-Kat,
ébresztő reggel hat óra van.- ordibálja Ash a fülembe.
- Ashely…
hat óra. Minek felkelni?- fordulok Andy felé. Aki tényleg Andy, és békésen
alszik.
- Mert
csak- lerántja le rólunk a takarót. Egyből megcsap a hideg.
- Ash, te
meg mi a francos jó fenét keresel itt?-
kel ki magából Andy.
- Neked is
jó reggelt. – mosolyog vidáman.
- MI az,
talán egérfutatásrta megyünk..vagy miért vagy ennyire vidám?- kérdezem. Mikor
megcsörren a telefonom. Dorina az.. A
történtek után nem szívesen beszélek vele, de kénytelen vagyok felvenni a
telefont,
- igen.- szólok,bele.
- öt perc múlva
andyék háza előtt.. nehogy lekéssük a sulit. – rakja is le a telefont a
Dorina.
- Teljesen kiment a fejemből..- rohanok,
gyorsan a szekrényemhez futok és felkapok egy nadrágot és egy toppot.
- Kat, mi ment ki a fejedből?- áll elém Andy miközben a cipőmmel szenvedek.
- A sulit,
ma van vége az egy hetes osztály kirándulásnak ahova én nem mentem. - kapom magamra a dzsekimet.
- Az szar
én utáltam a sulit. - ül le a földre
Ash.
- Igen.. én
is utálom.. Na én megyek..majd jövök.
- Majd eléd
megyek.- kísér ki az ajtóhoz.
- Oké
rendben.. Én olyan tizenkettő fele végzek
- Jó akkor addigra eléd megyek.- Csókol meg gyengéden Andy. Egy kocsi dudálása
töri meg a pillanatot.- Szeretlek.
- Én is.-
futok a Dorina felé.- Szia, bocsi. . teljesen kiment a fejemből.
- Mit
mindenkinek:..- hajt el durcásan a ház elöl.
- Hogy vagy?- próbálok kedvesen beszélgetni
vele, de valahogy nem nagyon hallgat a beszédre. Így nem nagyon erőltetem, csak egyás melet
ülünk.
Egy negyed
óra alatt a suliba leszünk. Dorina,
rögvest el is húzott mellőlem. Egyedül sétáltam az iskola felé. A diákok lassan,
szállingózóak, a suli felé. Bemegyek a termebe és leülök a helyemre.
Meglettem George szokott ülni,de most holt helyét találom. A tanár pár perc múlva belép az
oszályterembe.
- Jó reggelt
diákok. – csapja le az asztalra a naplót. – remélem mindenki jól pihent. Most
pedig szeretném nektek megmutatni az új osztály társatokat, Ellie. - lép be a
terembe, egy szőke hajú, kék szemű, baba rózsaszín színű pólós, lány. Egy olyan
’plázacica’ lány. – Kérlek foglal ott helyet.-mutat mellém.
- De itt
George ül.- kérdezem a tanárt.
- Ő most nincs itt, majd ha visszajött akkor
beszélhetünk róla.- fordul a tábla felé.
.
- Szia..-
ül le mellém.
- Helló.-
motyogom. Egyáltalán nincs kedvem vele
beszélnem.
- Öhm.. majd körbevezetnél a suliban,mert nem
nagyon ismerek itt semmit.. senkit se.-
kócolja össze a haját.
- Persze.-
fujjom ki a levegőt,majd a tanárra figyelek.
Óra végén éppen menni akartam a büfébe mikor Ellie elém állt.
- MI a
következő óra?
- Tesi..-
lépek ki a teremből, s sajnálatomra ő is
jön velem együt.
- Imádom a
tesnevelést. Talán ez az egyetlen olyan tantárgy amiben jó vagyok.
- Szuper.-
forgatom a szemeimet. – hát nagyon nincs mit mutatnom a sulin ott a mosdó..
arra vannak a termek arra pedig a foci pálya. – mutatok körbe.
- Sokat
segítettél, köszi.- fordul el dühösen… Majd a büfé felé sétál.
- Szia-
integetek neki. Nem akartam, megsérteni,de ha nincs kedvem vele beszélni akkor
mit tegyek?!
- Hali,
ugrál oda mellém a Dorina.. – megyünk tesire?
- Ühüm. –
bólogatok miközben, saját maggammal vagyok elfoglalva. Besétálunk az öltözőbe, s a Ellie.
Megsajnálom mégis első napja a suliban, nem
jó ha ilyen ilyen emlékei vannak, Akármennyire is utálom az ő fajtákat
mégis ember. – Szia- ülök le mellé, miközben
átöltözök. - Szia- sóhajtja.
- Bocsi,
hogy az előbb ilyen durván, beszéltem veled.- nézek a szemébe.
- Semmi, baj.. Tudom amilyen te vagy meg én nem
lenen célszerű barátkoznunk. – ez a
lelkembe lát.. de most ezt akartam mondani.
- De, az most miért probléma , hogy te olyan én meg ilyen vagyok? – húzom fel a
szemöldököm.
- Nem
tudom, azt mondták.
- Ne
foglalkozz velük. – Állok fel mert már felvettem a tesi felszerelésem.
- Ha te
mondod. – sétálunk ki.
Tesin csak röplabdáztunk.. S mivel ez volt az
utolsó s tudtommal Andy jön majd értem ezért, a sulink előtt vártam rá.
- Szia,
otthagytál- szomorodik el a Dorina.
- Bocsi,
csak Ellie-t megsajnáljam legyen neki egy jó napja legalább. – ölelem át a
Dorinát.
- Semmi,
nincs harag- mosolyog rám.
- Oké.-
ülök le a lépcsőre. – Hát még várhatok.
- Kire?-
mosolyog rám majd leül mellém a földre.
- Andy-re.
– sóhajtom, majd eszembe jut, hogy ő hozta rá a frászt és követte.
-
Értem.-derül fel az arca. – mehetek veletek?- kérdezi ártatlan fejel.
- Még mit
nem, Dorina Andy-re ráhoztad a frászt a
múltkor. - kapok észbe.
- De,
kérlek nem csinálok semmi, hülyeséget. Elvégre a barátod vagyok. – veszi
könyörgőre a mondandóját. S mivel ő az egyetlen barátom az iskolában akit
már kilencedik óta ismerlek. Nem lenne fer
ha nemet mondanék neki.
- Jó gyere-
adom be a derekamat.
- Jaj,
köszönöm.. ugrál örömében.
- MI az a
nagy örömködés- karol át hátulról valaki. Rögvest rájövök, hogy az a valaki csakis
Andy- lehet.
- Semmi
különös.- fordulok meg s adok neki egy
puszit. – csak jön velünk.. hidd el nem akartam- suttogom neki. Andy rögvest teljesen más fejet vett fel
magának. – Ne legyél már ilyen ütök a karjába.
- Ha gond
akkor nem megyek- suttogja a Dorina.
- Ne, jöhetsz, csak Andy jó kedvében van. – mosolygok rá -
Ugye Andy?!- nézek rá olyan szemekkel mintha meg akarnám ölni,őt pedig ,egyáltalán
nem szándékozom.
- Igen
persze, csak Kat, mi megyünk még tudod… próbára.- Hadarja Andy. Gondterhelten.
- Öhm jah
igen, erről teljesen elfelejtkeztem a próba a város másik felében van. – vakarom
meg a hajam.
- Semmi,
baj akkor majd megyek egyedül. – indul el.
- Várj…-
indulok meg de Andy megragadja a kezem.
- Kérlek ne.. – néz rám ártatlanul. Megállok s nem
indulok meg utána. – Köszönöm. – ölel meg.
- Jó rendben,de akkor menjünk már el valahova. –
szorítom meg a kezét.
- Oké
rendben- puszilja meg a homlokom. – hova
szeretnél menni?
- Nem
tudom, valahova ketten..
- JÓ akkor
menjünk el a plazába.- indul meg a kocsija felé.
-
Plázába?!- jegyzem meg magamban. Egy fiú plazába menne. Ilyet se hallottam.
- Igen
plázába- indítja be a kocsit.
- De te fiú
vagy… - értetlenkedek.
- S az
miben akadályoz meg, hogy szeretnék venni a barátnőmenek valamit?- mosolygott rám.
- Nem tudom
1: nem nagyon szoktam elmenni vásárolni 2: fogalmam sincs. – kacagtam fel.
- Jól van
látom neked az iskola ennyire megőrít. Amúgy mi volt ma?- kérdi.
- Csak jött
egy új lány a suliba akit mellém ültettek mikor mellettem George ül.. kész
felháborító.. Aztán még pluszba nekem kellet bemutatnom a sulit neki, de
igazából kedves lány csak el van talán kényeztetve. Meg..meg semmi más- emelem fel a kezem olyan
’most mivan’? stílusban.
- Az elégé ciki lehet.- szólal meg egy kis
hatás szünet után.
-
Mondhatni. S veled mi történt ma drágaság? – szólók oda neki tréfásan.
- Hát
gyémántom, ma mikor elrohantál azzal a lánnyal akkor én szépen vissza feküdtem
aludni. Majd a kedves CC úr ébresztett fel, hogy menjek érted ennyi.
- Ne már
amíg én itt szenvedtem, de addig aludtál remek.- dobolok a térdemen.
- Ez
van. – áll be a pláza mélygarázsába. –
Hova menjünk elöszőr?- kulcsolja rá kezét
az ujjaimra.
- Nem tudom
együnk egy fagyit majd eldöntjük ,hogy- hogyan tovább.- indulok meg a lift
felé. Mikor beszállunk nagyon nem
beszélünk egymással mivel én el voltam foglalva a hajammal, hogy hogyan néz ki,
mert amit a tesi tett vele az borzalmas.
- Kat jössz
ma vagy itt fogunk megöregedni?- türelmetlenkedik Andy
- Jah
megyek-ugrálok ki a liftből.
- Akkor
irány a fagyis. – A fagyizónál nem kis
sor áll.
- Amúgy hogy vagy?- kérdezem meg a melettem
unatkozó srácot.
- Köszi,
jól vagyok ,de ez a sorban állás már kikészít.
- Öt perce
állunk itt!- nevetek fel
- Tényleg?
Azt hittem, hogy már húsz perce. – nyavalyog mint egy öt éves.
- Andy
hagyd már abba, komolyan úgy érzem magam
mintha az anyád lennék.- Lépek eggyel
közelebb a fagyis strand hoz.
- Rendben
anyu.. – szomorodik el.
- Gyere
kapsz fagyit- kapcsolódok be a játékba.
- Megyek
már- ugrál oda a pulthoz, mint egy ötéves.- Egy cit…- kezdi el kérni a fagyiját
mikor a fagyis elsikoltja magát.
- Andy
Biersack itt most.. áh.- sikoltozza.
- Romos
fagyit szeretnék. És áu—asszem megsüketültem. – szóritja kezét a füléhez.
- Áh.. máris adom.. – mosoly a lány, mint a
vett malac.- tessék.- nyújtja át a fagyit. Más valamit?
- Kat? –
néz rám Andy miközben a fagyiját eszi.
- Egy
csokit kérek- mosolygok a lányra aki rólam szinte tudomást sem vesz.
- Ja igen
persze.. – kap végre észbe s nekem is
odaadja a fagyimat
- Köszönöm-
próbálok higgadt maradni de kisseb nagyobb sikerekkel.
- Nektek ez
ajándék lesz, csak kaphatok egy aláírást.
- Persze-
ír alá egy szalvétát. – tessék. –
nyújtja át a papírt a lánynak
- További
szép napot. - mosolyog úgy mintha az
élete múlna rajta, mondjuk én is így mosolyognék ha találkoznék Andy-vel vagy valakivel a bandából.
- Kedves
lány. - kóstolom meg a fagyimat,
miközben Andyval próbálom tartani a lépést.
- Hahaha,
nagyon, nem értem, hogy miért kellet ennyire sokkos állapotba kerülnie?!- gondolkodik hangosan.
-Csak egy
rajongód. Ne legyél már ilyen.
-
Rendben-rendben. Akkor hova menjünk?
-
Valószinüleg egy boltba.- vonom meg a
vállam.
- De
melyikbe itt vagy ötven bolt van. –
forog köre.
- Valami
sminkes-be?- nevetek fel. – nem ám vicceltem!
- Jó akkor
menjünk abba.- indul meg Andy egy dm-bolt felé. Mikor beértünk a bolt szinte
teljesen üres volt így nyugodtan tudtunk nézelődni.
- Andy,
nézd milyen szép kis rúzst találtam neked, mutatok felé egy rózsaszín rúzst.
- Jaj
honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? Pont ilyet kerestem- veszi el a kezemből s
bekeni vele a száját. – Milyen? – nézi meg magát a tükörben.- Jó ezt meg is
vesszük…- beszél nyálas hangon.
- Töröld
már le…- nevetem el magam.
- Igenis
kapitány. – vesz el a törlőkendőt Andy de még előtte, oda lép hozzám s
megpuszilja a homlokomat. Nem is kell
részleteznem nagyon szépen néztem ki egy rózsaszín rúzsfoltal a fejemen.
- Ezt most
úgy nagyon kellet?! – törlöm le a ’csókot’ magamról.
- Igen,
kötelező volt. – röhög fel Andy.
- Ahjj.. itt
nincs semmi- nézem meg a plafont. Igazából nagyon szép.
- Kicsim
akkor menjünk máshova.- húz ki a boltból
. Mikor nekem beugrik valami… egy házban
vagyok pontosan a mi házunkba… a szobámba vagyok.s George fekszik az ágyamon
kikötözve. Miközben egy fekete ruhás ember sétál lassan fele egy késel a kezében. Lassan halad felé… Hirtelen a kést a kezébe
vágja s George iszonyúan felkiált. Aztán
felébredek..
- Kat
minden rendben?- tekint rám Andy félénk pillantásokkal. – Miért sírsz?- ölel meg
szorosan. Biztosan annyira rossz volt látni George-ot ahogyan szenved hogy
elkezdtem sírni.
Tudatosult
bennem hogy amit láttam az tényleg ott van. Mikor Andy elengedett megfordultam
s a kijárat felé rohantam. De túl lassú
vagyok hogy ne kapjon el. Megálítot s maga felé fordított.- Mi a baj? Kérlek
mond el mert csak úgy tudok segíteni..- könyörög nekem szinte.
- Segíteni
kell…- kapkodom a levegőt.- különben meghal…
- De ki?
- Geor…-
küszködök a szavakkal.-george.
- Ezt
honnan veszed, nem hinném- próbál megnyugtatni de látja rajtam hogy nem viccelek..
– elvigyelek? – nem válaszolok csak bólintok. Amilyen gyorsan csak lehet a
saját házunkhoz vezettem. Mikor megállt a
ház előtt rögtön ki a aktra kapcsolni az övét.
- Hagyd ez
az én dolgom, menj haza kérlek. –erőltetek az arcomra egy elviselhető mosolyt.
- Búcsú
csókot nem is kapok?- kérdezi. Odahajolok hozzá s mintha most találkoznánk
utoljára megcsókolom. Bár kitudja mi lesz velem.
-
Szeretlek.- suttogom neki.
- Én is
téged, nagyon vigyázz magadra.- kiszállok a kocsiból. S elindulok a házunk
felé. Az ajtó tárva nyitva. Nagy levegőt veszek s belépek a házba. Óvatosan
indulok meg. Pár másodperc múlva kiáltás hallatszik. Gyorsan felmegyek s
kicsapom az ajtót. George tele van sebekell.
Az ember aki bántja az rám néz én meg neikutok s a ráugrok a hátára,
lehúzom a maszkot s rögvest felismerem a tetoválást rajta Karom az.
- MI a
fene?. – kapok észbe de rögtön vissza tre ka földre s próbálom elvenni tőle a
kést. De engem is megszúr.. – Karom… Karom..- fogom le a karját de olyan erős
hogy rögtön el ki is szabadítja magát. – mit csinálsz? – hirtelen elveszem a kezéból a kést s a ruhámba rakom. – Karom mi
a jó büdös fene ütött beléd? – Nem is figyel hanem eltűnik..
Odalépek
George hoz eszméletlenül fekszik, de ő is eltűnik. Nem értem mire volt ez jó. Vagy miért csinálja ezt valaki. Ránézek
a ruhámra s tiszta vér. Kimegyek a házból s hazasétálok. Az utca Csendes csak
néha megy el egy -egy kocsi. Andy-éknál még ég a villany biztos valaki fent van. Belépek az ajtón s rögtön Andy karja között érzem magam.
- Neked is
szia kicsim.- mosolygok rá.
- Épségben
vagy? – enged el.
- Igen jól
vagyok, köszönöm.
- Csupa vér
vagy… Geroge jól van?
- Nem tudom
hol van.- szomorodok el.
- Majd
minden rendbe jön.- simítja meg a hajam.
- Nem baj a
lefürdök? Fura így itt lenni.
- Soha nem
baj, én lefekszek életem.
Felmegyek az emeltre. S lemosom magamról ezt a
mocskos vért. Felveszek, egy nagy pólót
amit találok s beosonok Andy mellé, ő már régen alszik vagy csak nagyon jó
színész. Nem tudom,de nem is nagyon törődök vele. Befekszek az ágyba s próbálom
elfelejteni a mai nap törénteket.
"Az élet nem arról szól, hogy milyen népszerű vagy, vagy hogy milyen lánnyal/fiúval randizol, vagy kit ismersz, hanem inkább arról, hogy mindig maradj hű önmagadhoz, vagy ahhoz, amiben hiszel. Soha ne engedd másoknak, hogy elhitessék veled, hogy amit ők csinálnak, az sokkal jobb, mint amit te. Az életünk végén csak a szívünk és az elménk marad nekünk. Ez az oka annak, hogy éneklünk, sírunk, és hogy élünk."