†Főoldal† †Sziasztok† †PROLOGUE† †MAGAMRÓL† †Részek†









▼
"Az élet nem arról szól, hogy milyen népszerű vagy, vagy hogy milyen lánnyal/fiúval randizol, vagy kit ismersz, hanem inkább arról, hogy mindig maradj hű önmagadhoz, vagy ahhoz, amiben hiszel. Soha ne engedd másoknak, hogy elhitessék veled, hogy amit ők csinálnak, az sokkal jobb, mint amit te. Az életünk végén csak a szívünk és az elménk marad nekünk. Ez az oka annak, hogy éneklünk, sírunk, és hogy élünk."






▼
MI az amiről boldog vagy? Vagy csak simán nem akarod elfeldni az élni. Gondolj magadba biztos van valaki/valmi aki miatt mindig felkelsz csak miatta vagy olyan amilyen nem estél össze...


▼
"Éld az életed! Hallgass zenét jó hangosan, legyél 'őrült' és a többiektől különböző - amennyire csak az akarsz lenni, és emlékezz rá, hogy nem vagy egyedül."



▼
Kérésre : Barátnőm blogja
Image : We♥It
Image 2 : Kép




†MIRŐL SZÓL A BLOG? †
†CHAPTER 16.†
2014. június 9., hétfő, 13:14
-Kat, ébresztő reggel hat óra van.- ordibálja Ash a fülembe.
- Ashely… hat óra. Minek felkelni?- fordulok Andy felé. Aki tényleg Andy, és békésen alszik.
- Mert csak- lerántja le rólunk a takarót. Egyből megcsap a hideg.
- Ash, te meg mi a francos jó fenét keresel itt?-   kel ki magából Andy.
- Neked is jó reggelt. – mosolyog vidáman.
- MI az, talán egérfutatásrta megyünk..vagy miért vagy ennyire vidám?- kérdezem. Mikor megcsörren a telefonom.  Dorina az.. A történtek után nem szívesen beszélek vele, de kénytelen vagyok felvenni a telefont,
- igen.- szólok,bele.
- öt perc múlva  andyék háza előtt.. nehogy lekéssük a sulit. – rakja is le a telefont a Dorina.

 - Teljesen kiment a fejemből..- rohanok, gyorsan a szekrényemhez futok és felkapok egy nadrágot és egy toppot.
- Kat,  mi ment ki a fejedből?- áll elém Andy miközben a cipőmmel szenvedek.
- A sulit, ma van vége az egy hetes osztály kirándulásnak ahova én nem mentem. -  kapom magamra a dzsekimet.
- Az szar én utáltam a sulit. -  ül le a földre Ash.
- Igen.. én is utálom.. Na én megyek..majd jövök.
- Majd eléd megyek.- kísér ki az ajtóhoz.
- Oké rendben.. Én olyan  tizenkettő fele végzek
-  Jó akkor addigra eléd megyek.-  Csókol meg gyengéden Andy. Egy kocsi dudálása töri meg a pillanatot.- Szeretlek.
- Én is.- futok a Dorina felé.- Szia, bocsi. . teljesen kiment a fejemből.
- Mit mindenkinek:..- hajt el durcásan a ház elöl.
-  Hogy vagy?- próbálok kedvesen beszélgetni vele, de valahogy nem nagyon hallgat a beszédre. Így  nem nagyon erőltetem, csak egyás melet ülünk. 
Egy negyed óra alatt a suliba leszünk.  Dorina, rögvest el is húzott mellőlem. Egyedül sétáltam az iskola felé. A diákok lassan, szállingózóak, a suli felé. Bemegyek a termebe és leülök a helyemre. Meglettem     George szokott ülni,de most holt helyét találom.  A tanár pár perc múlva belép az oszályterembe.
- Jó reggelt diákok. – csapja le az asztalra a naplót. – remélem mindenki jól pihent. Most pedig szeretném nektek megmutatni az új osztály társatokat, Ellie. - lép be a terembe, egy szőke hajú, kék szemű, baba rózsaszín színű pólós, lány. Egy olyan ’plázacica’ lány. – Kérlek foglal ott helyet.-mutat mellém.
- De itt George ül.-  kérdezem a tanárt.
-  Ő most nincs itt, majd ha visszajött akkor beszélhetünk róla.-  fordul a tábla felé. .
- Szia..- ül le mellém.
- Helló.- motyogom. Egyáltalán nincs kedvem  vele beszélnem.  
-  Öhm.. majd körbevezetnél a suliban,mert nem nagyon ismerek itt semmit.. senkit se.-  kócolja  össze a haját.
- Persze.- fujjom ki a levegőt,majd a tanárra figyelek.  Óra végén éppen menni akartam a büfébe mikor Ellie elém állt.
- MI a következő óra?
- Tesi..- lépek ki  a teremből, s sajnálatomra ő is jön velem együt.
- Imádom a tesnevelést. Talán ez az egyetlen olyan tantárgy amiben jó vagyok.
- Szuper.- forgatom a szemeimet. – hát nagyon nincs mit mutatnom a sulin ott a mosdó.. arra vannak a termek arra pedig a foci pálya. – mutatok körbe.
- Sokat segítettél, köszi.- fordul el dühösen… Majd a büfé felé sétál.   
- Szia- integetek neki. Nem akartam, megsérteni,de ha nincs kedvem vele beszélni akkor mit tegyek?!
- Hali, ugrál oda mellém a Dorina.. – megyünk tesire?
- Ühüm. – bólogatok miközben, saját maggammal vagyok elfoglalva.   Besétálunk az öltözőbe, s a Ellie. Megsajnálom mégis első napja a suliban, nem  jó ha ilyen ilyen emlékei vannak, Akármennyire is utálom az ő fajtákat mégis ember. – Szia- ülök le mellé, miközben  átöltözök. -  Szia- sóhajtja.
- Bocsi, hogy az előbb ilyen durván, beszéltem veled.- nézek a szemébe. 
-  Semmi, baj.. Tudom amilyen te vagy meg én nem lenen célszerű barátkoznunk. – ez  a lelkembe lát.. de most ezt akartam mondani.
-   De, az most miért probléma , hogy te  olyan én meg ilyen vagyok? – húzom fel a szemöldököm. 
- Nem tudom, azt mondták.
- Ne foglalkozz velük. – Állok fel mert már felvettem a tesi felszerelésem.
- Ha te mondod.  – sétálunk ki.
Tesin  csak röplabdáztunk.. S mivel ez volt az utolsó s tudtommal Andy jön majd értem ezért, a sulink előtt vártam rá.
- Szia, otthagytál- szomorodik el a Dorina.
- Bocsi, csak Ellie-t megsajnáljam legyen neki egy jó napja legalább. – ölelem át a Dorinát.
- Semmi, nincs harag- mosolyog rám.
- Oké.- ülök le a lépcsőre.  – Hát még várhatok.
- Kire?- mosolyog rám majd leül mellém a földre.
- Andy-re. – sóhajtom, majd eszembe jut, hogy ő hozta rá a frászt és követte.
- Értem.-derül fel az arca. – mehetek veletek?- kérdezi ártatlan fejel.
- Még mit nem, Dorina  Andy-re ráhoztad a frászt a múltkor. -  kapok észbe.
- De, kérlek nem csinálok semmi, hülyeséget. Elvégre a barátod vagyok. – veszi könyörgőre a mondandóját. S mivel ő az egyetlen barátom az iskolában akit már  kilencedik óta ismerlek. Nem lenne fer ha nemet mondanék neki.
- Jó gyere- adom be a derekamat.
- Jaj, köszönöm.. ugrál örömében.
- MI az a nagy örömködés- karol át hátulról valaki. Rögvest rájövök, hogy az a valaki csakis Andy- lehet.
- Semmi különös.- fordulok meg s  adok neki egy puszit. – csak jön velünk.. hidd el nem akartam- suttogom neki.  Andy rögvest teljesen más fejet vett fel magának. – Ne legyél már ilyen ütök a karjába. 
- Ha gond akkor nem megyek- suttogja a Dorina.
- Ne, jöhetsz,  csak Andy jó kedvében van. – mosolygok rá - Ugye Andy?!- nézek rá olyan szemekkel mintha meg akarnám ölni,őt pedig ,egyáltalán nem szándékozom.
- Igen persze, csak Kat, mi megyünk még tudod… próbára.- Hadarja Andy. Gondterhelten.
- Öhm jah igen, erről teljesen elfelejtkeztem a próba a város másik felében van. – vakarom meg a hajam. 
- Semmi, baj akkor majd megyek egyedül. – indul el.
- Várj…- indulok meg de Andy megragadja a kezem.
-  Kérlek ne.. – néz rám ártatlanul. Megállok s nem indulok meg utána. – Köszönöm. – ölel meg.
- Jó  rendben,de akkor menjünk már el valahova. – szorítom meg a kezét.
- Oké rendben- puszilja meg a homlokom.  – hova szeretnél menni?
- Nem tudom, valahova ketten..
- JÓ akkor menjünk el a plazába.- indul meg a kocsija felé.
- Plázába?!- jegyzem meg magamban. Egy fiú plazába menne. Ilyet se hallottam.
- Igen plázába- indítja be a kocsit.   
- De te fiú vagy… - értetlenkedek.
- S az miben akadályoz meg, hogy szeretnék venni a barátnőmenek valamit?- mosolygott rám.
- Nem tudom 1: nem nagyon szoktam elmenni vásárolni 2: fogalmam sincs. – kacagtam fel.
- Jól van látom neked az iskola ennyire megőrít. Amúgy mi volt ma?- kérdi.
- Csak jött egy új lány a suliba akit mellém ültettek mikor mellettem George ül.. kész felháborító.. Aztán még pluszba nekem kellet bemutatnom a sulit neki, de igazából kedves lány csak el van talán kényeztetve.   Meg..meg semmi más- emelem fel a kezem olyan ’most mivan’? stílusban.
-  Az elégé ciki lehet.- szólal meg egy kis hatás szünet után. 
- Mondhatni. S veled mi történt ma drágaság? – szólók oda neki tréfásan.
- Hát gyémántom, ma mikor elrohantál azzal a lánnyal akkor én szépen vissza feküdtem aludni.  Majd a kedves CC  úr ébresztett fel, hogy  menjek érted ennyi.
- Ne már amíg én itt szenvedtem, de addig aludtál remek.- dobolok a térdemen.
- Ez van.  – áll be a pláza mélygarázsába. – Hova menjünk elöszőr?- kulcsolja rá  kezét az ujjaimra.
- Nem tudom együnk egy fagyit majd eldöntjük ,hogy- hogyan tovább.- indulok meg a lift felé.  Mikor beszállunk nagyon nem beszélünk egymással mivel én el voltam foglalva a hajammal, hogy hogyan néz ki, mert amit a tesi tett vele az borzalmas.
- Kat jössz ma vagy itt fogunk megöregedni?- türelmetlenkedik Andy 
- Jah megyek-ugrálok ki a liftből.
- Akkor irány a fagyis.  – A fagyizónál nem kis sor áll.
 - Amúgy hogy vagy?- kérdezem meg a melettem unatkozó srácot.
- Köszi, jól vagyok ,de ez a sorban állás már kikészít.
- Öt perce állunk itt!- nevetek fel
- Tényleg? Azt hittem, hogy  már  húsz perce. – nyavalyog mint egy öt éves.
- Andy hagyd már abba,  komolyan úgy érzem magam mintha  az anyád lennék.- Lépek eggyel közelebb a fagyis strand hoz.
- Rendben anyu.. – szomorodik el.
- Gyere kapsz fagyit- kapcsolódok be a játékba.
- Megyek már- ugrál oda a pulthoz, mint egy ötéves.- Egy cit…- kezdi el kérni a fagyiját mikor a fagyis elsikoltja magát.
- Andy Biersack itt most.. áh.- sikoltozza.
- Romos fagyit szeretnék. És áu—asszem megsüketültem. – szóritja kezét a füléhez.
-  Áh.. máris adom.. – mosoly a lány, mint a vett malac.- tessék.- nyújtja át a fagyit. Más valamit?
- Kat? – néz rám Andy miközben a fagyiját eszi.
- Egy csokit kérek- mosolygok a lányra aki rólam szinte tudomást sem vesz.
- Ja igen persze.. – kap végre észbe s   nekem is odaadja a fagyimat
- Köszönöm- próbálok higgadt maradni de kisseb nagyobb sikerekkel.
- Nektek ez ajándék lesz, csak kaphatok egy aláírást.
- Persze- ír alá egy szalvétát.  – tessék. – nyújtja át  a papírt a lánynak
- További szép napot. -  mosolyog úgy mintha az élete múlna rajta, mondjuk én is így mosolyognék ha találkoznék  Andy-vel vagy valakivel a bandából.
- Kedves lány. -  kóstolom meg a fagyimat, miközben Andyval próbálom tartani a lépést.
- Hahaha, nagyon, nem értem, hogy miért kellet ennyire sokkos állapotba  kerülnie?!- gondolkodik hangosan.
-Csak egy rajongód. Ne legyél már ilyen.
- Rendben-rendben. Akkor hova menjünk?
- Valószinüleg egy boltba.-  vonom meg a vállam.
- De melyikbe itt vagy ötven bolt van.  – forog köre.
- Valami sminkes-be?- nevetek fel. – nem ám vicceltem!
- Jó akkor menjünk abba.- indul meg Andy egy dm-bolt felé. Mikor beértünk a bolt szinte teljesen üres volt így nyugodtan tudtunk nézelődni.
- Andy, nézd milyen szép kis rúzst találtam neked, mutatok felé egy rózsaszín rúzst.
- Jaj honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? Pont ilyet kerestem- veszi el a kezemből s bekeni vele a száját. – Milyen? – nézi meg magát a tükörben.- Jó ezt meg is vesszük…- beszél nyálas hangon.
- Töröld már le…- nevetem el magam.
- Igenis kapitány. – vesz el a törlőkendőt Andy de még előtte, oda lép hozzám s megpuszilja  a homlokomat. Nem is kell részleteznem nagyon szépen néztem ki egy rózsaszín rúzsfoltal a fejemen.
- Ezt most úgy nagyon kellet?! – törlöm le a ’csókot’ magamról.
- Igen, kötelező volt. – röhög fel Andy.
- Ahjj.. itt nincs semmi- nézem meg a plafont. Igazából nagyon szép.
- Kicsim akkor  menjünk máshova.- húz ki a boltból .  Mikor nekem beugrik valami… egy házban vagyok pontosan a mi házunkba… a szobámba vagyok.s George fekszik az ágyamon kikötözve. Miközben egy fekete ruhás ember sétál lassan fele  egy késel a kezében.  Lassan halad felé… Hirtelen a kést a kezébe vágja s George iszonyúan felkiált.  Aztán felébredek..
- Kat minden rendben?- tekint rám Andy félénk pillantásokkal. – Miért sírsz?- ölel meg szorosan. Biztosan annyira rossz volt látni George-ot ahogyan szenved hogy elkezdtem sírni. 
Tudatosult bennem hogy amit láttam az tényleg ott van. Mikor Andy elengedett megfordultam s   a kijárat felé rohantam. De túl lassú vagyok hogy ne kapjon el. Megálítot s maga felé fordított.- Mi a baj? Kérlek mond el mert csak úgy tudok segíteni..- könyörög nekem szinte.
- Segíteni kell…- kapkodom a levegőt.- különben meghal…
- De ki?
- Geor…- küszködök a szavakkal.-george.
- Ezt honnan veszed, nem hinném- próbál megnyugtatni de látja rajtam hogy nem viccelek.. – elvigyelek? – nem válaszolok csak bólintok. Amilyen gyorsan csak lehet a saját házunkhoz vezettem.  Mikor megállt a ház előtt rögtön ki a aktra kapcsolni az övét.
- Hagyd ez az én dolgom, menj haza kérlek. –erőltetek az arcomra egy elviselhető mosolyt.
- Búcsú csókot nem is kapok?- kérdezi. Odahajolok hozzá s mintha most találkoznánk utoljára megcsókolom. Bár kitudja mi lesz velem.
- Szeretlek.- suttogom neki. 
- Én is téged, nagyon vigyázz magadra.- kiszállok a kocsiból. S elindulok a házunk felé. Az ajtó tárva nyitva. Nagy levegőt veszek s belépek a házba. Óvatosan indulok meg. Pár másodperc múlva kiáltás hallatszik. Gyorsan felmegyek s kicsapom az ajtót. George tele van sebekell.  Az ember aki bántja az rám néz én meg neikutok s a ráugrok a hátára, lehúzom a maszkot s rögvest felismerem a tetoválást rajta Karom az.
- MI a fene?. – kapok észbe de rögtön vissza tre ka földre s próbálom elvenni tőle a kést. De engem is megszúr.. – Karom… Karom..- fogom le a karját de olyan erős hogy rögtön el ki is szabadítja magát. – mit csinálsz? – hirtelen elveszem  a kezéból a kést s a ruhámba rakom. – Karom mi a jó büdös fene ütött beléd? – Nem is figyel hanem eltűnik..
Odalépek George hoz eszméletlenül fekszik, de ő is eltűnik. Nem értem mire volt ez jó. Vagy miért csinálja ezt valaki.  Ránézek a ruhámra s tiszta vér. Kimegyek a házból s hazasétálok. Az utca Csendes csak néha megy el egy -egy kocsi. Andy-éknál még ég a villany  biztos valaki fent van. Belépek az  ajtón s rögtön Andy karja között érzem magam.
- Neked is szia kicsim.- mosolygok rá. 
- Épségben vagy? – enged el.
- Igen jól vagyok, köszönöm.
- Csupa vér vagy… Geroge jól van?
- Nem tudom hol van.- szomorodok el.
- Majd minden rendbe jön.- simítja meg a hajam.
- Nem baj a lefürdök?  Fura így itt lenni.
- Soha nem baj, én lefekszek életem.

 Felmegyek az emeltre. S lemosom magamról ezt a mocskos vért.  Felveszek, egy nagy pólót amit találok s beosonok Andy mellé, ő már régen alszik vagy csak nagyon jó színész. Nem tudom,de nem is nagyon törődök vele. Befekszek az ágyba s próbálom elfelejteni a mai nap törénteket.
>1 comments
older newer