és amennyi erőm volt felüvöltöttem. -  meséli Juliet. Még illusztrálta is szuper.
- És utána mi történt?-  kérdezi CC.
- Karom fölsegített és ahogy belenéztem a vörös szemébe  elbűvölt.- fogja meg a Karom kezét. Hát nem romantikus?
- Szép kis történet.- szedi össze a tányérokat Jake.
-  Igen, szerintem is.- csókolja meg Karom Julietett. A gyomromban lévő összes étel készült feljönni, mikor erőt vettem magamon és tartóztatni, bírtam magam.
- És Vadász, neked milyen  történeted van?- ül le velem szembe.
- Hát… nekem nem nagyon van ilyen hű, de nagy szenzációs misztikus sztorim.- mondom féléken.
- Hah, Valahol gondoltam. – pillant rám szemrehányóan, majd belül Karom ölébe, és ott falják egymást. – Azt halottam, hogy ahonnan te jöttél ott is van egy ugyanilyen jóképű fiú. Hogy hívják? – furakodik még jobban bele Karom ölébe.
- Andy- nek.
- És ő is olyan, mit Karom?
- Igen, csak neki kék a szeme.
- Komolyan- néz értetlen szemekkel.
- Igen..
-  Na az szuper. – fordítja a fejét Karom felé.- szerinted őt is el tudnám csábítani úgy, mint téged.- hízeleg nyálasan.
- Khm..- ’köhög’ Jay.
- Jay, baj van?- néz ijedt szemekkel Juliett.
- Nekem? Nekem semmi. -   rakja keresztbe a kezeit.
- Valaki eljönne, a piacra kéne venni egy pár dolgot..- áll föl az asztaltól Jake.
- Én szívesen megyek. – mondom, szinte egyszerre, Juliettel.
- Jó, akkor már én is megyek- adjabe a derekát Karom, pedig senki sem kérlelte.
- Jó akkor hozatok, kenyeret, meg vajat. – sétál ki a szobából Jake.
- Akkor öt perc múlva  indulunk.- irányít minket Juliett. 
- Igen is.- szalad ki szinte Karom a szobából Julietett maga után húzva.  
- Kat, biztos menni akarsz?- lép mögém George.
- Hát, nem de ha már  azt mondtam, hogy megyek akkor nem akarok puhánynak tűnni.  – fordulok meg.
- Veletek megyek..- húzza ki magát George.
-  Rendben- mosolyodok el.  
- Boldog vagyok, ha mosolyogni látlak.- simítja meg a karom George. 
- Na, kész vagy?- áll elénk Juliett.
-  Öhm.. asszem igen, de nem baj, ha George is jön? 
- Tőlem aztán!- vonja meg a vállát.
- Jó, akkor mehetünk. – fordul meg Juliet. Mi csak követjük őt ahova megy. Amikor felmegyünk, akkor egy nagy réten találjuk magunkat.  Űt közbe nem nagyon, beszélgetünk egymással, csak talán Juliett s Karom. A palota előtti falus rész, nagyon szegény. A házak, már mind szinte lebomlóan állnak. Az emberek, mind a házukba menekültek, a félelemtől.  Egy rég elhagyott, vagy nagy szegénységben élő, ház mellet haladunk el. Mikor a falnak dőlve egy szőke hajú, srácot látok.  A kezét a hasára rakta. Körülötte egy vértócsa keletkezett. 

Akaratlanul is odafutok és megfogom a srác kezét.
- MI történt? Jól vagy?- kérdezem ilyedten.
- A királynő… - mondja lassú tempóban erős kínok között.
- Kat, gyere már mi a fenét csinálsz?-  kiabálja Karom. 
- Segítenünk kell rajta.- nézek rájuk.
- Ha segíteni akarsz neki intézd el magad én nem foglalkozok, holmi sebesültekkel.-  csapja hátra haját Juliett és Karomall együtt, elindultak.
- George?- nézek  rá, mivel ő  maradt csak.  Elindul felém.  Majd felemeljük a srácot és a kezei a  a Válunkra rakjuk, hogy nehogy elveszítse az egyensúlyát.  Lassan haladunk, nehogy több vért veszítsen. Már az út felénél járunk, mikor azt veszem észre, hogy a srác kezdi elveszteni az eszméletét.  – Siessünk. – veszem gyorsabbra a tempót. Mikor leérünk, rögvest a legközelebb eső szobába fektetjük le. Azaz Karoméba. A fiút, George ra bízom ameddig előkerítem  a többieket. Először a konyhába megyek és meg is találom őket. Ott ülnek és a tévét nézik.
- Hol vannak a kötszerek. – állok a telvízíó elé.
- Menj már arrébb.- szól CC.
- Nem, van egy sebsült, és hol vannak azok a rohadt kötszerek?- kérdezem meg újra erőteljesebben.
- Erős hangú lány mond mit?- pillant rám Ash.
- Ah… amikor mentünk a piacra akkor megláttam és a hasa vérzik nem tudom mi történt veled, de azt mondta, hogy az anyám tette.
- Hadd segítsek.- áll fel Jake. Az egyik kis szekrényből kivesz egy elsősegélydobozt. Majd a kezembe adja.
- Köszönöm.- mosolygok rá.
- Semmiség.- huppan vissza.
Visszasietek, a szobába. George, már levette a srác pólóját. Egy nagy szúrás látszik a rajta a vérzés már nem annyira erős, de valami borzalmasan néz ki.
- George, hozz egy tálba meleg vizet.- adom ki neki a parancsot. Gyorsan meg is hozza. Egy kendőt belemártok a meleg vízbe majd óvatosan ráérintem az egyik sarkát a sebre. 
- Áh… ez fáj.- nyitja aki a szemét.
- Sajnálom, de   ha ezt nem csinálom meg akkor meg is halhatsz. – nyomom rá erősebben a kendőt a seb körüli helyre.- csak bírd ki, aztán jobb lesz- biztatom. 
Egy bő óra után, megtisztítottam a sebet, és lefertőtlenítettem, majd beközöltem.  Mikor végezünk a munkával, rögvest el is nyomta az álom
- Hogy van?- kérdezi Jake, a tv- elöl.
-  Igen, most már rendben lesz,de sok pihenésre lesz szüksége. – huppanok le egy kanapéra.
- Mit keres, egy srác a szobánkba, azonnal vigyétek ki. – kiabálja Juliett. Úgy látszik vissza jöttek.
- Neked, is szia- köszönök neki nyugodtan. – és azért van ott, mert pihennie kell. 
- De nem az én szobámba.- kiabálja.
- Jul, a srác beteg, nem tenne jót neki, ha most fel kéne áltatni. -  áll mellé Karom.
- De az az én szobám. – toporzékol
- Nem, az az én szobám, te csak itt vagy. – ingerül fel Karom
 - Jah, persze álljál mellé. Most kit választasz? Ha?- vonja kérdésre, Juliett Karmot.- vagy én ,egyek vagy ő.- mutat felém.
- Most ugye te viccelsz? Te tényleg ilyenre akarsz engem rávenni ,hogy válasszak?
- Igen, válasz- kulcsolja  össze a kezét.
- Sajnálom..-suttogja alig halhatóan.- Juliett,  menyél el..- mutat kifelé.
- Te, kétszínű pulyka,- fordul sarkon majd, kisétál az ajtón. – Karom vagy még öt percig csak áll, és bámul maga elé, majd leül mellém. Elégé megviselt.
- Sajnálom.-  suttogom.
- Te sokkal fontosabb, vagy ha te nem lenél akkor hányan,  halnának meg. -  fordul felém.
-  Köszönöm.- mosolyodok el.- most megnézem a srácot.
-  Nincs, mit köszönöd.- felállok és Karom szobája fel éveszem az irány.  Bekopogok semmi válasz. Benyitok a srác ott ül az ágyon s nézi a kezét.
- Szia, hogy vagy?- mosolygok rá.
- Öhm.. köszi jobban. Amúgy miért hoztál ide? Nyugodtan hagyhattál volna ott meghalni. – néz rám.
- Furán hangzik, de valahogy magamat láttam bénéd. Mert engem is így kezeltek- ülök le az ágy szélére. – meg amikor meghatoltam, hogy a királynő tette ezt veled… Nagyon feldühítettem magam.
- Miért?
- Mert ő az anyám.- nézek rá
- Oh.. akkor én nem maradhatok itt. Felség bocsásson meg.- kászálódi ki az ágyból. De én elkapom a kezét.
- Ne, maradj.. én is elmenekültem vagyis inkább elvittek. – vonom meg a vállam.- szóval kérlek maradj. Még gyenge vagy.- a srác vissza dől az ágyra és fájdalmasan néz rám.
- Köszönöm, nem is tudom ,hogy-hogy hívnak.
- Engem Katherine-nek de csak szólits Kat-nek .
- Engem  Natheniel- nek,de s szólíts Nath, nak.
- Rendben.- mosolygokrá.- Hozok neked valami enni valót. –  indulok ki a szobából.  A srácok mind ott ülnek Karom mellet, szegény elégé le van törve, de most segítenem kell neki.
- Na, hogy van a srác?- mosolyog rám Karom. Látszik, hogy csak tetteni akarja a vidámságát.
- Már jobban, gondoltam viszek neki valami  ételt.- kotorászok ki a hitőböl egy alámt, nem is értem mit keres a hűtőbe alma,de mást nem találok.  – majd még jövök. – sietek vissza Nath szobájába.
 A kezébe dobom az almát és leülök egy kanapéra.- bocsi csak ez volt.-
- Semmi, baj ez is jobb, mint a semmi. Egyszer két hétig nem ettem.
- Jaj, te.. – szörnyülködök.- amúgy  miért vertek meg?
- Mert minden olyan embert aki veled egyidős azt megkérdezik ,hogy láttak-e  téged és  azt hitték, hogy én biztos tudom és megvertél mert az hiszik, hogy hazudok.
- Hogy lehet ilyen kegyetlen.- csóválom meg a fejem.
- Nem te tehetsz róla. – szál ki az ágyból.
- Ne’ maradj pihened kell- pattanok fel, Mikor belép Karom.
- Csak gondoltam benézek- áll meg az ajtóban.Odasétálok hozzá, és szorosan megölelem. Nem is ellenkezik ő is visszaölel. Ráfér egy kis szeretett.
- Ő Karom,  ő az ellenállás feje. – engedem el. De ő átkarol és úgy állunk egymás mellet.
-  Téged már láttalak, valahol, de nem tudom, hogy hol.- gondolkodik el Nath.
- Engem sok helyen látnak. Pedig lehet, hogy nem is én vagyok.- néz rám Karom. Értem mire céloz.
- Na.- bökök bele.
-  És meddig kell itt maradnom?- tudakolózik Nath.
- Ameddig jobban nem leszel. De ha gondolod maradhatsz, ha nincs hova menned.- mondom, őszintén. Karom, rögvest belémmeresztette a körmeit. Ami eléggé fáj, mit ne mondjak.
- Karom,   -szólok rá erélyesen.
- Mi az?- kap észbe, vagy úgy tesz mintha nem tudna semmiről.
- Ez fáj ám..
- Tényleg?
- Igen.
- Karom.. vagy, hogy hívnak ha fáj neki akkor enged el .- véd meg Nath.
- Nem bántom.. csak reggel felkeltett.  Most visszakapja. – mosolyog kajánul.
-  De ki akartam menni.- szólok  ártatlanul.
- Na mindegy- enged Karom a szorításából.
-  Köszi, hogy benéztetek.. most szeretnék egy kicsit aludni ha nem gond.- kérdezi ijedten Nath.
- Nem, semmi probléma. Szerintem, mi is lassan lefekszünk aludni hosszú nap volt ez a mai. – fordulok meg Karommal együtt az ajtó felé.
- Jó éjt- szólok neki vissza még az ajtóból. Mikor kiérünk a szobából Karom rögvest elenged.
- Na, akkor kis hölgy mi hol alszunk? – néz rám, ölbe tett kézzel.- ha már így elintézted, hogy Nathaniel itt aludjon.
- Nem tudom.  Te laksz itt.  Valami ötlet? – lépek be az étkezőbe senki sincs ott.
- Akkor aludjunk a kanapén. – mutat rá Karom.
- De az egyszemélyes- akadok ki.
- Majd megoldjuk. – mosolyog rám és elővesz két pokrócot.
- Rendben. – ugrándozok oda kanapéhoz.   
Karom csak úgy szinte beleugrik. Én meg csak ott állok.
- Na gyere már. – megy arrébb két centit.  Bekuporodok mellé, hogy még éppen elférjek én is meg ő is.
- Jó éjt- fordulok kifelé.
- Neked is.- rakja rá a kezét a hasamra- nehogy le ess.- mondja valami magyarázatként.

- Jah köszi.- suttogom. 
>0 comments
older newer